Relentless Goddess

Runaway/4.

JASPER

Épp edzettem, amikor csörögni kezdett a telefonom. Ender nevét írta ki, mire felvettem.

- Igen?

- Megtaláltam őket. Gyere fel hozzám.

- Jó. Hívd oda a többieket is. - mondtam, majd kinyomtam. Végre. Erre várok hetek óta. Azonnal el is indultam Ender-hez. Amint felértem, még senki nem volt ott rajta kívül, így várunk kellett, de én már alig vártam, hogy megtudjak mindent. Igyekeztem leleplezni mennyire. Mikor Huck, Luna és Barry is megérkeztek Ender rögtön bele is kezdett.

- Sokáig tartott, mire feltörtem a rendszert, de mint tudjátok azzal még nem sokra jutottunk, mert nagyon bonyolult volt. Azóta igyekeztem leegyszerűsíteni vagy hasonló, de...

- A lényeget. - vágtam közbe.

- Újraindítottam és így engedett olyan dolgokat, amiket azelőtt nem. Ezzel sikerült egy keresést indítanom a rendszeren belül, ami kidobta, hogy van aki szintén használja. Még pedig Olaszországban. - a képernyőn megjelent egy térkép, majd azon egy piros pont. - Ők lesznek azok.

- Biztos vagy benne?

- Igen. Rákerestem a helyre és egy tengerparti motelt dobott ki. Találtam kamerákat is. - gyorsan pötyögött a billentyűzeten, majd feldobott a monitor egy képet. Ezra és Med voltak rajta, valószínűleg a motel recepciójánál. A hajuk színe más volt, a kamerák elől pedig nem nagyon igyekeztek eltakarni az arcukat. Gondolom később törölni akarták a felvételeket, de szerencsére Ender gyorsabb volt, így végre megtaláltuk őket.

- Odarepülünk. Mikor indul a következő gép?

- 42 perc múlva. - mondta. - De azt már nem hiszem, hogy...

- Muszáj elérnünk.

- Túl kevés az idő. - szólt Huckle.

- Sikerülhet. Mindenki menjen és szedje össze azt, ami szükséges. 7 perc múlva mindenki legyen a kocsinál. Arlo irányít amíg vissza nem érünk. - ahogy kimondtam rögtön el is indultam a saját szobám felé, hogy összecuccoljak. Csak bedobáltam a legfontosabb dolgokat, majd átöltöztem, fogtam a pisztolyomat is, aztán elindultam le a kocsihoz. Ender, Huck és Barry már bepakoltak és be is ültek. Követtem a példájukat. Beültem a vezető ülésbe és az órámra néztem. Még egy perc. A kormányon doboltam a kezemmel és körülbelül két másodpercenként néztem az ajtóra, hogy hol van már Luna. Még öt másodperc volt vissza, amikor a lány kirontott az ajtón.

- Azt hittem már nem is jössz. - morogtam, amikor beszállt. Azonnal gázt adtam és kikanyarodtam az útra.

- Hát bocs, de még mindig nőből vagyok. - válaszolt, de nem foglalkoztam tovább vele, inkább Ender felé fordultam.

- Elintézted?

- Mindjárt kész. - a padlóig nyomtam a gázpedált, így nemsokára oda is értünk.

- Rendben srácok, 18 percünk van mielőtt felszáll a gépünk. - szóltam, mikor beléptünk a reptérre. Igyekeztünk minden ellenőrzési ponton minél előbb és minél feltűnés mentesebben átjutni.Sikerült kijátszanunk őket és két és fél perccel a felszállás előtt már elfoglaltuk a helyeinket. Luna ült mellettem, a többiek pedig elszórva körülöttünk.

- Jas? - szólított meg a lány nem sokkal azután, hogy felszálltunk. - Miért akarod ennyire megtalálni?

- Mi? - értetlenül néztem rá. - Hisz tudod, hogy megölte a bátyámat.

- Jó, de már másfél hónapja keresteted és eddig se híre se hamva nem volt.

- Most viszont van. Ha száz évig kéne keresnem, akkor sem hagynám abba. Egy percre sem.

- És Deverell? Ő miért számít?

- Mert őmiatta menekült meg. Mindig ott van ahol nem kéne. És amúgy sem bírtam soha.

- És Kade?

- Ha megtudja, hogy életben van, megvan rá az esély, hogy ki akarja majd szabadítani.

- Értem. És...

- Túl sokat kérdezel.

- Már bocs, de amíg ti Los Angelesben voltatok én itthon vittem a bandát és amikor visszajöttetek, se voltatok hatalmas szószátyárok.

- Amit köszönök is és igaz. De Medora képes egy másodperc alatt baromira felhúzni.

- Azt látom, de azért ne rajtunk vezesd le. Mi segítünk ahogyan csak tudunk.

- Tudom. - válaszoltam, majd kinéztem az ablakon. Az út további részében nem beszéltünk. Azon gondolkoztam, hogy mit is fogok tenni, ha tényleg megtaláljuk őket. Igenis bosszút akartam állni rajta azért, mert megölte a bátyámat, de... közben kezdtem azt érezni, hogy erre nem az a legjobb megoldás, hogy megölöm. Miután leszállt a gép elkötöttünk egy kocsit és Ender navigációjával elindultunk Ezra és Med rejtekhelye felé. Nagyjából egy egy órás út várt ránk. Most azonban nem hajtottam, nem szegtem meg a szabályokat, hanem normálisan vezettem. Mikor a motelhez közel értünk félreálltam a kocsival és kiszálltunk.

- Bármelyikőtök is találja meg, akár melyiküket, élve kellenek.

- Értve. - a recepcióhoz sétáltam, a többiek kissé hátra maradtak, hogy amíg én információt szerzek, addig ők elkezdik a keresést.

- Jó napot! Miben segíthetek?

- A feleségemet keresem, egy férfi hozta ide. - hazudtam, majd egy gyors leírást is adtam a lánynak, aki láthatón meglepődött azon, hogy mi is folyik itt.

- A 79-es szoba az. - megköszöntem neki, majd a szoba keresésére indultam.

- Eddig valami? - kérdeztem.

- Semmi.

- Nálam sem. - hallottam a válaszokat a fülesből. Amikor a 79-es ajtóhoz értem, pont akkor tűnt fel Luna a folyosó végén. Intettem neki, mire elindult felém. Az ajtó két oldalán a falnak dőlve, a pisztolyainkat magunk előtt tartva, kopogtam a fadarabon. Vártunk, de senki nem nyitotta ki. Fogtam magam és berúgtam az ajtót. A szoba viszont teljesen üres volt. Nem volt nyoma annak, hogy itt jártak. Benéztünk minden lehetséges helyre, ahol el lehet bújni, de semmi.

- Ender meg tudod állapítani pontosan, hogy hova is mutat az a pötty? -kérdeztem, miután elhagytuk a szobát.

- Igen, egy pillanat. - mondta, mi pedig visszamentünk a földszintre. - Menjetek ki hátra az épület mögé. - tettük, amit mond.

- Ez egy parkoló.

- Menjetek a legvégébe és ott jobb kéz felől lesz. - gyorsan lépkedtem arra, de a felénél megtorpantam.

- Az a kibaszott Rover. - szinte már futva közeledtem Ezra kocsijához. Egyedül állt azon a részen.

- Ez tök üres. - szólt Luna, amikor benéztünk az ablakon. Kinyitotta az anyós ülésnél levő ajtót, aztán pedig a kesztyűtartót. - Nézd! - húzott ki belőle egy tabletet. De ahogy kivette, azzal kirántott egy kábelt is, amire eddig csatlakoztatva volt.

- Basszameg! - kiáltottam fel, majd karon ragadtam Luna-t és elkezdtem futni abba az irányba ahonnan jöttünk, magam után húzva a lányt. Az utolsó pillanatban, mielőtt a kocsi felrobbant belöktem egy másik autó mögé és én is lehasaltam.

- Jas, megvagytok? - hallottam Huckle-t a robbanás után.

- Igen, meg. Találkozzunk a kocsinál. - felálltam a földről és felsegítettem Luna-t is.

- Köszönöm.

- Nincs mit. - ránéztem az égő kocsira, majd mintha mi sem történt volna, elhagytuk a motelt. - Talán ez még használható valamire. - adtam át Ender-nek a tabletet. A kocsinak támaszkodtam és felsóhajtotta. Elképeztően dühös voltam. Csak egy ostoba félrevezetés volt. Hogy a francba fogom valaha is megtalálni?