My little sister [Finn Wolfhard ff.] <BEFEJEZETT>

19.fejezet

Holly

A nevem Holly Wolfhard. Az új, és az egyetlen. A bátyám biztos már mindent elmondott, de azt nem, hogy tértem vissza. Szóval én most elmesélem. Ahogy Finn és a többiek eltűntek egy újabb villogás miatt valahogy sikerült kikerülnöm a játékból. Kint hatalmas volt a tömeg. Próbáltam elvegyülni, hogy fel se tűnjek senkinek,de meg akartam találni Goldies-t. Szerintem ő is reménykedett abban, hogy valamilyen csoda folytán kijutok onnan. Egymásba ütköztünk. Nem szólalt meg, csak megfogta a csuklóm, és elvezetett a nagy tömeg elől. Ez talán túl látványosan sikerült. Rögtön észrevettek. – A bakis! Kijutott! Mindenki kapja el őket! – mondta a királynő. Az összes karakter felénk kezdett jönni. Mintha zombik lettek volna. Egy újabb helyre értünk, ahol egy kicsit megpihenhettünk. – Mi ez a hely? – kérdezte. Olyan üres volt és fényes.

- Nem tudom. Biztos, hogy nem egy játék. – léptem fel egy kiemelkedő részre. Lebegni kezdtem. – Goldies! – kiáltottam a nevét, mire valamilyen kupola vett körül és eltűntem onnan. Nagyon megijedtem, de ahogy megláttam, hogy a férfi is jön utánam megnyugodtam. Zuhanni kezdtem, majd egy központ szerűségbe kerültem. Goldies követett. – Hol vagyunk? – kérdeztem.

- Elég fura helyen. – nézett körbe. Elindultunk egy irányba ahol még több érdekességet láttam. Több felirat volt és olyan ismerősek. Mintha láttam volna valahol már. Akkor beugrott.

- Az internet. Ott vagyunk. – ugrándoztam. – Itt biztos megtalálom Finn-t!

- Miről beszélsz Huffles?

- Az internet. Hosszú. Így talán vissza tudok jutni. Már csak meg kell találni...megvan! – futottam egy bódéhoz, amire ki volt írva, mindent tudó. – Üdvözlöm. – köszöntem egy pufók nem is tudom minek. Nagy szemüveget viselt, és egy kalap volt a fején, meg egy fekete ruha.

- Szia. Ahogy látom neked még nincs keresési előzményed, nem baj akkor csinálunk egy újat. Miben segíthetek? – kérdezte. Goldies is mellém ért.

- Ho...

- Hóember! Hógolyós ruhák! Hold! Holló! Holly Wolfhard! – mondta egymás után a szavakat.

- Várj! Mit mondtál utoljára? – kérdeztem.

- Holly Wolfhard. – ismételte.

- Az én vagyok! –ugrottam egyet örömömbe. – Rám is rá lehet keresni? – kérdeztem.

- Igen. Miért? Mit hittél? Egy híresség húgára bármikor, főleg ha rak is fel rólad dolgokat. – válaszolta.

- Értem. A kérdésem az lenne, hogy tudnék haza jutni innen?

- Bocsáss meg, de nincs ilyen keresés. Erre a kérdésre nem találsz választ. Sajnálom így nem tudok segíteni.

- Oké. Azért köszi. – hagytam ott. – Reménytelen. Soha nem fogok haza jutni innen. – néztem a távolba.

- Megoldjuk. Haza fogsz jutni. – fogta meg bíztatóan a vállam.

- Ott van! – hallottuk meg a királynő hangját.

- Jaj, nekünk! – rohantunk el. Sokáig futottunk, és azt kezdtük el megfigyelni, hogy egyre kevesebb emberke van. Ebből következtettem arra, hogy este lehet. Egy alkalmazásba értünk. Sokan voltak fent. Úgy vettük észre sikerült leköröznünk őket. Jobban szemügyre vettem a helyet. Csak ismeretlen arcok. Egyik pillanatban egy kedvesnek tűnő arcot fedeztem fel. Rákattintottam. Felhozta a profil képét, hogy hol lakik, hova jár iskolába és, hogy integethetek neki. Rányomtam a nagy sárga kézre. Gyorsan kaptam választ. Méghozzá angolul. Én pedig úgy olvastam magyar. A képernyő oldalán volt egy kocka ami mellett egy pont. Kíváncsiságból rányomta. Kicsengett. Egy barna hajú, kék szemű lány köszönt vissza.

- Úr Isten! Te tényleg Holly Wolfhard vagy! – szólt bele.

- Szia. – köszöntem neki.

- Nem így néztél ki a képeken. Kicsit valóságosabbnak tűntél. – mondta.

- Öhm...hosszú történet.

- Elmesélheted.

- Oké. – mosolyogtam, majd lassan és érthetően mindent elmondtam neki. Aztán ő következett. Elmondta, hogy volt egy Calpurnia koncerten, és írt a bátyámnak egy levelet, de szerinte nem kapta meg. Aztán jött egy rosszabb hír. Azt mondta, hogy Finn korházba került. Nem akartam elhinni. Éreztem, hogy az én hibám. Minél előbb vissza akartam térni. Azt sem fogtam fel, hogy azóta ilyen sok idő telt el. Pedig számomra csak egy nap volt, addig ott hónapok mentek el? Tudtam, hogy más ott az időszámítás, de ennyire? Megköszöntem neki, hogy tájékoztatott a dolgokról, és megígértem neki, hogy ha újra otthon leszek rászólok Finn-re, hogy írjon rá. Szomorú és boldog is voltam. – Goldie! Vissza kell mennünk a mindent tudóhoz. – mondtam.

- Veszélyes! Kinéztem, és mindenhol Winkies királynő őrei állnak.

- Akkor beolvadunk. Valahogy. – húztam a fejemre a kapucnim. Nagyon óvatosan és halkan osontunk, nehogy meghalljanak. Nem is kellett átöltöznünk. Sikeresen oda értünk.

- Megint te. Jó, hogy újra itt vagy. Most tudok valamiben segíteni? – kérdezte.

- Finn Wolfhard-ról a leges legfrissebb híreket. – mondtam.

- 210.000 ezer találatot találtam. Válaszd ki a megfelelőt. – gyorsan átpörgettem az összeset, majd egy tetszőlegesre rákattintottam. – Átirányítás a New York Times online magazinjára. – mondta. Egy kis lebegő kockában ültünk és elindultunk a megfelelő helyre. Nem volt nagy. Egészen apró. Gyorsan beszaladtam, de annyi minden volt, hogy alig tudtam kiigazodni rajta. Sajnos a címlapon szerepelt a hír, így hamar megtaláltam. Elkezdtem olvasni a szöveget, aminek már a címétől is görcsbe állt a gyomrom.

Finn Wolfhard anorexia miatt került korházba

A híres tini sztár Finn Wolfhard-ot korházban ápolják. Az orvosok azt mondták anorexiát diagnosztizáltak nála. Már előbb is művelt furcsa dolgokat. Azt is megtudtuk, hogy húgát Holly Wolfhard-ot elveszítette, ez volt az egyik kiváltó oka. A rajongók már gyanakodtak, hogy valami nincs rendben Finn-el, mikor testvére Twich live-jában szokatlanul reagált a Holly-val kapcsolatos kérdésre. Akkor vált teljesen biztossá, mikor a múltkori közönségtalálkozón teljesen kibukott, mert túl sok kérdést tettek fel neki a húgáról. Azt senki sem sejtette, hogy evés zavara lenne, de az tény, hogy a szokásosnál és vékonyabbnak tűnt, mind a képeken, (amit először elkönyveltünk annak, hogy biztos csak a kamera beállítása miatt) majd a berlini koncerten is. Ott élőben látható volt, hogy a színésszel nem biztos, hogy jól van. Bár jól adta a szerepét, senki nem hagyta szó nélkül vékonyságát. „Finn a mai koncerten a szokásosnál is vékonyabb volt." „Szegény srác, már csak csont és bőr." Emellett semmit sem rakott ki a közösségi médiába ami mindenkinek feltűnt, hisz koncertek előtt, közben és utána mindig rak ki valamit.

Nagyon reméljük, hogy minél előbb felépül, és visszakapjuk azt a Finn-t aki annyi ember szívébe belopta magát. Innen is támogassuk.

Már nem voltam boldog. Teljesen elszomorodtam. Összeestem, és sírni kezdtem. Fájt a tudat, hogy én okoztam ezt a szeretett bátyámnak. Elbizonytalanodtam.

- Huffles! Jó, hogy megvagy. Úgy elrohantál. – lépett mellém Goldies. – Jézusom. Szegény fiú. – jegyezte meg.

- Ez az én hibám! Csak is én tehetek róla!

- Nem. Ne mondj ilyen butaságokat. Ha hazaérsz, biztos minden olyan lesz mint régen. Már csak ki kell találnod. – ölelt át. Ott voltam én, Goldies, és a fél királyság aki rám vadászott. És a hiba amit elkövettem.

Hey! Hogy tetszett ez a rész? Igen próbálom Holly szemszögét is leírni, igen ezt főleg a Ralph lehúzza a netet c. filmnek koszonhetitek, mert ha nincs az a film ezek a részek sem születtek/születnek meg!