My little sister [Finn Wolfhard ff.] <BEFEJEZETT>

26.fejezet

Otthon, édes otthon. Jó volt újra a saját ágyamba aludni mellettem Holly-val. Azt ahogy Nick ordibál a játékkal, Quincy meg amikor hülyéskedik, mikor nálunk van. Azt, hogy a húgom otthon folyton az én ruháimat vette fel, ellopja a telefonom, hogy bugyuta képeket csinálhasson, anyám minden napos nyaggatását, apám vicceit. A hajnalig tartó videochat-ek, vagy amikor Josh váratlanul megérkezik,(pont mint Quincy) egy újabb monoklival a szeme alatt, és hiába magyarázza el miért verekedett össze megint én képtelen vagyok felfogni. Egyszóval hiányzott. Még nem mehettem suliba, nem is bántam. A mindennapjaim unalmasan teltek. Általában egyedül voltam otthon, aminek örültem, mert hangosan hallgathattam zenét, azt ettem amit akarta, de csak mértékkel nehogy megártson. Egyik ilyen nap, mikor a kedvenc pop számomat hallgattam, a 'Thank u next'-et, de visszafogott hangerővel, kintről hangokat hallottam. Kikapcsoltam a tévét és hallgatóztam. Gondoltam csak apa jött haza, ám mikor kopogtak az ajtón nagyon megijedtem. Felálltam a kanapéról és lassan közelítettem meg az ajtót. Közben nyugtattam magam, nem akartam újra sokkos állapotba kerülni. Kinéztem a kukucskálón és nagyon megnyugodtam mikor csak Josh állt az ajtóban. Kinyitottam neki, ő pedig szél sebesen bejött és töltött magának egy pohár vizet. Nem értettem mi baja van, majd ahogy jobban szemügyre vettem rájöttem. Valakivel megint balhézott. Bezárkóztam valahonnan éreztem, hogy nem csak vízért jött át. – Szia. – nézett rám. Arca nyúzott és több lila folt is volt rajta, ruháját kicsit megtépték, lihegett és aggódva nézett rám. Tudtam, hogy nem csak ő van bajba.

- Mi történt? – kérdeztem.

- Trevis történt...nagyon össze...összebalhéztunk. – lihegte.

- Mesélj el mindent. Nyugodtan ülj le. – álltam mellé.

- Nem, most azonnal vissza kell mennem. Holly is bajban lehet. – ivott bele újra poharába.

- Mi? – kérdeztem pöppet hangosan. – Hol van?

- Nem mehetsz oda Finn! Még nem gyógyultál fel teljesen. Rohamod is lehet. – magyarázta.

- Nem érdekel, mondd el hol van! – kiabáltam rá.

- A suli melletti parkban. Igaz elbújtattam, de ki tudja. Ne menj oda! Megoldom! – fogta meg a csuklóm ahogy távozni készültem.

- Josh! A húgom van bajban és nem hagyom, hogy az a buzi újra összeverje! Még egyszer nem! – vettem fel a cipőm. – Maradj csak itt. Tudod mi hol van. – siettem el. A parkig rohantam egy-ketten utánam néztek, de nem érdekelt. Ahogy a parkhoz értem, rögtön kiszúrtam a fiút, meg a többi haverját. A lány már ott volt vele és még Asher is. Sokkal többen voltak. Próbáltak küzdeni, de nem igazán ment. Amilyen gyorsan csak tudtam futottam, majd nekirontottam Trevis-nek és leterítettem nagy lendületemmel. Ahol értem ott ütöttem.

- Megjöttél te is Wolfhard. – lökött le magáról. – Melyik hülye szólt neked? Csak nem az a lúzer Ovalle? - köpött egy hatalmasat a földre.

- Ő nem lúzer. Te vagy az. – álltam fel. Dühösen a szemembe nézett.

- Finn, ne csináld ezt! – mondta Holly.

- Fogd már be te törpe! – szólt rá a fiú. – Fogjátok be mid kettő száját. – utasította a másik két srácot akik őket fogták le.

- Nem mondhatsz ilyet a húgomra. – szorítottam ökölbe a kezem.

- Miért mi lesz? Talán megütsz? – kérdezte gúnyolódva, mire behúztam neki. Az orrához kapott, letörölte a vért, megfogta a csuklóm és magához húzott. – Nem viccelek komolyan megöllek. – fenyegetett.

- Leszarom, csak hagyd békén a barátaim és a testvérem.

- Tényleg? Oké, gyertek fiúk. – mondta, mire mindannyian körém gyűltek.