My little sister [Finn Wolfhard ff.] <BEFEJEZETT>

3.fejezet

Estére belázasodtam, ahogy Holly is megjósolta. Vagy száz zsepit elhasználtam, és borzalmasan betegnek éreztem magam. – Hozzak valamit? – kérdezte anya.

- Még egy kis teát. – válaszoltam.

- Rendben. Holly is bejöhet? Szeretne veled lenni. – kérdezte.

- Nyugodtan. Nem vagyok fertőző. Ez csak egy kis megfázás.

- Holly! Jöhetsz. – kiabált ki a kislánynak, aki hanyatt-homlok rohant be a szobába, és helyet foglalt mellettem.

- Akkor mindjárt jövök vissza. – csukta be az ajtót. A telefonom rezegni kezdett az éjjeli szekrényen. Josh hívott fel FaceTime-on. Nem tudom miért, de nagy mániájuk engem zaklatni.

- Szia. – vettem fel.

- Valaki nagyon rosszul néz ki. – mondta Josh.

- Nektek mániátok engem hívni? – tereltem a témát.

- Na, mi a bajod. Megbetegített a tesód? – nevetett.

- Rohadtul nem vicces. Amúgy ezt ő is hallja. – mondta. – De nem talált. Csak megfáztam.

- Mutasd már ide a hugidat. – jött izgalomba. Anya csak lerakta az éjjeli szekrényemre a teát.

- Oké. Holly megfogod a telefonom? Addig mutatkozz be Josh bácsinak. – adtam oda a készüléket a kislánynak, aki boldogan nézte.

- De kis husi valaki. – hallottam a fiú hangját. – A nevem Josh. Te vagy Holly. Igaz? – kérdezte.

- Igen. – válaszolta.

- Te Finn, nem is hasonlít rátok. – jegyezte meg. Majdnem kiköptem a teát. Jeleztem a lánynak, hogy fordítsa felém a kamerát, amit ő teljesített is.

- Nem mondtam, hogy hasonmások vagyunk. – nyeltem le a forró italt. – De attól ő még az én húgom. – húztam ki magam.

- Legyen. Akkor úgy érzem, holnap is itthon kell maradnom. – sóhajtott.

- Átjöhetsz. Nem fertőzök. – nevettem.

- Akkor átmegyek. Mikor?

- Nem tudom, úgy érzem sokáig fogok aludni a láz miatt, de ilyen három körül átjöhetsz. – válaszoltam.

-Rendben. Figyu a buliddal kapcsolatban.

- Josh. Mondtam már, hogy nem akarok nagy bulit. Ezt már ezerszer megbeszéltük.

- Tudom, tudom. Csak annyit kérdezek még, hogy pia lehet? - kérdezte.

- Jó...legyen. - sóhajtottam.

- Ezaz! - örült meg.

- Elég legyen. Azért ennyire nem kell örülni. - köhögtem.

- Hagylak, látom beteg vagy. Inkább feküdj le. Az jót tesz.

- Oké. Szia.

- Szia. Várj...fordíts a tesód felé. - mondta mire ezt tettem. - Vigyázz a bátyádra. Szia. - nyomta ki.

- Milyen buli lesz? - mászott rám.

- Csak a haverokkal a szülinapi bulim. - válaszoltam.

- Mehetek?

- Bocsi, de nem. Még kicsi vagy. Nem tudnék rád vigyázni. - pusziltam meg az arcát.

- Ne már Finn. Beteg vagy. - törölte le a helyét.

- Nem fertőzök. - nevettem.

- Tudom, de akkor is. - bújt mellém. - Álmos vagyok. - motyogta.

- Én is. - takartam be. - Jó éjt.

- Nem addig nem alszok el, amíg nem iszom meg a teád. - nézett rám. - Idd meg.

- Jó. Megiszom. - vettem a kezembe, és megittam az utolsó cseppig. - Kész. Aludhatunk?

- Már igen. - helyezkedett vissza. Lekapcsoltam a lámpát. - Jó éjt.

- Jó éjt.

Hey Guys! Hogy tetszik eddig? Őszintén én nagyon szeretem írni ezt a történetet is! Véleményeket szívesen olvasok!