Egy új élet felé - Bakudeku [BEFEJEZETT]

35. rész - Epilógus

Tizenkét évvel később:

Todoroki Shoto pontosan hármat kopogott a nagy, sárgára festett bejárati ajtón. Léptek szapora zaja hallatszott, majd Fuyumi feje kukucskált ki a hóesésbe.

-Áh, Shoto, anya, Momo, Saori! Gyertek beljebb, hideg van idekint - invitálta be őket.

- Denkinek komolyan ekkora hóvihart kellett kavarnia? - porolta le a hat éves lányuk kabátját Momo, miután levették a csizmáikat.

- Igen, a gyerekek délután szánkózni akarnak.

- Sejthettem vol-

- Mama!

Kohaku rohant le a Yamada ház előcsarnokának lépcsőjén, és egyenesen Rei karjai közé szaladt.

- Szervusz, csillagom! - nevetett a nagyanyja, és összeborzolta fehér haját, amibe egy sötétkék, már-már fekete tincs vegyült.

- Óvatosan, ne lökd fel - intette óva fiát Fuyumi. - Tudod, hogy a mamád nem olyan mozgékony mint te.

- Szép is lenne - eresztett meg egy halvány mosolyt Shoto.

Kohaku rögtön kézen fogta a nála három évvel fiatalabb Saorit, és a két unokatestvér felsietett a lépcsőn, majdnem beleütközve Yamadába, aki a négy Aizawával jött le üdvözölni őket.

- Sziasztok, ti vagytok az utolsók - jegyezte meg Hiroaki, és elkapta a húga karját, mielőtt az a nagy rohanásban leesett volna a lépcsőn.

- Tudok magamra vigyázni! - rázta le magáról a bátyja kezét Teshi, aki az anyja kirobbanó, vidám személyiségét, türkiz színű haját és az apja fekete szemeit örökölte.

- Na persze. Ebben az évben csak ötször törted el valamid.

- De év vége van, így ez teljesen normális!

- Ha mi vagyunk az utolsók, akkor már az erdőből is megérkeztek a többiek? - kérdezte Momo, túlkiabálva a két veszekedő testvért.

- Igen. Nagyjából két órája jöttek meg.

A csapat a fogadóterem felé indult, ahol a többiek lehettek az egyre közelebbről érkező zajból ítélve. Mikor benyitottak, rögtön a Bakugo ikrekkel találták szemben magukat.

- Itt a királyi család! Sziasztok! - szaladt oda hozzájuk Inko.

Kék szemű, csendesebb nővére egy pillanatnyi késéssel követte.

- Shoto-kun, Momo-san! Hol van Saori? - harmadiknak Izumi érkezett, aki tavaly vált nagykorúvá.

Satsuki az oldalán volt, mint mindig, most is a barátja kezét fogva. A tizenhét éves béka alakváltó karjában a fekete hajú Rin ült, Tsuyu és Fumikage kislánya.

- Kohakuval ment valahova... amekkora ez a ház, szerintem holnapra se találjuk meg őket - jegyezte meg Fuyumi, és az anyjukat az egyik sárga kanapéhoz kísérte.

Yamada kitett magáért, mikor elhatározta, hogy az apja által hagyott romok helyére visszaépíti a kúria pontos mását. Még a bútorzat is ugyanolyan volt, és a kert szép lassan növekedett a régi önmaga képére.

Ő, Aiazwa és Fukukado helyet kaptak a királyi tanácsban, ami nem csak az ország kormányzásának tett jót, de a velük kapcsolatos pletykákat és nézeteltéréseket is elhallgattatta a visszatérésük után.

- Áh, megjött a felemás - mordult fel Katsuki, ahogy megpillantotta őket. Az évek alatt erős, jóképű férfivé érett, akárcsak Shoto. - Hol a háromszínű lányod?