Relentless Goddess

Reign/3.

JASPER

Nem tudtam aludni. Most, hogy itt voltunk, közel a bekerülési tervünk megvalósításához, folyton csak azon kattogott az agyam - habár egy pozitív embernek tartom magam - hogy mennyi hibába bukhatunk bele. Ha mindent úgy csinálunk ahogyan elterveztük akkor már csak azon múlik, hogy ők hogyan állnak hozzá a dologhoz. És ez jelentette a legnagyobb bökkenőt, mert őszintén szólva fogalmunk nem volt, hogy mi lesz a reakciójuk. Csak remélni tudtuk, hogy az alatt a két nap alatt eléggé kidolgoztuk a tervet ahhoz, hogy flottul menjen és ne sejtsenek semmit az igazságból, hogy miért is vagyunk ott. Mindent eltüntettünk magunkról a különböző adatbázisokban és ál adatokkal raktuk tele. Készítettünk egy tervet arra az esetre is, ha valami balul sülne el. Izgatott voltam. Túl akartam lenni rajta, ki akartam számolni minden egyes lépését, hogy aztán támadhassak és végezhessek vele. Valamint, hogy megtudhassam, miért is ölte meg a bátyámat. De ez már csak részlet kérdés. A fontos, hogy eltegyem láb alól és megszerezzem a bandát. Akármi is legyen az ára. Elvette tőlem a bátyámat és a bosszúmat ezért nem ússza meg.

XXX

- Jasper! Ébredj, hamarosan mennünk kell. - rázott fel Huck. Nem aludtam túl sokat, de ahhoz képest, hogy azt hittem semennyit sem fogok, azért aludtam pár órát. Elkészülődtem, majd elindultunk egy közeli benzinkúthoz, hogy az akciónk első felét végrehajtsuk. Ender, miután sikeresen feltörte a bátyám drog üzleteivel kapcsolatban állók rendszereit, megtudtuk, hogy az az egy megmaradt bejövő üzlet sem drog igazából, hanem arany és azon belül is leginkább ékszer. Pff... nők. Tipikus. Viszont legalább kapóra jött. Ender ki tudta deríteni és bemérni, hogy melyik kocsi hozza a szállítmányt. Épp erre a kocsira vártunk és az perceken belül meg is érkezett. Legalábbi közelített Huck meg rendőrnek öltözve leintette és beterelte a kocsink mögé, az épület oldalához, ahol Ender jóvoltából éppen nem működött a kamera. Huckle behajolt az ablakon és beszélni kezdett velük. Az előre megbeszéltek szerint azt mondja nekik, hogy a főnökük szólt előre Thessalyn bandájának, hogy menjenek eléjük, mert nekik valami fontos ügy miatt vissza kell menniük segíteni a főnöküknek. Persze nem gondoltuk, hogy egyből el is hiszik, de amíg ők beszéltek Ender meghackelte a telefonjaikat is, így amikor telefonálni próbáltak félreirányította a jelet, nem sokkal később pedig üzenetet kaptak a fejesük számáról, hogy adják át a cuccokat és menjenek vissza. Így hát kiszálltak, majd elkezdtek pakolni. Mikor kész voltak, Huckle beszállt és elindította a kocsit. Kicsit később megálltunk és Huck átöltözött a ruhát kidobtuk, Ender pedig mindent törölt a laptopjáról.

- Akkor irány Thessalyn. - mondtam és hátra dőltem az ülésben. Az első rész, bár probléma nélkül lezajlott, ez volt a legegyszerűbb szakasz és a java még hátra volt. Az azért jól jött, hogy amíg a bátyám az anyánk vonásait örökölte, én inkább apánkra hasonlítottam. Amikor befordultunk a bevásárlóközponthoz, amely mögött ott állt a tömbház, drót kerítéssel elkülönítve a gyomrom már olyan kicsire zsugorodott, hogy nagyítóval sem lehetett volna megtalálni. Persze ezt csak éreztem, a gyomrom mérete egyáltalán nem változott. Viszont tény, hogy ideges voltam, de sem Huckle, sem Ender nem látszott nyugodtnak. A kaput kinyitotta a két oldalon álló őr, utánunk pedig az egyik becsukta, a másik megállította a kocsit. Huckle lehúzta az ablakot.

- Thessalyn-nak hoztuk a szállítmányt. - mondta, az őr bólintott, majd fogta a telefonját és tárcsázott. Miután lerakta, hátra küldött minket az épület mögé. Itt egy hatalmas ajtó volt a falban és mellette szintén két őr, akik oda is jöttek a kocsihoz és kérték, hogy szálljuk ki, így kicsatoltuk magunkat és tettük amit kértek. Az ajtó, ahol eddig álltak, most kinyílt és hat ember lépett ki rajta. Öt férfi és egy nő. Egy pillanatra sem volt kétséges, hogy az Thessalyn. Na meg egyből odajött hozzánk. Ahogy megállt előttünk, bevallom meglepődtem. Nem volt túl magas, a mellkasomig ért és elég vékonynak tűnt. Megfordult a fejemben, hogy egy ilyen apró lány mégis hogy volt képes legyűrni a bátyámat, aki még nálam is magasabb és testesebb volt, de rájöttem, hogy ezzel később kéne foglalkoznom. Még egyszer végig néztem rajta. Azt hittem, majd valami negyvenes nő fog itt állni előttem, aki a megkeseredett életét próbálja helyre billenteni, de nem. Ha tippelnem kéne azt mondanám, hogy 23 éves lehetett és ha az utcán megy el mellettem, tuti azt gondolnám, milyen aranyos lány. De sajnos ez nem így volt, mert teljesen mindegy, hogy hogyan néz ki, ha megölte Wyatt-et, ígyis-úgyis bosszút fogok állni rajta.

- Mit hoztatok? - kérdezte. Kivettem egy dobozt a csomagtartóból és odavittem hozzá. Elővette a kését, majd felvágta a ragasztást és felnyitotta. Tele volt ékszerekkel. - Hmm... - nézett bele. Ezután nem mondott semmit, csak intett az öt férfinak maga mögött, hogy pakoljanak. Még csak most ismertem fel, hogy az egyikük Freddy volt. - Utána ti mehettek. - szólt, majd elindult befelé. Arra viszont egyik tervünk sem tért ki, hogy mi van akkor, ha csak így simán elküld minket. Mondjuk azt sem vártam, hogy behív egy kávéra.

- Mi az, hogy mehetünk? - kérdeztem, mire megállt, elindult felém, a következő pillanatban pedig újra ott állt előttem.

- Miért mégis mit gondoltál? Hogy majd teapartit rendezek? - beszélt gúnyosan.

- Nem, de mégis hova mennénk, ha ez a bandánk?

- Szívem, ha ez lenne a bandád eddig hol voltál? Vagy voltatok. - nézett a mögöttem levő két srácra.

- Bolt külön ránk bízta, hogy hozzuk el a szállítmányt.

- Miért nem kérdőjelezel meg? Nem érdekel, hogy hol van a főnököd? - francba, túl jó kérdései vannak, én meg csak remélem, hogy beveszi a kamu válaszaimat.

- Tudom, hogy halott. Mindenki tudja, de attól még ez a bandánk.

- Az lehet, de a legtöbben, ha megtudnák, hogy a főnökük halott és valaki másé a banda, a közelben sem lennének, nem jönnének vissza. Mentenék a saját életüket.

- Hogy őszinte legyek nem nagyon bírtam Bolt-ot, de tűrtem, mert azzal, hogy segítettem neki, megadta amit én akartam. De te talán jobb vagy. Meg amúgy is... kíváncsi voltam ki az, aki képes volt megölni őt. - magyaráztam.

- Fura vagy. - mondta, majd hátra nézett. - Freddy! - intette magához a mellettünk pakoló férfit. - Igaz amit mond? Ide tartoznak?

- Igen. - válaszolt Freddy. Visszanézett ránk, de még mindig kétkedőnek tűnt.

- Ezra!

- Tessék?

- Vidd őket Ronnie-hoz, majd Ricky-hez. Alapos átvizsgálást akarok. Utána meg hozd őket a hozzám. - kérte. Elindultunk Ezra után, de engem visszahúzott és közel hajolt hozzám. - Nagyon remélem, hogy nem vágsz át. Figyelni foglak éjjel-nappal. És bármilyen nagynak is gondolod magad, nem tudod, hogy mire vagyok képes. Kár lenne a csinos kis pofidért. - paskolta meg az arcom, majd ő is elindult befelé. Ó Thessalyn, ha tudnád, mi vár rád.