Egy új élet felé - Bakudeku [BEFEJEZETT]

28. rész - Egy gyógyító haragja

Izuku szemszöge:

Hallotta a villámcsapást, és látta a fényt. Denki hatalmas erőt szabadított fel. Magában imádkozott a többiekért, miközben egy adag magot őrölt le.

A mozsártörő megállt a kezében egy pillanatra, mikor kinyílt a rendelő ajtaja, és Hitoshi lépett be rajta.

- Ugye nincs semmi bajuk? - kérdezte a fiú aggódva.

- Fogalmam sincs, de nagyon remélem, hogy mind jól vannak - sóhajtotta Izuku. - Végül is, erősek. Erősebbek, mint hinnénk.

Nyelt egyet, és folytatta a munkát. Nagyon rossz előérzete volt, és ez semmiben se segített neki.

Hitoshi odaballagott az egyik polchoz, és épp nyúlt volna az egyik üvegcséért, mikor hirtelen az ajtó felé kapta a fejét.

- Te hallod ezt...?

- Micsodát?

- Hagyd abba amit csinálsz! - kiáltott fel a fiú, és Izuku érezte, hogy talán akaratán kívül is aktiválta a képességét.

A keze megdermedt, és meg se tudott szólalni. A beálló csendben ő is meghallotta.

Távoli, riadt kiáltások és sikolyok, majd mintha valami nagy és súlyos esne le valahonnan.

- Mi történhetett?!

Hitoshi kisietett a rendelőből, magára hagyva Izukut, aki végre felszabadult a varázs alól. Megrázta a fejét, és a mozsárt letéve utánaigyekezett.

Mikor kiért az épület erkélyére, felkiáltott döbbenetében és rémületében. A fák közül több is kék lángokban áll. Dabi és Toga a Szent Fa felé gyalogoltak szinte komótosan, ám nem voltak egyedül. Mellettük jött vagy még tíz másik ember is, akik szintén ott tettek kárt a fákban és a házakban, ahol csak tudtak.

Aki az útjukba került, megölték, és volt pár izgatottabb emberük is, akik élvezettel vettek részt a pusztításban. A lakók fejvesztve menekültek, tombolt a káosz.

Hirtelen Ishiyama és Kamui ugrottak a képbe. Egyikük a fákról zuhant alá, míg a másik mintha a földből bújt volna ki.

- Nem kérdezünk semmit, mert nem érdekel, hogy kik vagytok, vagy honnan jöttetek.

- Egyetlen kérésünk van: Most azonnal hagyjátok el az erdőt!

A két védelmező fegyver nélkül, a mágiájukban bízva vettek fel támadó pózt.

- Nem fogjuk elhagyni az erdőt, amíg meg nem szereztük amit akartunk - válaszolt nyugodtan Dabi, lehúzva övéről az ostorát. - Adjátok át nekünk Todoroki Reit és Fuyumit, és Midoriya Izukut. Ha a kérésünket teljesítitek, talán megkíméljük az életeteket. Az erdőtöktől pedig búcsúzzatok.

- A holtestünkön át.

- Nekem tökmindegy - vonta meg a vállát Dabi. - Compress, Twice, Toga, ti itt maradtok. A többiek szétszóródnak és megkeresik őket. Mindenki mással azt tesztek, amit akartok. Mozgás!

A férfi jéghideg tekintete körbevándorolt a lángoló környezetben. Izuku kezét a hasára szorítva gyorsan lebukott, hogy ne lássák meg.

Bekúszott az ajtón, felegyenesedett, és futásnak eredt. Meg kellett keresnie Izumit. Legutoljára az Asui testvérekkel látta, és a Szent Fára mentek. Befordult egy kanyarba, ahonnét két függőhídon keresztül eljuthatott a céljához.