My little sister [Finn Wolfhard ff.] <BEFEJEZETT>

14.fejezet

Az eset után, jött a következő. Berlinben volt koncertünk. Az épületbe igyekeztünk. Száz ezer rajongó állt már ott. Ahogy elmentünk mellettük egy-ketten adtak egy-egy lapot a kezembe. Rajongói levelek voltak. Én csak mosolyogtam rájuk, minek látszólag nagyon örültek. Csak az öltözőben néztem meg. Az egyiken egy hosszú levél volt, amin elmosolyodtam, a másikon pedig egy rajz. Én voltam rajta és ő. A szívem megint összeszorult. Nem is tudtam negszólalni. Azonnal visszahajtogattam, majd leültem a kanapéra. Nem voltam jól. Mindenki észrevette. - Mi a baj Finn. - ült le mellém Ayla. Mindenki körem gyűlt.
- Csak ő. Még mindig. - sóhajtottam.
- Nincs semmi baj. Fel tudsz lépni? - kérdezte Malcolm.
- Persze. Nincs bajom. Csak kell egy perc. - válaszoltam. Ki akartam kapcsolni. Nem akartam semmire se gondolni. Az egy perc gyorsan elment. Egy mély lélegzetet vettem, majd mondtam a srácoknak, hogy mehetünk. Felmentünk a színpadra ahol mindenki öröm kiabálásba kezdett.

Felnéztem a páholyba apámra, aki mellett egy számomra ismeretlen lány is állt. Kedvesnek tűnt. Visszanéztem a tömegre. Egy hamis mosoly ült ki az ajkaimra. Adtam a szokásos hülyeségeim, de egyáltalán nem éreztem jól magam. A hangulatom is rossz volt, és a hasam is újra görcsölt. Minél előbb túl akartam esni rajta. Ahogy lejátszottuk az utolsó számot is, megköszöntem, hogy ott lehettünk, és, hogy milyen jó is volt, majd siettem le ahogy csak tudtam a színpadról. Nem értettem mitől volt hányingerem, még gyógyszert sem vettem be direkt. Nagyon rosszul éreztem magam. Újra a mosdóban kötöttem ki.

- Finn, jól vagy? – kopogott be Malcolm.

- Aha. – köhögtem.

- Benézhetek? – kérdezte.

- Ha bírod a hányást...felőlem. – válaszoltam. Az ajtó nyikorogva nyílt ki. Még egy utolsót köptem bele, majd lehúztam, és leültem.

- Rosszabbul nézel ki, mint öt perce. – ült le mellém.

- Öt perce nem ültem itt. – néztem rá.

- Igaz. Hogy, hogy ilyen rosszul lettél. Mit ettél?

- Ez az. Semmit. Fogalmam sincs mitől. A koncert közepétől görcsöl a hasam. Most egy kicsit jobb. – magyaráztam.

- Láttam is rajtad, hogy nem vagy annyira jól de, hogy ennyire.

- Azt hiszem a szállodába, még egy órán át fogom a csészét. – nevettem.

- Én ott leszek. Tudom, hogy most nehéz. – fogta meg a vállam, mire én átöleltem. Jó volt. Jól esett valakit ölelni. Kicsit közelebb húzott magához, hogy közelebb kerüljek hozzá. Már majdnem az ölébe ültem, de nem akartam elengedni. Könnyeim újra folytak le az arcomról. A fiú tudta is. – Semmi baj. – simogatta a hátam.

- Köszi Malcolm. – engedtem el. – Ez most jól esett. – töröltem le a könnyeim.

- Ez egy barát dolga. – mosolygott. – Jössz? Megyünk vissza. – állt fel.

- Aha. – mentem utána.

- Azt hittük már soha nem jöttök ki. – szólalt meg Jack. – Jól vagy Finn? – nézett rám.

- Jobban. – pillantottam rá.

- Megint. – állt elém apa.

- Ja, de nem nagy dolog. Jól vagyok. Mehetünk? – kérdeztem. Mindenki bólintott. összepakoltunk, és kifelé mentünk. Beültünk a furgonba, ahol újra megláttam azt a lányt akit fent. Rá mosolyogtam, és Jack-al még intettünk is neki, majd elhajtotunk.

- Apa, ki volt az a lány aki ott volt mellettetek? – ültem le mellé.

- Akkor láttad. Egy nagyon kedves, és aranyos lány volt. Korod béli. Ő Magyarországon él. Jól elbeszélgettem vele. Oh... – kezdett el kutakodni a zsebében, majd egy összehajtogatott lapot nyomott a kezembe. – Ezt ő adta. Nem olvastam el, neked szánta. Lehet jobb kedved lesz ha elolvasod. – mosolygott rám.