Revenge/10.

760 36 0
                                    

MEDORA

Hajnali három volt és épp a utolsó késeket éleztük Iris-sel, amikor Ezra lépett be.

- Kész vagytok?

- Egy perc. - válaszoltam.

- Rendben, a többiek már indulásra készek. - mondta, majd kiment. Mikor végeztünk az élezéssel összeszedtük a késeket és elindultunk ki a kocsihoz.

- Mindenki megvan? - kérdeztem a biztonság kedvéért, amikor beszálltam a kisbuszba.

- Igen. - jött a válasz.

- Oké, akkor mindent a terv szerint csinálunk, ha valakinek valami gondja van, az azonnal szól. - néztem végig a csapaton, miközben elraktam a saját fegyvereim. A többiek is ezt tették. Kade vezetett, Ricky ült mellette és a laptopján pötyögött közben. Nem sokkal később odaértünk a bevásárlóközponthoz, majd a parkoló legvégében álltunk meg.

- Szeretném, ha tudnátok, hogy bármi is történik ma, sikerül vagy sem, köszönöm, hogy segítetek. Nagyon sokat jelent.

- Ugyan.

- Alap. - egy rövid ideig csendben ültünk és vártuk, amíg Ricky elintézi a szükséges dolgokat.

- Oké, akkor elindultok és ha elég közel vagytok szóltok. Lenyomom az áramot, fél percetek lesz, utána visszakapcsol. Ezalatt be kell jutnotok az épületbe. Az ajtón elektronikus a zár, de mivel nem lesz áram, ezért ki fogjátok tudni nyitni. Folyamatosan figyelni foglak titeket a kamerákon keresztül.

- Induljunk. - mondtam, miután bólintottam. Ezra kinyitotta az ajtót, majd kiszálltunk. Elindultunk a bokrok és a fák közt hátra a tömbépület háta mögé. Megálltunk a hátsó ajtóval szemben a bokrok mögött elbújva. - Na jó, amint Ricky lecsapja az áramot lövünk, átmászunk a kerítésen, majd bemegyünk. - erre csak bólintanak.

- Szóljatok ha mehet. - hallom Ricky hangját a fülemben.

- Rendben. - végig nézek a csapaton. - Mehet.

- Oké. Akkor három... - kezd el visszaszámolni. - ...kettő... - Ezra és Kade lassan kijjebb tolják a hangtompítóval felszerelt pisztolyuk csövét az ágak között. - ...egy. - azzal lőnek, az udvaron levő relfektorok amikor a tömböt világították meg eddig, lekapcsolódnak. Azonnal futásnak eredünk a kerítés felé, amibe eddig áram volt vezetve, most viszont sikeresen átjutottunk, majd Iris és én kinyitottuk az ajtót a fiúk pedig bevonszolták a két halott őrt és lerakták őket egy nagy halom doboz mögé, hogy a kamerák ne lássák. - Még tíz másodpercetek van. - elindultam a raktár részből kivezető ajtó felé, majd kilöktem azt. Egy hosszú folyosóra értem. Innen különböző ajtók nyíltak. El kell jutnunk az épület másik végében lévő lépcsőhöz, hogy feljussunk az emeletre, ott pedig újból végig kell mennünk az egész emeleten, hogy eljussunk Bolt szobájáig. Rejtekhelyről rejtekhelyre mentünk, kikerülve az épületet vizslató őröket. Mikor felértünk a lépcsőn majdnem lebuktattam magunkat, Ezra húzott vissza, ezzel megmentve az akciót. - Mindenki a helyén van, csak nektek kell bejutnotok. - hallottam újból Ricky-t. - A következő sarok után ott van a szobája szemben, két őr áll az ajtó előtt. - a falnak döntöttem a fejem, majd kifújtam a levegőt. Ránéztem Ezra-ra, aki szintén akkor fordult felém. Mivel jobb kezes, ezért tudtam, hogy abban a kezében szorongatja a pisztolyát, ahogyan én is. Gyors mozdulattal vettem el tőle és még mielőtt reagálhatott volna bármit is, kifordultam a fal mögül és lőttem. A két őr ahogy az előző kettő, szintén halottan terültek el, így már szabad utam volt Bolt-hoz. Vagyis csak majdnem, ugyanis az ajtó nem nyílt ki.

- Ricky? - szólítottam meg kissé kétségbeesetten.

- Nyitom, csak majdnem lebuktam. - mondta, így tovább vártunk. - Nem fog menni. - mondta egy kis idő után. - Ha megcsinálom biztosan lebukunk.

- Francba. - mondtam, majd elővettem a zsebemből a kis fémrudat, hogy feltörjem a zárat. Nem ment túl gyorsan de végül kattant a zár, az ajtó pedig kinyílt, így bejutottunk. Behúztuk a két holttestet, majd becsuktuk az ajtót és nekidöntöttük őket. Bolt ott feküdt az ágyban, nagy szerencsénkre nem ébredt fel. - Keressük meg és szedjük össze a fegyvereit. - súgtam, majd elindultam az éjjeliszekrénye felé. Találtam benne egy kést, Ezra közben talált két pisztolyt is. El akartam menni az ágy mellől, de a padló megnyikordult a talpam alatt, így megálltam. Bolt fészkelődni kezdett, majd átfordult a másik oldalára. Tovább kutattunk, minek az eredménye még egy pisztoly és egy kés volt. Ezután Ezra odament hozzá és sikerült kikötnie az egyik kezét anélkül, hogy felébredt volna. Nekem a másikkal nem volt ekkora szerencsém mire kikötöttem kinyitotta a szemeit.

- Mi a fasz? - káromkodta el magát, majd rángatni kezdte a köteleket, de azok nem engedték. - Kik vagytok és mit akartok tőlem?! - kérdezte, miközben felült az ágyban. Én ahelyett, hogy válaszoltam volna, ledobtam róla a takarót és a párnákat is elhajítottam.

- Elmondom mi lesz. - kezdtem bele. Felvettem az asztaláról a rádiós mikrofont. - Bemondod, hogy mindenki menjen az étkezőbe, fegyver nélkül.

- Arra várhatsz. - vágott vissza, de Ezra odatartotta a halántékához a kibiztosított pisztolyát.

- Biztos? - dühösen nézett rám. Megnyomtam egy gombot a mikrofonhoz tartozó kis készüléken, mire a hangszórókból csengés hallatszott, ami valószínűleg mindenkit felébresztett. A szájához tartottam a mikrofont, de ő nem szólalt meg. A hajába markolva sziszegtem az arcába.

- Beszélj! - láttam, hogy Ezra is erősebben nyomja a fejének a fegyver csövét.

- Mindenki menjen az étkezőbe. Fegyvert ne vigyen senki. - mondta, mire elmosolyodtam, majd kikapcsoltam a mikrofont és visszatettem a helyére. Megfogtam az asztalánál levő széket, majd az ágyának a végébe tettem és leültem rá.

- Látod, nem is volt olyan nehéz. - tettem fel a lábaim az ágyra keresztben, miközben hátradőltem. Ezra elvette a fegyvert a fejétől és a falnak dőlt.

- Mondjátok meg mit akartok.

- Akarni sok mindent lehet.

- Válaszokat akarok! - csattant fel.

- Bevált, gyülekeznek. - hallottam Ricky-t ismét.

- Képzeld, én is. Ahhoz képest, hogy te vagy errefelé a legnagyobb bandavezér elvileg, miért a tied a legkönnyebben feltörhető rendszer? Miért olyan embereket alkalmazol, akik semmire sem jók? Miért ölted meg a lányom?

- A lányod? Azt se tudom ki vagy!

- Nagy hiba. - sóhajtottam fel. - De elmondom, mert tudnod kell, hogy ki fog megölni. - Bolt folyamatosan próbált kiszabadulni, de nem ment neki. - A nevem Medora Thessalyn, Amias Husher volt a férjem, te azonban 3 hónappal ezelőtt megölted. A lányunkkal együtt.

- Mi? De ő... - kezdett bele, de felálltam és két lépéssel elé álltam. Leguggoltam, így szembekerültem vele.

- Nem érdekel! Rohadtul nem érdekel egy szavad sem! - kiáltottam az arcába, miközben fojtogatni kezdtem. - Megölted a férjem, azt akit a világon a legjobban szerettem! Megölted a lányom! Még csak hat hónapos volt! Hat! - a fejét hátralöktem, így beverte a falba. Elengedtem, majd leugrottam az ágyról. - El sem tudod képzelni mennyit szenvedtem miattad. Azt akartam, hogy te is szenvedj. Hogy úgy fájjon, mint még soha életedben. - visszasétáltam az ágy elejébe. - De nem. Szenvedsz te majd eleget. - elővettem a pisztolyom és céloztam. - Utolsó kívánság?

- Baszódj meg! Menj a pokolba! - üvöltötte.

- Ott találkozunk. - mosolyodtam el, majd meghúztam a ravaszt. Majd újra és újra. Folyamatosan, egészen addig amíg Ezra ki nem verte a pisztolyt a kezemből.

- Elég! Med, elég! Meghalt! Vége van! - a légzésem szapora volt, a szívem olyan gyorsan vert, mint még soha. Mikor Ezra az arcomhoz nyúlt csak akkor vettem észre, hogy folynak a könnyeim. Egyszerre mintha minden erő elhagyta volna a testem úgy rogytam össze. Ezra fogott meg, majd ültetett a földre. Zokogásban törtem ki és semmi mást nem éreztem csak fájdalmat. De azt mindenhol.

Relentless GoddessTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang