My little sister [Finn Wolfhard ff.] <BEFEJEZETT>

4.fejezet

Másnap Josh a megbeszéltek szerint átjött. Először csak lentről hallottam a hangját, ahogy Holly-t köszönt, majd nevetve feljött a szobámba. – Nagyon kis aranyos húgod van. – mosolygott.

- Tudom. Nem kell mondani.

- Hogy vagy? – ült le az ágyamra.

- Jól. Köszi. – válaszoltam. Ahogy végignéztem rajta, észrevettem egy lila monoklit a szeme alatt. – Veled minden oké? – kérdeztem rekedten. – Mi történt?

- Semmi érdekes. Csak egy nagyobb sráccal összeverekedetem. – legyintett. Mindig ezt csinálta. Összeverekedett nagyobb srácokkal. Nem mintha én nem ugyanígy lettem volna ezzel. Holly besétált a szobába egy pohár teával a kezében, amit felém nyújtott. – Itt az én kedvenc Wolfhard-om. – mosolygott a lányra.

- Hé... azt hittem az én vagyok. – vettem el a kezéből, és beleittam. – Köszi.

- Olyan aranyos vagy.

- Köszi. Te is. – mászott be mellém.

- Te nem anyával mész bevásárolni? – néztem rá.

- Nem... - nézett fel az órára. Nem tudtam, honnan tudta az időt, de meglepő volt. – Vagyis, de. – szállt ki. – Szia bátyus. – puszilta meg az arcom. – Szia Josh. – sietett le. – Anya! – kiabálta.

- Hát nem zabálni való? – érzékenyült el.

- De. – mosolyogtam. - Ne akard lenyúlni. - néztem rá szúrós szemekkel.

- Nem akartam. - emelte fel védekezően a kezét.

- Oké. - ittam újra bele a témába.

xxx

Megbeszéltünk mindent a bulival kapcsolatban, amire csak egy hetet kellett várnom. A lány is megjött a vásárlásból, és meg akarta mutatni miket vett, de Josh-nak mennie kellett. – Nem akarsz maradni vacsorára? – kérdezte Holly.

- Nem lehet, pedig szívesen maradnék, de a szüleim nem szeretik ha sokáig elvagyok. – hajolt le a kislányhoz, aki átölelte, és moslygott.

- Akkor szia. Örülök, hogy megismerhettelek.

- Én is. Szia Finn. – pacsiztunk le, majd elment.

- Kedves fiú. – kezdett matatni a sok ruhája között. – Megmutathatom őket? – kérdezte.

- Ha szeretnéd. Úgy sincs jobb dolgom. – szipogtam.

- Fújd ki az orrod, addig felveszem. – mondta és kifutott a szobából. Elég gyorsan öltözött. Mire kifújtam az orrom már vissza is ért. Egy fekete szoknyát viselt, alatta egy fekete harisnyával, rózsaszín unikornisos pulcsival. – Tetszik? – kérdezte.

- Nagyon aranyosan nézel ki benne. Nagyon tetszik. – szálltam ki az ágyból, és felemeltem, hogy át tudjam ölelni.

- Finn. Beteg vagy. Neked az ágyban a helyed. – kuncogott.

- Nem nagy dolog. – mosolyogtam.

- Leteszel? Meg akarom mutatni a többit is.

- Persze. – raktam le. Szerintem látta rajtam, hogy elég beteg vagyok, és még fáradt is.

- Nem. Inkább aludjál. Fáradt lehetsz. – mondta, de én nem akartam aludni. Szerettem volna látni az új ruháit.

- Viccelsz? Nem. Szeretném megnézni.

- Biztos? – kérdezte.

- Igen. Természetesen.

- Rendben. Akkor feküdj vissza. – vett ki egy újat. Anya is bejött a szobába, és ahogy meglátott minket elmosolyodott.