Egy új élet felé - Bakudeku [BEFEJEZETT]

16. rész - Ami megváltoztat

Aizawa szemszöge (egész végig):

Ő, Hizashi, Mihoko, Nemuri, Ectoplasm, Eijiro és Mina reggel nyolckor az erdő szélén álltak teljes fegyverzetben. Hizashi izgatottan simított végig két kardja tokján. Todorokin kívül régen vett részt komoly harcokban, és élvezettel töltötte el a tudat, hogy ismét borsot törhet a király orra alá.

- Mindenki készen áll? - kérdezte Eijiro. Mikor elhangzott a helyeslő "igen" mindenki részéről, a fiú felvette a sárkány alakját.

- Ez hatalmas! - visította Nemuri. - Eijiro, hihetetlen vagy!

A sárkány a fejével a háta felé intett, jelezve, hogy szálljanak fel minél hamarabb. A csapat egyenként felkapaszkodott a sárkány hátára, és erősen megfogtak egy-egy tüskét, hogy véletlenül se essenek le.

Mikor mindenki biztosan ült, Eijiro kitárta vörös szárnyait, és elrugaszkodott a földtől. A légáramlat megcsapta Shota arcát, de ő továbbra is egyenesen nézett előre. A sárkány északnyugat felé kormányozta magát, és innentől kezdve egyenesen haladt.

Habár magasan voltak, nem kockáztathatták meg, hogy a felhők fölött repülve ne lássák meg a célpontot. Eijiro csak a nagyobb városokat kerülte ki, és Shota szinte hallani vélte a döbbent kiáltásokat a falvakból, amikre nem fordítottak gondot.

Az út tényleg csak félóra volt. Mikor Eijiro ereszkedni kezdett, ő is megpillantotta a szürke kőépületet, ami előtt négy alak állt. A sárkány messzebb szállt le, hogy ne keltse fel az emberek figyelmét.

A csapat egy facsoport mögül figyelte a négy katonát, akik a feladatukat komolyan véve, szálegyenesen, fegyvereiket készenlétben tartva álltak az épület ajtaja előtt.

- Mihoko, intézd el őket - mosolygott Hizashi a nőre.

- Enyém a megtiszteltetés - vigyorgott vissza Mihoko, és a haját kioldva az eddigi copfból eltakarta a füleit. Előkapta az övén lógó tőrt, és vágásokat ejtett fel a ruháján. Ezután az arcát, kezeit és a mellényét összeföldezte, hogy teljes legyen a rossz benyomás.

- Segítség! - tört ki kétségbeesett arccal a fák közül, ezzel megriasztva az őröket. - Kérem, segítsenek!

Még műkönnyeket is kicsalt magából. Hizashi némán vihogva figyelte a jelenetet, ahogy az egyik katona közelebb lép a nőhöz, mire az megragadja az arcát, s úgy mondja:

- Kérem, segítsen! - majd Mihoko hangszíne megváltozott, és elégedetten szólt rá új szolgájára. - Intézd el a többieket!

A katona a társai felé fordult.

- Hé, Gou, mi a franc bajo-

A Gou nevű katona egy mozdulattal leütötte a kardja lapjával a hozzá szólót, majd a másik kettőre támadt. Az embereket annyira váratlanul érte a társuk ellenük való fordulása, hogy a kardjukat sem volt idejük felemelni, máris ugyanúgy a földön feküdtek.

- Remek - bólintott Mihoko. - És most kérlek, felejts el mindent, ami most történt, majd üsd le magadat is.

A katona szeme megvillant, majd fejbe vágta magát a kardjával. Eszméletlenül rogyott össze, Shota és a többiek pedig kiléptek a fák közül.

Eijiro a kapuhoz lépett, s rátapasztotta a fülét.

- Hatan vannak bent a hangok alapján - jelentette.

- Oh, ők hadd legyenek az enyémek! - rugózott Nemuri.

- Egye fene. Mina, tudnál olvasztani a fába egy akkora rést, amin befér Nemuri keze? Lehetőleg csendben.