My little sister [Finn Wolfhard ff.] <BEFEJEZETT>

21.fejezet

Finn

Még mindig hihetetlen volt, pedig tudtam, hogy ő áll előttem. Hozzám futott és szorosan magához ölelt. Nem kellettek szavak ahhoz, hogy tudjuk mennyire hiányoztunk egymásnak. Órákig öleltem volna, de ő elengedett és rám nézett. Olyan aranyos volt. Valamit akartak mondani. Láttam rajta, de azt is, hogy nem ott. Felvettem és bevittem a szobámba. Leültettem az ágyra, mellé hasaltam és ő is felvette ugyanazt a pózt mint én. Egymást néztük. Rég láttuk egymást, felfedeztük hogyan változtunk. Ő kevésbé, mint én. Talán csak több szeplő lett az arcán. – Hogy jutottál vissza? – kérdeztem. Mindent elmesélt, azt is, hogy Grönlandban járt. Aztán áttért valami másra, vagyis inkább valaki másra.

- Beszéltem egy lánnyal. Azt mondta volt egy koncerteken és, hogy apának adott egy levelet...

- Megkaptam. – vágtam a szavába. Tudtam, hogy kiről beszélt.

- Írtál neki? – kérdezte.

- Nem. – válaszoltam. – Még nem. – néztem a szemeibe. Levette a szekrényről a telefonom és a kezembe nyomta.

- Akkor írj rá. Számít rá.

- De tudod, hogy nem írok rajongóknak. Mert akkor az összesnek kéne, azt meg nem akarom. Nem szeretném összetörni a szívüket. – magyarázkodtam. Durcisan nézett rám. Nem vált be.

- Nincs vita. Neki elég csak egy szó is, hogy tudja megkaptad a levelet. Finnie...az én kedvemért is. – bújt hozzám. Képtelen voltam nemet mondani. Olyan aranyosan nézett rám.

- Legyen. – sóhajtottam. Igazából én is akartam, csak nem volt merszem. Pontosan tudtam a felhasználói nevét. Beleégett az agyamba ahogy az arca is. Holly is nézni kezdete mit írok. Rámentem, hogy üzenet küldése, majd leírtam, hogy „Love u" ám nem mertem elküldeni. Egy percig gondolkodtam, de a húgom rányomott a küldés gombra és már el is küldte. Gyorsan kaptam is választ „I love u too" és egy szívet. Erre már nem válaszoltam. Inkább a húgommal akartam lenni és nem pedig egy vadidegen lánnyal beszélgetni. – Nem akarsz ma itt aludni? – kérdeztem.

- De! Nagyon is! Persze, ha megengedik. – válaszoltam.

- Maradj csak itt. Megkérdezem Dr.McAndrew-t. – pattantam ki az ágyból. – Jackson nővér! – szóltam a nő után. – Tudja hol van Dr.McAndrew?

- Épp a műtőben. Valami baj van drága? – kérdezte.

- Nem egyáltalán nem. Csak meg akartam tőle kérdezni, hogy a húgom nem aludhatna-e ma itt? De akkor majd megkérdezem tőle később. – válaszoltam.

- Én benne vagyok. Majd ha végzett szólok neki, hogy menjen be hozzád. De mindjárt lesz a mérésed. Egyél előtte valamit ha lehet, eddig nem állsz jobban. – váltott témát.

- Tudom. Igyekszem. Köszönöm. – mentem vissza. Visszahasaltam az ágyra, ahol a lány a füzetembe olvasta a dalt amit írtam. Nem akartam, hogy elolvassa, hisz róla szólt. Kikaptam a kezéből és becsuktam.

- Ezt most miért? – háborodott fel.

- Meglepi. A következő koncertünkön akartam előadni. – válaszoltam. – Mennyit olvastál el belőle?

- Az első két sort. – fordult át a hátára. – Nehéz elolvasni az írásod. Olyan mint egy hieroglifa.– jegyezte meg, mire elnevettük magunkat.

- Örülök, hogy ilyen jó a kedvetek. Finn egy óra és mérés. – lépett be a szobába Brittany nővér. Lerakta a vacsorám és minket nézett.

- Rendben. – mondtam.

- Egyél valamit előtte. Majd még jövök. – sietett is el. Újra a húgomra néztem, aki aggódva pillantott vissza.