Relentless Goddess

Relieved/3.

MEDORA

- Kade él? - lepődött meg Ezra.

- Igen.

- De... ezt honnan tudod? És... Med nem értem mi van.

- Holnap elmondom. - összeráncolta a szemöldökeit.

- Nem. Mondd el. Most. - szólt követelően és keresztbe tette maga előtt a kezeit.

- Ezra, kérlek. - sóhajtottam fel, majd leültem az ágyra.

- Nem Med, ebből most nem engedek. Egész végig egymásra voltunk és vagyunk is utalva, te meg a tudtom nélkül, a hátam mögött cselekedsz.

- Tudom. Hidd el, sajnálom, hogy nem mondtam el, de ha megtettem volna, akkor nem hagyod, hogy elmenjek. De akkor is megtettem volna és most sokkal jobban utálnál miatta.

- Mégis hova? És Ry?

- Oké... ülj le. - intettem az ágya felé, mire lehuppant rá. Várakozóan nézett rám.

- Elmentem a főhadiszállásukra és...

- Hogy mit csináltál?! - vágott közbe.

- Ezra, hallgass végig. - szóltam rá. - Szóval, van mellette egy szálloda és össze van kötve a börtönükkel, így tudtam meg, hogy Kade él. Ott lent tartják fogva. Ry... őt ott hagytam és írtam egy levelet is. Holnap kiderül, hogy Jasper hogyan dönt.

- Te komolyan ott hagytad a fiadat annál a faszfejnél? - akadt ki.

- Akármit is gondolsz róla, attól még az apja.

- Na és mi van, ha olyan, mint a bátyja? Hm?

- Kétlem.

- De nem tudod biztosra.

- Nem. Holnap viszont megtudom.

- Mégis honnan? Mit írtál neki egyáltalán?

- Azt írtam neki, hogy holnap legyen ott a Master's kávézóban és ha úgy dönt, hogy vigyáz rá, amíg kikerülünk ebből a szarból akkor ne hozza el. Leírtam neki az igazságot, hogy mi történt, hogy miért öltem meg a bátyját és hogy ha nem is akar Ry életének a része lenni, legalább addig figyeljen rá, amíg nem tudok neki megfelelő életet biztosítani. Mert ez, hogy állandóan szökésben vagyunk és bujkálunk ez nem élet. Nem bírnám ki, hogy ha Ry-t is elveszíteném. - könnyezni kezdtem. Már most hiányzott, pedig ki tudja mennyi ideig kell nélküle lennem.

- Ez érthető, de attól még hogy te azt gondolod, hogy ez a legjobb, attól még nem biztos, hogy ez így is van.

- Tudom.

- Csak tudnám miért bízol ennyire vakon abban az idiótában. - állt fel és a hajába túrva járkálni kezdett. - Mert az, hogy terhes lettél tőle, az édeskevés. - lehajtottam a fejem. Igaza volt, de én tudtam, hogy ez több ennél.

- Attól még, hogy te utálod, attól még nekem nem kell.

- Csak azt ne mondd, hogy totál belevagy habarodva.

- Nem. - ráztam meg a fejem. - De én adtam esélyt arra, hogy megismerjem. És nem olyan borzalmas ember, mint gondolnád.

- Nem mintha ő adott volna.

- Ebben mindketten hibásak vagytok. Nem kenheted rá.

- Kezdem rohadtul nem érteni, hogy mi van a fejedben.

- Mi? Te hol voltál az elmúlt 15 percben, amikor elmondtam, hogy miért tettem?

- Annak az embernek a kezébe adtad a gyereked, aki meg akar minket ölni!