My little sister [Finn Wolfhard ff.] <BEFEJEZETT>

6.fejezet

A történtek után minden nyugis volt. Holly nem lett beteg,ami megnyugtatott. Nem látszódott rajta, hogy valami is történt vele, rajtam inkább. December huszadika volt. A nap amikor a bulit is tartottuk. A húgom nagyon nem akarta, hogy elmenjek. Nekem sem volt nagy a lelkesedésem, de csak annyira akartam volna maradni, hogy megköszöntenek, torta kicsi buli, majd mindenki hazamegy. Ja persze, mert aztán Josh-ékat így ismerem mi? Tudtam, hogy nagy bulit fognak tartani. Az este vészesen közeledett, én nekem pedig egyre jobban elment a kedvem az egésztől. Felöltöztem, már csak a fiúk hívását vártam, hogy megjöttek értem. Minden másodperc ami eltelt sokkal érdekesebb telt. Majd mikor megérkeztek ott kellett hagynom őt. – Ne menj el! – ölelte át a lábam.

- Nem leszek sokáig. Tizenegy fele meg is érkezek. – mondtam neki.

- Ígérd meg! – nyújtotta felém a kis úját.

- Ígérem. – nyújtottam az enyém felé, majd egymásba fonódtak, és megráztuk. Ezzel tettünk egymásnak ígérteket. – Sziasztok! – köszöntem el a többiektől, majd egy puszit adtam a lány fejére, és kimentem.

- Kezdődhet a buli Wolfhard! – kiabálta a kocsiba Jack.

- Mit ivott? – kérdeztem.

- Csak egy energiaitalt. – válaszolta Asher.

- Értem. Lehet, már ez sok volt neki. – jegyeztem meg.

- Mi az? Csak nincs rossz kedved? – kérdezte szomorúságot szimulálva Jack.

- Szerintem te nem csak energia italt ittál. – forgattam meg a szemeim. Elindultunk, de még mindig semmi kedvem nem volt bulizni. Ám ez a hangulat gyorsan elszáll. Ahogy megérkeztünk kicsit jobb kedvem lett, majd ahogy elindult a buli jól éreztem magam. Egész este tortát, vagy chips-et ettünk. Piát ittunk, hisz ha akkor még nem is hivatalosan, de tizenöt éves voltam. Tíz, tizenegy, éjfél, hajnali egy, majd hajnali kettő. Gyorsan ment az idő. Észre se vettük. Fél három fele, Mr.Angel vitt haza minket. Csak én és Asher voltunk az autó hátsó részébe. Én részeg voltam, Asher pedig nem tudom. Is-is.

- Apa?

- Igen?

- Tudod, hogy hol lakik Finn? - kérdezte.

- Persze. Már voltunk náluk. - válaszolta. - De miért?

- Hát nem is tudom. Kicsit részeg. - utalt rám. Én nem is arra figyeltem, amit a fiú mondd, egyszerűen csak gondolkoztam. Vállára hajtottam a fejem a vállára, és kinéztem az ablakon. Sok nem is látszódott belőle. Minden homályos volt. A házunkhoz értünk, ahol Asher segített kiszállni és elkísért az ajtóig. - Ne tudsz menni?

- Persze, persze, semmi bajom. - nevettem.

- Aludd ki magad, majd holnap beszélünk.

- Oké. Te, én nem is vagyok olyan részeg.

- Csak egy kicsit.

- Ja. Csak egy kicsit. Na mindegy. Szia. - próbáltam kinyitni az ajtót.

- Majd segítek. - vette ki a kezemből a kulcsot, és kinyitotta.

- Köszi. - köszöntem meg.

- Segítsek bemenni?

- Nem, megoldom. Nick biztos még fent van. - válaszoltam.

- Rendben. Holnap hívj fel azért hogy sikerült-e sikeresen beérned az ágyba. Jó?

- Oké. - mondtam. - Szia.

- Szia. - köszönt el. Bementem a lakásba. Próbáltam halk lenni, de ez nem igazán ment. Nem is egy dologba rúgtam bele.

- Finn...mit keresel itt? - kérdezte Holly. Próbáltam összeszedni a gondolataim, de részegen nehezen ment.

- Hát...

- Ja, tudom. Most érkeztél meg. - mondta álmosan. - Azt mondtad, hogy tizenegyre itthon leszel. Én vártam, de te nem jöttél.

- Sajnálom. - támaszkodtam meg.

- Mindegy is. – sóhajtott.

- Amúgy miért vagy még fent? – kérdeztem.

- Nem voltam fent addig, amíg nem jöttél meg. Nagy zajt csaptál. – válaszolta.

- Persze. – indultam meg felé. Meg akartam ölelni, hisz egész este hiányzott.

- Mit csinálsz? – kérdezte. Óvatosan átöleltem és magamhoz szorítottam.

- Hiányoztál ám. – suttogtam.

- Te is nekem. – ölelt vissza. – Segítsek felmenni? Csak mert érzem rajtad, hogy részeg vagy. – kuncogott.

- Jó lenne. – engedtem el. Megfogta a kezem, és segített felmenni a lépcsőn, ahol jó párszor megbotlottam. Lassan felértünk, átöltöztem, majd már aludtam is.

Másnap reggel másnaposan keltem fel. Alig tudtam kiszállni az ágyból, és a lépcsővel is meggyűlt a bajom.

- Jó reggelt Finnie. – köszönt anya, mire csak intettem.

- Hogy vagy? – kérdezte Holly.

- Borzalmasan hasogat a fejem. – válaszoltam.

- Adjak gyógyszert? – kérdezte anya.

- Nem is akadsz ki, hogy részeg voltam?

- Holly már mondta, így ezt már elfojtottam magamba. – válaszolta.

- Értem. – ásítottam. – Oda adhatod. – mondtam. Bevettem a fejfájásomra a gyógyszert, majd álmosan ültem a pultnál. Úgy éreztem semmire nem vagyok képes. Holly rohant be a konyhába,és odaadta a telefonom, azzal, az érvel, hogy „Rezeg, és valamelyik haverod hív" címszóval, majd otthagyott. Felvettem, és fejemet a pultra hajtva vártam, hogy valaki megszólaljon, mert én nem akartam.

- Szia Finn. Hogy vagy a tegnap óta? – szólt a telefonba Asher.

- Hát...egész jól. – válaszoltam.

- Gondolom másnapos vagy. Sikerült felmenned a lépcsőn?

- Aha. Holly segített. Ott volt.

- Ez cuki.

- Hagyjátok ezt abba. Idegesítő.

- A cukizgatás?

- Igen.

- Jó abbahagyom, és le is teszem, mert megyek át Jack-hez.

- Mi van vele?

- Annyira kiütötte magát, hogy egész este hányt otthon, a szülei elmentek dolgozni, így nekem kell rá vigyázni, mert nincs jól.

- Értem. Add át neki, hogy jobbulást.

- Átadom. Szia. – rakta le.

- Itt a reggeli. – rakta le elém anya a reggelinek szánt müzlit.

- Köszi. - morogta, de nem azért mert nem szerettem volna, csak borzalmasan voltam.