Awesome Mix | Peter Quill / Star - Lord ff [BEFEJEZETT]

7★A szökés ☆

- Viszlát, Űrperverz! – kiálltok hátra, a még mindig földön fetrengő Peter Quillnek.

Boldogsággal tölt el az a tudat, hogy már két alkalommal sikerült Őt letepernem a földre. Mondjuk most azért Ő is résen volt, és nem hagyta magát annyira. Viszont sokkal nagyobbat kapott, mint az előző alkalommal. Piper most nagyon büszke lenne rám, ugyanis mindig azt mondogatta, hogy férfi csak földön szétterülve jó, ahova nekünk, nőknek kell küldeni Őket. Néhai barátnőm nem egy férfit intézett már el, és szerinte a világ legjobb érzése az mikor azok a lábaink előtt hevernek. Azt hiszem, hogy ezzel egyet kell értenem, tényleg rohadt jó érzés, mikor a mi erőnk által koppannak a padlón. Quill pedig erre a legalkalmasabb példány volt, mivel egy puhány kis pöcs. Az első mondandója után leszűrtem, hogy imádja szédíteni a csajokat, és most rám vetette ki a kis hálóját. Most komolyan azt hitte, hogy hoz nekem ételt, akkor én rögtön a karjai közé borulok és megkaphat egy gyors numerára? Ha Ő lenne az utolsó férfi a Földön, akkor sem kellene! Liam Parrish tökéletes ellentétje, ami azt jelenti, hogy nagyon nem az én stílusom.

A szívem a torkomba dobog, ahogy átlépem a cella ajtaját. Amikor ezt megteszem, még hallom ahogyan Quill az arca elé szorított tenyerén keresztül elmond mindenféle rohadéknak, és elküld az anyámba. Még jó, hogy én nem azok közé az emberek közé tartozom, akik megsértődnek azon ha az anyjukat szidják. Miért mérgednék fel egy ilyen kis semmiségen, hiszen soha nem ismertem az anyámat, ráadásul még egy árvaházba is lepasszolt, csak azért, hogy megszabadulhasson tőlem. Szóval Quill nyugodtan szidhassa.

Kilépve a börtönömből az Oggy nevezetű fosztogatóba botlok. A hülyéje, hirtelen azt sem tudja, hogy mit csináljon. Végignéz rajtam, és már nyúlna a fegyveréjért, hogy használja azt, de én előbb cselekszem. Soha nem verekedtem, így tapasztalatlan vagyok. Nem csoda, hogy a könyökömet ütöm az arcába, mire Ő hátra esik. Meglepődöm, hogy milyen erő van bennem. A szétcsúszott teste fölé hajolok, majd pisztolyát kiveszem a kezéből és azzal együtt indulok meg, pontosan ellenkező irányba, ahonnan Ő jött. Már csak az a kérdés, hogy hogyan fogok innen kijutni. Egyáltalán mekkora lehet egy űrhajó? Kikellet volna tervelnem valamit, de minden olyan hirtelen történt.

Szerencsémre a folyosón nem futok össze senkivel, amit furcsállok is, ugyanis rengetegen tartózkodnak a hajón, így hihetetlennek tartom, hogy senkinek nem tűnt fel, hogy valami nincs rendben a cellák körül. Azt hittem ennél jobban odafigyelnek rám, mivel értékesnek tartanak.

A folyosó végéhez érek, ami ketté ágazódig. Jobbra egy teljesen sötét út folytatódik, míg balra kis sárga lámpákkal van kivilágítva. Nem hittem volna, hogy egyszer ilyet fogok csinálni, de jobbra indulok el, egyenesen be a sötétségbe. Pisztolyomat magam elé tartva sétálok, és ha úgy adódik gondolkodás nélkül használni fogom.

Egy métert sem tettem még meg, mikor éles riasztás tölti be az egész hajót, és hirtelen a folyosón vörös fények kezdenek el világítani.

- A nőstény megszökött! – mintha mikrofonból szólna, olyan hangosan zeng az egész űrhajó. Léptek százai töltök be a folyosókat, utánam kutatva. Ez az a pillanat mikor eszeveszett rohanásba kezdek.

Úgy futok mintha az életem függene rajta. Mondjuk ha jobban belegondolok tényleg az életem múlik rajta. A probléma csak az, hogy nem figyelem, hogy merre rohanok, így pont arra a folyosóra térek vissza ahol az utam kezdtem.

Yondu pont abban a pillanatban nyalábolta fel a padlóról Quillt, majd kicsit sem kedvesen nyomta falhoz. Észre sem vette, hogy egy csapat fosztogató mögött, ott állok én.

- Megszöktetted a nőstényt – Yondu kék feje bevörösödik ahogy Quillt dzsekijét szorítja. Azonban a srácot nem nagyon zavarja, ugyanis látszik rajta, hogy sokkal jobban a fejével van elfoglalva. A homloka csúnyán felhasadt, amiből azt a következtetést vonom le, hogy a tálca széle hasíthatta fel, sebet okozva. Akkor tudatosul bennem, hogy én is még mindig vérzek – erre onnan jövök rá, hogy valami csikizi a számat. Az arcomhoz kapok, és rájövök arra, hogy az orrom körül valami nagyon nem stimmel. Az orrom tökéletesen egyenes állaga, mintha eltorzult volna. Lehetséges lenne, hogy mikor Quill elkapta a lábam, és elestem, eltörhetett az orrom az ütéstől? Hogy fog Liam törött orral elvenni? Mi lesz az esküvői képekkel, amiket az unokáimnak fogok mutogatni? Van a galaxisban orvos, aki helyre tudja ezt hozni? – Ha nem találod meg, felboncollak, a húsaidat megsütöm, majd a maradékot, amit már nem fogok tudni megenni, eladom a Gyűjtőnek! – nagy meglepetésemre Quill nem ijed meg. Unottan felhorkant, úgy mint aki semmi úját nem hallott. Persze Yondunak ez nagyon nem jön be, mivel a srác arcába ordít, és hátrébb lép tőle, hogy tudja a hosszú kabátját megigazítani, majd füttyent egyet és egy hegyes nyíl tűnik fel a semmiből, ami pontosan Quill nyaka előtt áll meg. Erre az Űrlord már megijed, mivel csak nyelni mer. – Mit szólsz fiam, elmersz árulni még egyszer?