Relieved/8.

595 32 0
                                    

MEDORA

Két hete vagyunk már itt Jasper-nél. Ezra-val és Kade-el természetesen megbeszéltük, hogy mivel egyenlőre nincs hova mennünk, ezért maradunk. Persze elmondtam nekik, hogy Jas szeretné látni a fiát minden nap, ami ingázással nem lett volna a legegyszerűbb és még, ha Ry bírta volna is, nehéz lett volna elintézni, ki tudja mihez is kezdünk az élettünkkel, mert valahonnan csak kellene pénzt szereznünk. Így hát maradtunk. Ry kezdett kicsit jobban aludni, nem kelt fel annyiszor és amikor fent volt, mindig ott volt valaki, aki vigyázott rá. Éjjel persze én és Jasper, mivel az ő szobájában volt a kiságy, így egy kis noszogatás után beleegyeztem, hogy vele aludjak. Tudta, hogy nekem kell egy kis idő és ezt tiszteletben is tartotta, de napközben sok dolga volt a bandával, még ha volt is amit Huck-ra bízott, ezért maradt az este és az éjjel. Nem akartam, hogy azt higyje, hogy én semmit sem akarok tőle, plusz, ha már befogadott minket és gyakorlatilag az ő pénzén éltünk, nem tűnt fair-nek, hogy ne tegyek a kedvére. És nem is volt rossz vele aludni. Sőt, elképesztően aranyosnak találtam, hogy reggelente félig rajtam feküdt és amikor megpróbáltam kikászálódni alóla, csak még jobban magához szorított, a nyakamba temette az arcát és próbált maradásra bírni. De kellett hozzá pár nap, hogy ne tőle elhúzódva aludjak. Minden egyes nap órákat edzettem Luna-val és ugyan csak pár kiló maradt rajtam a szülés után, amiket le akartam adni, amikor sikerült elindítanom a folyamatot, úgy kezdtem feloldódni Jas mellett. Na meg hiányzott már a rendes testmozgás is. A hajamat pedig visszafestettem az eredeti hajszínemhez leginkább passzoló szőkére. Az első pár napban nem is volt semmi problémánk. Aztán Jas és Ezra visszatértek egymás utálatához és eleinte még csak egy-két apró piszkálódást hallottam tőlük naponta, aminek nem adtam hangot, mert tudtam, hogy sosem kedvelték egymást. Idővel azonban elfajultak a dolgok és bármikor bármiért képesek voltak egymásnak ugrani. Az egyedüli dolog aminek ezzel kapcsolatban örültem, hogy egyenlőre elkerülték a fizikaiságot. Ry közelében Tudták tartani magukat, de persze nem használhattam a fiamat vízválasztónak. Tűrtem egy darabig amit csinálnak, de hamar elegem lett abból, hogy a két számomra legfontosabb ember, úgy ugrik egymásnak, mint a harci kutyák. Így hát kieszeltem egy tervet és Luna-t kértem meg rá, hogy segítsen. Elmentünk ketten vásárolni, mert kellett pár cuccot venni Ry-nak, Ezra-nak, Kade-nek és nekem. Segítettem Luna-nak kiválasztani egy szép felsőt, mert Kade elhívta vacsorázni. Hazafelé pedig vettünk négy darab paintball fegyvert és egy nagy rakat festékgolyót. Másnapra megbeszéltem Huck-kal, hogy ne a gyakorló pályára vigye az újoncokat, hanem csináltasson velük valami mást. Reggel kimásztam Jas alól anélkül, hogy felébresztettem volna, majd felöltöztem. Megfogtam a telefonját és beállítottam rajta az ébresztőt, hogy csörögjön tíz perc múlva. Letettem mellé az ágyra a fegyvert és rá egy cetlit, rajta annyival, hogy jöjjön a gyakorló pályára. Átosontam Ezra-hoz és nála is megcsináltam ugyanezt, aztán pedig lementem a pályára, ahol már Luna várt.

- Remélem ez észhez téríti őket. - mondta.

- Egyetértek. Ha ez se sikerül, akkor nem tudom mi hatna rájuk. - nem sokkal később mind a ketten, egymás után beléptek az előtérbe.

- Mi van itt?

- Med, mi ez? - néztek rám mind a ketten.

- Ezeket húzzátok fel, és töltsetek. - mondtam, miközben a védőmellényre és a golyókra mutattam. - Együtt lesztek, én pedig Luna-val. Az nyer, aki előbb ejti ki a másik kettőt.

- Na nem. Kizárt!

- Biztos, hogy nem!

- Előbb leszek öngyilkos! - akadtak ki.

- Figyeljetek! Elegem van abból, amit csináltok. Szóval most addig fogjuk ezt csinálni, amíg hajlandóak nem vagytok együttműködni. - mindketten egyszerre akartak váalszolni, de nem hagytam őket. - Nem érdekel, hogy mit gondoltok. - Kade az előtérben nézte a kamerákon keresztül a pályát, miközben Ry-ra vigyázott. Luna már bent volt, így én is elindultam. - Ja, a fülest se felejtsétek el! - szóltam vissza. - Itt vannak. - mondtam Luna-nak amikor odaértem hozzá.

- Gondolom nem boldogok.

- Egyáltalán nem azok.

- Szerinted hányszor győzzük le őket mielőtt összekapják magukat? - kérdezte.

- Túl sokszor. - elkezdtük. Az első három menet nem tartott sokáig. Könnyen kiejtettük mindkettejüket alig pár perc alatt. A negyedik menetben Ezra hangját hallottam a fülemben, miközben elbújtam az egyik fal mögött.

- Med, ennek semmi értelme!

- Dehogyisnem! Szarrá lőlek titeket, amíg rá nem jöttök, hogy milyen gyerekesen viselkedtek. - kilestem a fal mögül és megláttam Jas-t, aki épp közelebb próbált osonni. Kifordultam és oldalba lőttem.

- Francba már! - csattant fel. Tovább mentem, de nem tudtam hol lehet Ezra, viszont nem sokkal később a káromkodásából rájöttem, hogy Luna megtalálta és ki is ejtette. Folytattuk a meneteket és mindig mi nyertünk. Már vagy a huszadiknál járhattunk, amikor Jas majdnem kiejtette Luna-t. Mielőtt a következőt elkezdtük volna Kade hangját hallottuk.

- Med, Ry éhes.

- Oké, megyek. Addig pihenjetek ti is. - kimentünk mind az előtérbe. Átvettem Kade-től Ryder-t, akinek már kijárt egy peluscsere is, így felmentem és tisztába tettem, majd megetettem őt. Mire visszaértem már a folyosóról hallani lehetett, hogy megint üvöltöznek egymással. Most éppen arról, hogy kinek is a hibája az, hogy folyamatosan veszítenek ellenünk. Már minden lehetséges dolgok egymás fejéhez vágtak. Ry eddig csak nagyokat pislogva gügyögött a kezemben, ahogy viszont beértem és meghallotta a kiabálás egyből sírni kezdett. Erre elhalkultak felém kapták a fejeiket. Iszonyú dühös lettem. Na nem azért, mert megsiratták Ry-t, hanem mert mindezek után sem értették meg és még most is egymás vérét szívták. Átadtam Luna-nak Ryder-t, aki kivitte őt és Kade is velük ment. - Mindkettő leül. Most. - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.

- Med.. - szólt Jas, de leintettem. Mindketten leültek.

- Ti komolyan ennyire nem értetek? Nem is tudom miért olyan nehéz nektek kijönni egymással. Még csak meg sem próbáltátok! Remélem, hogy tudjátok, hogy nem magam miatt csinálom ezt az egészet.

- Akkor miért? Nekünk nincs szükségünk egymásra. - mondta Ezra.

- Ennél nagyobbat nem is tévedhetnél! Nézzetek már körbe! Ez egy kibaszott maffia! - kiabáltam, de aztán visszavettem a hangomból. - Én mindkettőtöket szeretlek és Ry-on kívül ti vagytok a legfontosabb emberek az életemben. Képtelen lennék elveszíteni akármelyikőtöket! Mondjátok mégis mi a francot fogtok csinálni, ha együtt mentek terepre egy akcióba? Hagyjátok meghalni a másikat ahelyett, hogy fedeznétek egymást? Arra nem gondoltatok esetleg, hogy a vitáitok nem csak rátok vannak hatással, hanem körülöttetek mindenki másra is?! És mi lesz ha esetleg én halok meg? Hm?! Összevesztek Ry-on is? Ha akárcsak egy kicsit is próbálkoztatok volna, fogadjunk nem itt lennénk. És azt hiszitek, hogy totál különböztök egymásól, de valójában nem így van. Ha esélyt adtatok volna egymásnak rájönnétek, hogy ti ketten ezt a bandát az egekbe emelhetnétek és nem lenne senki, aki legyőzhetne titeket. Még legjobb haverok is lehetnétek, mert egy csomó dolog van, amit mindketten ugyanúgy szerettek, és esküszöm, hogy két napja ugyan azt a hülyeséget mondtátok arról az idióta reklámról a tévében. Én komolyan nem értem miért olyan nehéz ez.

- Milyen reklám? - nézett rám Jas. Eddig mind a ketten csendben figyeltek.

- Neked komolyan csak ennyi jött le az egészből?

- Az az aranyérkenőcsös? - kérdezte Ezra. Egymásra néztek, majd felröhögtek. Én csak ott álltam meglepődve.

- Bocs. - köszörülte meg a torkát Jas. - Igazad van. Tényleg túlzásba vittük.

- Igen. Sajnálom.

- Én is. - egymásra néztek, majd ismét nevetésben törtek ki.

- Hihetetlenek vagytok. - mosolyodtam el.

Relentless GoddessWhere stories live. Discover now