Revenge/4.

988 45 0
                                    

MEDORA

"- Gyönyörű vagy. - súgja a fülembe és ad egy puszit az arcomra. - Szeretlek.

- Szeretlek Amias. - mondom, majd hozzábújok amennyire csak tudok a kezében lévő kicsitől. Lehajoltam és adtam Callie-nek egy puszit. - Szeretlek kicsim. - mosolyogtam az apróságra, aki aranyosan kapálózik a kezeivel meg a lábaival.

- Vigyázz magadra. Légy boldog.

- Mégis hogy lehetnék boldog, ha nem vagy velem?

- Találj valakit.

- Nekem csak te kellesz.

- De én már nem tudok itt lenni neked. Kérlek.

- Amias...

- Azt szeretném, ha boldog lennél. Erős vagy Dory. Sokkal erősebb, mint gondolnád. - tiltakoznék, de mégis inkább egy kérdést teszek fel.

- Mégis kivel lehetnék én olyan boldog, mint amilyen veled voltam?

- Avval aki ugyanúgy hív téged, ahogyan én is. - válaszol és megcsókol, majd hátrálni kezd."

Kipattannak a szemeim. Csak álmodtam. Lassan felülök és kikelek az ágyból. Kimegyek és megkeresem a legközelebbi fürdőt. Belenézek a tükörbe. A szemeim fel vannak dagadva, a bőröm fehér akár csak a fal, teljesen zilált vagyok és mintha nem is én irányítanám a testemet. Megengedem a vizet és megmosom az arcomat.

- Jól vagy? - lép be Ezra.

- Persze, csak álmodtam.

- Vele?

- Igen.

- Mi volt az? Elmondod?

- Visszajött hozzám Callie-vel. Azt mondta azt akarja, hogy legyek boldog. Én mondtam, hogy nélküle nem tudok az lenni. Aztán kérlelt még, majd elment.

- Figyelj...

- Én csak... ez olyan nehéz. - szöktek újra könnyek a szemembe.

- Tudom. Med, az, hogy boldog vagy nem azt jelenti, hogy elfelejted őket. Mindig itt lesznek veled, mert emlékezni fogsz rájuk, de ettől te még lehetsz boldog.

- De annyira hiányoznak.

- Nekem is. - ölelt át. - De koncentráljunk arra, hogy megbosszuljuk. Aki ezt tette, aki megölt egy ártatlan gyereket, az semmi más, csak kibaszott gyilkos. Nem azt mondom, hogy másokat megölni annyira jó, de... nem hagy nyugodni az, hogy megtaláljuk őt. - letörlöm a könnyeim.

- Köszönöm, hogy segítesz, hogy itt vagy nekem.

- Ugyan.

- Az utóbbi két napban nem csináltam semmit, csak itt sajnáltattam magam. A többiek meg beszereztek egy csomó mindent és...

- Hé! Med, nyugi. Összeszeded magad és kidolgozunk egy tervet. Gyászolni pedig teljesen normális dolog.

- Menjünk vissza. Holnap gőzerővel ráállunk a dologra. Mink van eddig?

- Szereztünk egy kis pénzt és kaját, valamint fegyvereket és lőszert, de az sem annyira sok. - sorolja nekem. Visszamegyünk a matracokhoz és visszafekszünk, bár én nem tudok már aludni. Folyamatosan csak azon jár az eszem, hogy mi tévők legyünk, mit kéne tenni ahhoz, hogy minél rövidebb idő alatt felépítsünk egy jól működő és befolyásos bandát, mint amilyen Amias-é volt. Vagyis ő tulajdonképpen örökölte, de mesélte, hogy milyen állapotban volt az egész amikor megkapta. Hajnali hatkor már nem tudtam magammal mit kezdeni, így felkeltem és úgy döntöttem járok egyet az épületben. Egyszer már megtettem ugyan, de jobb elfoglaltság volt, mint egy helyben feküdni. Az 5 emeleten persze nem volt semmi a szobákon kívül. Lementem hát a konyhai részre, ahol megtaláltam a szerzett ételeket. Törtem egy kis darabot egy kalácsból, majd tovább mentem. Találtam egy kisebb szobát, ami személyzeti hely volt, az ajtóra fúrt táblából ítélve. Benyitottam, de csak egy halom doboz sorakozott odabent az egyik falnál. Egy-kettőbe belenéztem, de mindegyik üres volt. Visszaraktam az összeset az eddigi helyére, de ahogyan az utolsót akartam visszatornázni a tetejére elvesztettem az egyensúlyomat és beestem a doboztornyok közé, amik összedőltek körülöttem. Ledobtam magamról őket, majd felálltam. Csak ekkor vettem észre, hogy a dobozok mögött egy ajtó van. Rátenyereltem a kilincsre, de nem nyílt ki, így erőszakosabb módszerhez folyamodtam és berúgtam azt. Egy lépcsősor vezetett lefelé. A kapcsolót hiába próbáltam, nem gyulladtak ki a lámpák, így elindultam vissza, hogy szerezzek egy elemlámpát, vagy legalább a telefonommal tudjak világítani. Amikor visszaértem a többiekhez Kade és Iris már ébren voltak.

- Merre jártál Med?

- Csak az épületben, de találtam valamit. Viszont kellene zseblámpa vagy telefon világítani, mert nem ég a villany. - válaszoltam, miközben előkotortam a telefonomat. - Jöttök?

- Persze. - felkapták ők is a telefonjaikat, majd elindultunk hárman visszafelé. Nagyon hosszú lépcsősoron kell mennünk lefelé, míg egyszer csak véget ér és egy félhomályban úszó hűvös terembe érkezünk. A falon kezdek tapogatózni egy kapcsoló után és találok is egyet, de hiába kapcsolgatom ez sem működik. Tovább megyek azért és beleütközöm egy vasrúdba.

- Ez meg mi a frász? - hiába világítunk rá és nézzük hárman nem jutunk semmire, hogy mi is lehet az a vaskar. Kade hirtelen elnyúl köztünk és meghúzza. - Kade! - kiáltok rá, de a következő pillanatban felvillannak a lámpák.

- Szerintem ez lehet a plusz áramforrás.

- Meglehet. De akkor az mi? - mutatok a szemközti falon lévő hasonló vasrúdra.

- Próbáljuk ki. - indul meg a másik kar felé. Iris és én megállunk a dupla ajtónyi lyuknál a falban, ahonnan ki lehet menni egy kis szegélyre. Gondolom azért építették ezt, hogy a hajón idehozott ellátást gyorsabban le lehessen pakolni. Ahogy Kade behúzza a kart, kintről zajt hallunk, így kimegyünk a szegélyre. Felettünk egy kis méretű daru áll, bár ennek eddig nem tulajdonítottunk akkora figyelmet. Most viszont megfeszült a kötele és emelni kezdett. Vártunk egy darabig, majd a víz hömpölyögni kezdett alattunk és kiemelkedett a vízből egy kisebb konténer.

- Ebben meg mi a franc lehet?

- Nem tudom, de valószínűleg valami értékes, ha a víz alatt tárolták el. - mondtam, majd mind elindultunk vissza a többiekhez, ahol gyorsan felöltöztünk, mert eddig Iris és én egy bő pólóban és rövid gatyában, Kade pedig csak egy melegítőalsóban állt a víznél. A nagy kapkodásunkra Ezra és Ricky is felkeltek. Elmondtam nekik, hogy mi is történt, ezzel felkeltve az érdeklődésüket. Magukra kaptak ők is pár ruhát és kimentünk a hotel elé. Átvágtunk az üresen álló füves területen, majd megálltunk a daru mellett.

- Hogy hozzuk le onnan?

- Megnézem lehet-e irányítani. - szólt Ezra, majd felkapaszkodott a darura. Nem sokkal később lekiabált, hogy menni fog, aztán elkezdte a partra fordítani az egészet, végül pedig leengedte. Az elején egy nagy lakat díszelgett. A fiúknak sikerült feltörniük. Leszedték a lakatot és a vasláncot, majd átadták nekem a terepet. Megfogtam az ajtaját és elkezdtem húzni, de nem nyílt, így aztán a tolással próbálkoztam, de az sem jött össze. Odajöttek a többiek is és együttes erővel feszültünk neki az ajtónak. Így már engedett és végül ki is nyílt teljesen.

- Te jó ég! - ámultam el. Hasonló reakciójuk volt a többieknek is. A konténer tele volt szigetelt csomagolású kokainnal, hogy ne legyen baja a víztől. - Keltsetek fel mindenkit! Bepakoljuk. - adom ki az utasítást. Egy órába tellett, mire bevittünk mindent.

- Med! - kiabált ki nekem Ezra a konténerből.

- Igen? - léptem be. Neki kellett volna az utolsó csomagot kihoznia.

- Nézd csak, mit találtam! - mutatott fel egy dobozt ami kicsit sem hasonlított a többihez.

- Az mi? - kérdeztem.

- Mindjárt meglátjuk. - mondta, majd lerakta és felvágta a csomagolást, majd a doboz ragasztását is. Felnyitotta, benne pedig egy csomó ékszer virított. Belenyúltam és kivettem belőle egy karkötőt.

- Ha ez mind igazi arany, esetleg 24 karátos, azzal nagyot kaszálunk.

- De még mennyire. Azt hiszem a kezdőlöket megvan. Nem szeretnél még véletlenül találni pár ilyet? - kérdezte, mire mindketten felnevettünk.

Relentless GoddessWhere stories live. Discover now