My little sister [Finn Wolfhard ff.] <BEFEJEZETT>

1.fejezet

- Itt laktok? - kérdezte.

- Igen, de mostantól te is itt fogsz. - állt meg a garázsnál apa. Kiugrott a kocsiból, és csodálkozva nézte a házat. Nagyon kis cuki volt. Tátott szájjal, hatalmas szemekkel mérte végig a számomra már jól megszokott házunkat. - Gyere, bemegyünk. - mondta neki apa, mire Holly vidáman az ajtóhoz sietett. Az ajtón beérve a meleg csapott meg. Kellemes volt, nem ott kint fagyoskodni.

- Finnie, segíts kint Nick-nek. - mondta anya.

- Ne már. - nyavalyogtam.

- Nincs nyavalygás, menjél. - küldött ki. Megint kimentem a hidegbe és a garázshoz mentem.

- Na, milyen? - kérdezte.

- Mi? - értetlenkedtem.

- Ne, mondd, hogy nem szereted.

- Kit?

- Ne, értetlenkedj te barom. Holly-ra gondoltam. - nevetett.

- Nem. Nem bírom. - hazudtam. Még magamnak se akartam beismerni, hogy tényleg nagyon aranyos kislány.

- Ezt nem hiszem. Egész végig a te kezedet fogta. Mindenhol.

- Az egy dolog. De, nem jelenti rögtön azt, hogy szeretem. - mondtam. - Mit kell segítenem? - tereltem a témát.

- Igazából semmit se. - mondta. - Csak meg akartam kérdezni. - vont vállat, majd megdobott hóval.

- Nick ne! Így is halálra fagyok. - szóltam rá.

- Mi van? Nem kell hisztizni. - nevetett, majd megint megdobott.

- Gyere csak ide! - dobtam meg, majd ráugrottam, és elkezdtük egymást hóval dobálni, meg, leteríteni. Teljesen átáztam a végére.

- Fiúk gyertek be! - szólt ki anya. Felálltam a hóból, és bementünk. Nick-en meg se látszott, hogy kapott volna a hóból, mondjuk mert vastag ruházat volt rajta, én pedig halálra fagytam. Nem éreztem a kezeim, se a lábaim. - Finn te aztán rendesen kaptál. - mondta anya, és segített levenni a kabátom.

- Ja, nem az a baj. Csak elég vékonyan öltöztem. - válaszoltam.

- Finnie, tudod jól,hogy a tél kellős közepe van, és te egy vékony dzsekibe voltál? Így biztos meg fogsz fázni.

- Tudom, tudom. - sóhajtotta.

- Menj fel. Holly is ott van. - puszilta meg a fejem. Utáltam amikor ezt csinálta. Puszilgat meg ilyenek. Olyan nyálas. Felmentem a szobánkba és egy normális nadrág, meg póló után kezdtem el kutakodni. Észre se vettem az ágyamon ülő kislányt egészen addig, amíg nem mordult fel, amikor rádobtam a ruhám.

- Hé! - horkant fel.

- Mi az? - kérdeztem.

- Nem kell rám dobálni a ruháid.

- Bocs, nem vettelek észre. - mondtam flegmán, leültem az ágyamra, és a lányra néztem. - Nem szeretnél kimenni addig amíg átöltözök?

- Nem. - ment át a saját ágyára. Kénytelen voltam így átöltözni. Levettem a pólóm, és gyorsan átcseréltem egy vastag pulcsira. Holly kuncogni kezdett, ahogy felvettem azt. - Mi olyan vicces? - kérdeztem.

- Semmi. Csak még soha nem láttam egy fiú hasát sem. - mondta piros arccal. Kicsit zavarba jött.

- Szokd meg. Sokszor fogod még ezt a gyönyörű hasat nézegetni. - túrtam hátra szemembe lógó hajam. Átvettem a nadrágom, és a vizes ruhám, a kinti radiátorra raktam, hogy megszáradjanak. A telefonomat kezdtem keresni, de sehol sem találtam. - Baszki. - suttogtam. Nem érdekelt, hogy hallja e vagy sem. - Anya, nincs a kabátomba véletlenül a telefonom? - kiabáltam le.