Relentless Goddess

Revenge/6.

MEDORA

Ezra felkanyarodott a hatalmas villa oldalánál lévő kapu elé, ahol két őr állt. Ahogy megálltunk az egyikük már vezető ülés felőli ablakhoz lépett, így Ezra leengedte azt.

- Mr. és Mrs. Rupe-hoz jöttünk.

- Neveik? - kérdezte komoran a férfi.

- Ezra Deverell és Medora Thessalyn. - válaszolt Ezra. A férfi ellépett az autótól, majd elővette a zsebéből a telefonját és hívást indított. Nem hallottuk mit mond, de miután lerakta, a kapu elkezdett kinyílni előttünk.

- Laknék itt. - jegyeztem meg a házat nézve, ami tényleg akkora volt, hogy akár három család is kényelmesen elfért volna benne.

- Ki nem? - tette fel a költői kérdést Ezra, majd leparkolta a kocsit egy Ferrari és egy Mustang közé. - Med, ha nekem lenne ilyen kocsim, soha nem szállnék ki belőle.

- Én szeretem a Rover-ed.

- Én is. Hazafelé viszont muszáj lesz valahol megállnunk, hogy rendszámtáblát lopjunk, mert felismerhetik a kocsim és akkor lebukunk.

- Rendben, de most menjünk. - mondtam, aztán kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a bejárat felé. Ott szintén egy őr állt aki kinyitotta előttünk az ajtót, beengedett minket, majd becsukta utánunk. Elvezetett minket egy hatalmas tárgyaló teremig, tele székekkel és egy asztallal, ami a szoba elég nagy részét foglalta el. Leültünk az egyik végébe, az őr pedig az ajtónál maradt. Csendben vártunk, közben pedig jobban szemügyre vettem a termet. Régies volt mégis modern, a nekünk balra eső falon pár tájkép volt kifüggesztve, a jobb oldalon pedig három padlótót plafonig érő dupla szárnyú ablakon szűrődött be a fény. A teremben volt pár állvány rajtuk egy-egy váza fehér rózsával. Képtelen voltam megállni, hogy meg ne szagoljam a kedvenc virágom, így felkeltem és a hozzám legközelebbi vázához léptem. Nagyon jó illatuk volt a virágoknak, eszembe juttatta azt a napot amikor Amias-al elmentünk sétálni a partra és vett nekem egy nagy csokorral, egyet pedig a hajfonatomba is betűzött.

- Úgy tudtam halottak vagytok. - rántott vissza a gondolataim közül Rex Rupe hangja, aki éppen belépett nyomában a feleségével.

- Úgy tűnik mégsem így van. - mondtam, majd elindultam vissza, hogy újból helyet foglaljak Ezra mellett, de intett, hogy menjünk közelebb, így míg ők leültek az asztal bal oldalára mi a jobb oldalra telepedtünk le.

- Szóval, meséljetek. Miért is vagytok itt? Ha jól tudom a főhadiszállásotok is romokban hever.

- Na igen. Támadás érte a főhadiszállást, nem tudjuk pontosan mi történt, vagy hogyan történt mert nem maradt meg rendesen használható felvétel, mi pedig nem is voltunk ott. Összesen 9-en maradtunk.

- Nem voltatok ott?

- Nem. 5-en épp a csapatnak szereztünk be cuccokat, amikor kaptuk a hívást. Visszasiettünk, de már nem tudtunk mit tenni. Az épületet pedig mi robbantottuk be. Most egy elhagyatott szállodában húzzuk meg magunkat a parton.

- Támogatásért jöttetek? - kérdezte Ruby.

- Igen.

- Miért nem maga Amias jött el? Miért a feleségét és haverját küldte ide? - kérdezett most Rex. Az asztalra szegeztem a tekintetem és a hajamba túrtam. Nem akartam kimondani, Ezra viszont megtette helyettem.

- Mert halott. - ez láthatóan megdöbbentette őket.

- Érdekes.

- Miért? - néztem rá. - Azt hittétek mi is halottak vagyunk.