Egy új élet felé - Bakudeku [BEFEJEZETT]

15. rész - Tervezés

Eijiro szemszöge:

- Na, mi volt az a fontos megbeszélnivaló? - kérdezte, mikor Bakugo, Aizawa és Recovery Girl beléptek a jelenlegi szállásuk étkezőjébe, ahol már javában folyt a vacsora.

- Az elfek vezérével találkoztunk.

- És mit akart tőletek?

- Ő Deku apja.

- Micsoda?! - Eijiro még a kanalát is elejtette meglepetésében.

- Ja. Én is meglepődtem, hidd el - Bakugo kedvetlenül böködte a tányérja szélét, és a felnőtteknek sem volt több életkedve, habár Yamada készségesen válaszolt Samidare és Satsuki kérdéseire, Aizawa pedig a Todorokikkal elmesélte a felségárulás menetét.

- Miért vagy ilyen búskomor? - pislogott értetlenül Eijiro. - Legalább egyél valamit.

- Yagi Toshinori csak most tudta meg, hogy Midoriya Inko meghalt tizenegy éve. Szerinted mit érezhet most? - nézett rá Bakugo olyan arccal, amit még sosem látott nála. - A felesége volt, a fia anyja. Szerintem jó ideig gyászolni fog.

- Te jó ég... - Eijironak is elment az étvágya. Eltolta maga elől a tányérját, és Bakugo felé fordult. - Nem megyünk fel? Megmutatom a szobátokat. Kicsit bonyolult ez az épület.

- Pedig épphogy sikerült kiismerni magunkat a Yamada kúrián - nyújtózkodott egyet Bakugo, miközben felállt.

- Valószínűleg porig égették.

- Elkeserítő... ha kinyírom Todorokit, első dolgom lesz kirabolni és újjáépíttetni azt a helyet.

- Meg akarod ölni Todorokit? - kérdezte Eijiro.

- Nem egyértelmű? - kérdezett vissza a barátja.

- Állj be a sorba - mondta Aizawa, aki épp mellettük ment el egy tál zsemlével.

- A senseinek is van jó pár rendezetlen ügye ezzel a királlyal.

- Jó, övé lehet a kegyelemdöfés. De én is ki fogom venni a részem a gyilkosságból. Még sosem akartam ennyire ártani valakinek, csak Gin Keitaronak.

- Hidd el, őt én is szívesen elverném. De már nincs mit tenni, hiszen hátrahagytuk őt is és a többi hagyományőrültet is.

Miközben arról beszéltek, hogy melyikük kit akar holtra verni, elérkeztek Bakugo és Midoriya szobájához.

- Direkt így kértük nektek a senseiel, hogy együtt lehessetek - Eijiro kinyitotta az ajtót, és a szárnyait behúzva belépett a hangulatos kis helyiségbe.

Bakugo utána ment, és csodálkozva nézett körbe. A falak enyhén lekerekítettek voltak, és kellemes, halványzöld színük volt. A szobába négy, kerek ablakon keresztül jutott be az alkonyi fény, és a kinti fagy ellenére kellemes meleg volt bent, pedig még csak egy kandalló sem állt a helyiségben.

A berendezést egy íróasztal, két fotel, egy nagy szekrény és egy kétszemélyes ágy alkotta. Az ablakok szélén a falnál egy árnyalattal sötétebb függönyök lógtak. Az ágynemű valamint az ülőgarnitúrák huzatja is ehhez hasonló volt, csak halványsárga virágminták díszítették őket.

- Szép. Deku imádni fogja - nézett körbe Bakugo.

- Midoriya nem jött veletek?

- Az apjával maradt. Szerintem egy jó ideig még nem fog visszajönni.

- Oh... én visszamegyek a többiekhez, a sensei azt mondta, beszélni akar velem és Minával. Szép estét, Bakugo!

- Jó éjt neked is.