My little sister [Finn Wolfhard ff.] <BEFEJEZETT>

23.fejezet

Percekig ültünk úgy. Ő az ölembe szorosan átölelt, könnyeivel küszködött, én pedig őt öleltem, és még mindig próbáltam felfogni mit mondtak. – Finn... - szólalt meg nagy hallgatás után. – Úgy sajnálom, hogy te is belekeveredtél ebbe. Nem kellett volna utánam jönnöd. – monda.

- Dehogynem. A húgom vagy. – néztem zöld íriszeibe. – És szeretlek.

- Én is szeretlek, de ha nem...

- Nincs semmi de Holly. Az a lényeg, hogy itt vagy. Együtt mindent átvészelünk okés. – fogtam meg pici kezét.

- Ígéred? – törölte szabad kezével könnyeit.

- Ígérem. – mosolyodtam el.

- Fiatal ember. Jöjjön! Mérés. – jött be Jackson nővér.

- Egy perc és ott leszek. – mondtam neki. Aprót bólintott és elment.

- Most mennem kell. Egy perc és vissza jövök. Addig öltözz át vagy valami. De ne olvasd el a dalt oké?

- Oké. Akkor addig felveszek valami pizsi szerűséget. – szállt le rólam.

- Ruhákat a bőröndbe találsz. Ott van a kedvenced is. Sietek vissza. – pusziltam meg a homlokát. Gyorsan elmentem a mérésre. Nem akartam sokáig maradni.

- Hogy vagy? – kérdezte Jackson nővér.

- Nem valami fényesen. De ezt ön is tudja. – álltam fel a mérlegre.

- Nem kell izgulni. Minden simán menni fog. Semmi bajod nem eshet. – nézte a kijelzőt.

- És ha mégis? Ha a csont rosszul forr össze? – kérdeztem.

- Nem tud az rosszul összeforrni. Nem eltörött, csak megrepedt. Azért csináljuk ez előre meg, hogy később ne legyen belőle baj. – válaszolta. – Negyed kiló tegnap előtt óta. Ügyes. – nézett rám. – Ne aggódj. Dr.McAndrew mindent megold. Holnap szintén ekkor mérünk. – simogatta meg a fejem. – Menj vissza a húgodhoz és nyugtasd meg, hogy semmi baj nem lesz. – mosolygott. Visszasiettem Holly-hoz ki már a nagy 'Calpurnia' feliratú pólóban ült az ágyon és a telefonom nyomkodta.

- Vissza is jöttem! Mit csinálsz a telefonommal? – ültem mellé. A képeket nézegette.

- Elég hülye fejeket tudsz vágni. – kuncogott. – De jók. – rakta el. – Gondolkoztam és nem is tudom. Lehet jobb, hogy megműtenek. Mert akkor biztos nem lesz nagyobb bajod.

- Tudom Jackson nővér is mondta. – sóhajtottam. – De most felejtsük el. Inkább azzal foglalkozzunk, hogy addig mit csináljunk. Meg az, hogy nem lehetsz itt minden nap. Mármint, nem alhatsz itt. De ha beosztásba megkérem, hogy minden nap bejöhess, akkor itt lehetsz. – mosolyogtam.

- Nem is tudom Finn. – tűrte füle mögé szemébe lógó haját. – Nem akarok a terhedre lenni. Most pont nem lenne jó.

- Ne butáskodj! Nem vagy a terhemre. Ha te nem lennél...meghalnék. – simítottam meg az arcát. – Szükségem van rád. – öleltem magamhoz.

- Nekem is rád. – suttogta.

- Megzavartunk valamit? – jöttek be Jordi-ék. Azonnal elengedtük egymást. – Bocsi nem tudtuk, hogy testvéri dolgok folynak itt. – léptek beljebb.

- Nem zavartok. Ami azt illeti beszélni akartam veletek. – mondtam.

- Hallgatunk. – ültek le egy-egy székre.

- Muszáj még egyszer végighallgatnom? – kérdezte Holly.

- Nem. Vedd fel a fejhallgatóm. Tessék, játssz vele. – nyújtottam át a telefonom. Kényelmesen elhelyezkedett, majd el is halkult.