Relentless Goddess

Runaway/2.

JASPER

- Ó a kurva életbe! - dobtam el mérgemben a pisztolyt, miután a Rover benne Ezra-val és Med-del kikanyarodott az utcából, ami annyit tett, hogy nem tudtam megállítani őket. A hajamba túrtam, majd visszaindultam a házba. Ahogy beértem Huck és Ender már előkerültek. Felrántottam Kade testét a földről és Freddy-nek adtam. - Kötözd meg és vidd ki a kocsiba, még szükségünk lehet rá.

- Miért? - nézett rám értetlenül. - Ezra és Med...? - csak a fejemet ráztam. Tudták, hogy nem sikerült.

- Ender, ahogy visszaérünk azonnal kezd el keresni őket.

- Rendben. - bezártuk a házat, beültünk az autóba és elindultunk vissza a főhadiszállásra. Végig az ablakon át néztem kifelé és azon gondolkoztam, hogy most mitévők legyünk. Benne volt a pakliban az is, hogy nem sikerül az akciónk, de pontosan erre, nem számítottam. Hiába tudtam, hogy Med és Ezra is elég okos hozzá, mégis azt reméltem, hogy most az egyszer mi leszünk az okosabbak. Habár már azzal is túljártunk az eszükön, hogy bejutottunk és nem is buktunk le. De még nincs túl késő. El kell kapnunk őket és minél előbb találjuk meg, hogy hol vannak vagy merre tartanak, annál előbb kerülhetünk eléjük. Mikor visszaértünk elmondtam a banda többi tagjának is, hogy mi történt. Örültek, hogy eltűnt Med és mostantól Freddy lesz a főnök. Kade-t, mivel vállba lőttem, utána pedig a pisztolyommal fejbe vágtam, ezért elvitték az orvosiba.

- Szóljatok, ha felébredt. - mondtam, aztán elindultam az eddigi szobám felé. Bent leültem az ágyamra és csak bámultam magam elé. Med... folyamatosan csak ő járt a fejemben. Egy darabig meg sem mozdultam, aztán lefürödtem, felöltöztem, majd elindultam, hogy megkeressem a többieket. A tanácsteremben találtam rájuk. Ender épp próbálta feltörni a Ricky által készített rendszert, miközben a sajátjával Med és Ezra után kutatott. Huck és Freddy csak feltett lábakkal lustultak. Huck oldalán volt egy kisebb vágás Iris jóvoltából, de már ellátták a sebét. - Van már valami?

- Nem, még semmi, de igyekszem.

- Jól vagy Jas? - kérdezte Huckle.

- Persze. Küldj embereket ki, hogy takarítsák el a hullákat. Lehetőleg minél előbb és a lehető legalaposabban tegyék. - helyet foglaltam az asztalnál, Huck pedig intézkedni kezdett.

- Jas, meg kell köszönnöm, amit értünk tettél, el sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok érte.

- Megígértem, hogy segítek és megbosszulom azt, amit a bátyámmal tett, de futni hagytam.

- Az, hogy nem ölted meg az egy dolog. Még megteheted. De most már legalább mi vagyunk fölényben.

- Így van. - sóhajtottam fel. - Ettől függetlenül miattam vannak szabadlábon. De tudom, hogy meg fogjuk találni őket. - összevont szemöldökkel nézett rám.

- Persze, tudom, hogy jók vagyunk, de... hogy lehetsz ebben ennyire biztos? - kérdezte.

- Elindultak takarítani. - jött vissza Huck.

- Oké. Én is kimegyek. Huck, Freddy jöttök?

- Bocsi, de én maradok. - szólt Huck.

- Elkísérlek. - így elindultunk ketten kifelé. Most én vezettem, de most nem voltam olyan ideges, mint előzőleg. Amikor odaértünk, már javában folyt a takarítás, de még épp láttam, ahogy Mila testét viszik ki. Úgy éreztem, mintha valamiféle súly nehezedne rám, de megráztam a fejem és tovább mentem. Fel a lépcsőn, végig a folyosón és befordultam Med volt szobájába. Hatalmas kupleráj uralkodott a helyiségen, ugyanis ahogyan pár órával ezelőtt verekedtünk Med-del, mindent levertünk, összetörtünk vagy a másikra dobtuk. Felvettem a földről Medora telefonját, amibe belelőttem. Talán meg lehet menteni a kártyát és az azon levő adatokból megtudhatunk valamit. Zsebre raktam a mobilt és megláttam az ágyon azt a plüss bárányt amit, miután lefeküdtünk Med magához húzott. A fejét a mellkasomra tette, maga elé pedig a bárányt és az arcát abba temetve aludt el.

- Jas! Most hívott Huck. Kade magához tért.

- Rendben, menjünk. - Freddy kiment, én pedig kimentem tettem pár lépést, de megálltam. Visszanéztem a plüssre. - Ahj, baszki. - visszamentem, felkaptam az ágyról, majd elindultam ki, de a bejárati ajtó helyett a garázsba indultam, közben pedig írtam Freddy-nek, hogy induljon el nélkülem. Med Ducati-jához mentem és felnyitottam a kulccsal az ülését. Beleraktam a bárányt, majd visszazártam, felültem rá, aztán elindítottam a motort. Mindig azzal nyaggattam Med-et, hogy had ülhessek rá és vihessem el egy körre, de most, hogy nem volt itt, hogy azt mondja nem tehetem, már nem volt annyira vonzó. Azonban ahogy kiértem az útra és felgyorsítottam, megértettem mit szeret annyira benne Med. Amikor a főhadiszállásra értem kivettem a bárány az ülés alól, majd a kabátom alá rejtve indultam el a szobámba. Ott újból elővettem. Bele volt csavarva egy sötétkék anyagba. Nem értettem miért, de nem szedtem le róla. Ledobtam a kabátomat, aztán elindultam le Kade-hez. Miután ellátták őt, levitték az egyik cellába. Odabilincselték az ágyhoz az egyik kezét, így azzal a kezével a támlára támaszkodott. Az ágy szélén ült, a fejét pedig lelógatta. Amint meghallotta, hogy nyílik a cella ajtaja felemelte a tekintetét.

- Te mocskos rohadék! - kiáltotta el magát és azonnal felugrott. Elindult felém, de a bilincs visszatartotta.

- Neked is szép napot Kade.

- Gyönyörű mondhatom. - grimaszolt és visszaült. - Miért vagyok itt?

- Szerintem tudod te azt magadtól is.

- Azt igen, hogy Med és Ezra valószínűleg megszöktek és azt várod tőlem, hogy segítsek neked megtalálni őket. Azt viszont tudhatnád, hogy ez úgysem fog megtörténni, ezért nem értem miért nem öltél meg.

- Tudtam, hogy ezt fogod mondani, de egyszer mindenki megtörik. És előbb vagy utóbb te is megfogsz.

- Vagy soha. Azt várhatod, hogy miután megöltétek a társaimat, a barátaimat, én segíteni fogok, hogy megöld Med-et és Ezra-t, aztán engem is.

- Már pedig ezt fogod tenni. Ha akarod, ha nem. - erre ő csak felnevetett.

- Hiszen még azt sem tudod mit miért tesznek.

- Arra célzol, hogy miért ölte meg Med a bátyámat? - látom rajta, hogy gondolkozik.

- Wyatt-et? - nézett rám kérdőn, de nem válaszoltam, ezért folytatta. - Hát persze meg akarod bosszulni, hogy megölte őt, de nem tudtad kiszedni belőle, hogy miért, igaz? - aprót bólintottam. - Tudod... - hajolt előre. - Ez nem az én titkom, hogy elmondjam. Ha meg akarod tudni az okát, kénytelen leszel megkeresni Medora-t. - hirtelen öntött el a harag, megindultam felé, megragadtam a nyakát és a falhoz nyomtam. - Nyugodtan töltsd ki rajtam, de az egy lépéssel sem visz előrébb. - mondta gúnyos vigyorral, mire csak jobban szorítani kezdtem. Felemeltem a másik kezem és behúztam neki egyet, majd elengedtem és kimentem a cellájából.