Runaway/7.

549 32 6
                                    

JASPER

A nagyteremben ültem az asztalfőn, a többiek pedig a két szélen. Nemrég hoztam egy döntést, miszerint heti kétszer megbeszélést tartunk annak érdekében, hogy minden flottul működjön, mert az utóbbi időben akadtak problémáink.

- Hogy állunk a szállítmányokkal?

- Tőlünk minden kiment, egy nagyobb adag drog érkezik pénteken, aminek a felét tovább kell vitetnünk, a másik felét pedig eladni. - válaszolt Barry.

- Fegyverek?

- Jelenleg jól állunk, de hamarosan be kell szereznünk egy jó adag lőszert. Az újoncok most kezdik, majd a lövöldözést. - mondta Huckle.

- Értem. Luna?

- Most nincs semmiféle ügy, a kisebb bandák is meghúzták magukat.

- Ender? Bármi hír?

- Semmi. Rájuk állítottuk három bandát is, de senki nem talál egyetlen nyomot sem. - erre csak felsóhajtottam.

- Ha bármi van, szóljatok. Mehettek. - én voltam az utolsó, aki elhagyta a helyiséget. A szobámba mentem. Lassan már azt sem tudtam, hogy mitévő legyek Med és Ezra kapcsán. Folyamatosan kerestük, illetve kerestettük őket, de eddig egy kísérletünk sem járt sikerrel. Tény, hogy az volt a céljuk, hogy eltűnjenek előlünk és mi ne találjunk rájuk. Ez tökéletesen ment nekik, de én ezt nem hagyhattam. Muszáj volt valahogyan előkerítenem őket. Nem is őket, Ezra nem érdekel. Csak Med számít. Tovább gondolkoztam, gyötörtem magam rajta, de semmi újjal nem tudtam elállni, valami olyannal, amit eddig ne próbáltunk volna. Ennek ellenére ott volt bennem a kényszer és ez nem hagyott nyugodni. A gondolataimból a kopogás az ajtómon zökkentett ki.

- Jas? - hallottam meg Luna hangját.

- Gyere! - szóltam, mire benyitott. - Baj van?

- Nem, nem, lent minden rendben van. Másért jöttem. - bejött, becsukta maga mögött az ajtót, majd leült az ágyamra.

- Miért? - dőltem neki a falnak és a hajamba túrtam.

- Csak... jól vagy? - kérdezte.

- Persze, minden oké.. - próbáltam a leghihetőbben hazudni.

- Én nem hiszem. Mind látjuk, hogy valami nincs rendben veled. - pedig nagyon reméltem, hogy beveszi.

- Luna, tényleg semmi, csak mostanában elég sok dolog van a bandával és nem akarom elcseszni. Ennyi. - összehúzott szemekkel nézett rám.

- Ha ennyi lenne, akkor ott lennél kint, figyelnéd a szállítmányt, az újoncokat, velünk lennél, mint mielőtt elmentetek Amerikába. De te csak itt gubbasztasz naphosszat eközött a négy fal között. Szóval még egyszer megkérdezem és jobban jársz, ha őszintén válaszolsz. Mi van veled? - kissé meglepett a határozottsága. Felsóhajtottam és járkálni kezdtem. Párszor próbáltam belekezdeni, de sosem mondtam semmit.

- Thessalyn az oka? - nézett rám komolyan. Leültem mellé, a térdeimre támaszkodtam és megdörzsöltem az arcom.

- Igen, ő.

- Ne rágódj ezen. Tudod, hogy Ender keményen dolgozik rajta.

- Igen, tudom, de már hét hónapja keressük őket és eddig konkrétan semmire nem jutottunk. Még csak azt sem tudjuk, hogy egyáltalán melyik országban vannak.

- De mivel szökevények, ezért biztos, hogy folyamatosan mozgásban vannak. Nyugi. El fogjuk kapni őket és úgy kínozhatod, ölheted majd meg mindkettejüket, ahogyan csak szeretnéd. - bólintottam egy aprót, de nem válaszoltam. Egy ideig csendben ültünk egymás mellett. - Ezt akarod nem? - még mindig nem szóltam egy szót sem, ami gondolom összezavarta őt. - Jas?

- Mondd.

- Örülnék, ha elmondanád, hogy mi folyik itt, mert amióta hazajöttetek megváltoztál, nem jó értelemben, ami nem tetszik és aggódom érted. Huck azt mondta hagyjalak, csak egy kis idő kell neked, de már hét hónapja megy ez és nekem ebből elegem van! - pattant fel idegesen, kiabálva.

- Luna, én... - kezdtem bele, de közbevágott.

- Várjunk... ha nem a halálát akarod, akkor miért ke... Oh... - hallgatott el egy pillanatra. - Ez komoly?!

- Micsoda? - kérdeztem vissza, mert fogalmam sem volt, hogy mire gondol.

- Te szerelmes vagy.

- Nem. - ráztam a fejem.

- Jó akkor bejön neked. Így van? - ült vissza az ágyra. Most már hiába. El kellett mondanom neki, akkor is, ha nem akartam. Nem volt visszaút.

- Volt egy akciónk. Vele voltam együtt. Én és Deverell azonban elbasztuk, ezért neki ott kellett aludnia a célpontnál. Órákon át beszélgettünk azon az éjjelen, reggel pedig én vittem őt haza. Behívott és... nem is tudom, olyan hirtelen jött az egész, de... lefeküdtem vele. - nyögtem ki.

- Értem. De akkor miért nem hagyod futni?

- Mert megölte a bátyámat és tudni akarom, hogy miért tette. Ezen kívül, pedig azért, mert úgy érzem van benne valami. Valami más, ami vonz. Nem tudom, de...

- Tudni akarod, hogy ő is így érez-e.

- Igen. De tudod... miután lefeküdtünk pár órára rá indítottuk el azt az akciót, amiben megpróbáltam megölni. Szóval ott van az is, hogy teljes mértékben gyűlöl.

- Igaz. Ez benne van a pakliban.

- Na meg még lóg azzal a magyarázattal, hogy miért ölte meg Wyatt-et. Ha már Kade nem hajlandó egy szót sem szólni. De Luna, kérlek ne mondj erről semmit senkinek. Nem akarom, hogy tudják.

- Rendben.

- Ugye megbízhatok benned? - kérdeztem.

- Persze. De hogy bizonyítsam is... nekem rohadtul bejön Kade. - dőlt hátra az ágyon.

- Komolyan? - ez teljesen meglepett.

- Aha. - pirult el.

- De nem is szoktál lemenni hozzá.

- Igen, mert félek, hogy olyat teszek amit nem kéne. Ráadásul ott van az is, hogy mi van ha egyszer nagyon kiakadsz és megölöd. De most már tudom, hogy nem fogod.

- Nem, nem fogom, de ne felejtsd el, hogy ezt ő nem tudhatja meg. Kade okosabb, mint gondolnád.

- Rendben. Ha lelkizni akarsz, tudod, hogy hol találsz. - indult el kifelé.

- Luna!

- Hm? - fordult vissza.

- Köszönöm.

- Nincs mit. Én megyek, még vissza van a mai edzés. - mosolygott rám, aztán kiment a szobámból. Hátra dőltem az ágyon. Ha már Luna kiszedte belőlem, nem tehettem mást, el kellett ismernem, hogy igaza van. Tényleg tudni akartam, hogy Med mit gondol erről, akár mi is legyen az. Ha valami hasonló, akkor csak az marad vissza, hogy valahogyan meggyőzzem a csapatot. Ha megutált, akkor már úgyis mindegy. Azonban ott volt az is, hogy mi van ha átver? Bár nekem sikerült túl járnom az ő eszén, az nem jelenti azt, hogy ő nem rukkolhat elő valami hasonlóval. Szóval, ha egyszer a kezeim közé kerül óvatosnak kell lennem vele. Luna viszont ráébresztett arra, hogy mennyire is változtatott meg ez az egész, de most, hogy beszéltem vele, kissé megkönnyebbültem. Gyorsan átöltöztem edzős cuccba és lesiettem a konditermünkbe. A többiek már ott voltak. Örültek, hogy csatlakozom hozzájuk. Bevallom nekem is nagyon jól esett, hogy órákon keresztül gyűrtem magam. Úgy éreztem ezzel az idegességem is nagy mértékben csökken. Persze nem feledkeztem el róla, nem temettem el, de egy rövid időre megszabadultam tőle. Velük mentem utána enni is, aztán visszatértem a szobámba és lezuhanyoztam. Aznap este egyből sikerült elaludnom, nem úgy, mint az elmúlt hónapokban.

Relentless GoddessWhere stories live. Discover now