Awesome Mix | Peter Quill / Star - Lord ff [BEFEJEZETT]

13★Játékos ☆

Nem tudom, hogy hogyan, nem tudom, hogy mikor, de szó szerint kifordultam a pilótaszékből, miközben egy földrengéshez hasonlító érzés kerített hatalmában, és a távolban épp egy Fleetwood Mac dal szólt. Szemeimet csukva tartottam, azonban nem álltam meg, hogy jéghideg ujjaimat mozgassam a zene ritmusára. Little Lies. El kell ismernem, hogy a hajó tulajdonosának egész jó zenei ízlése van. A mennyországba kerülhettem, ugyanis manapság már senki nem hallgat ilyesmi dalokat – kivéve Pipert. Feketehajú barátnőm volt az egyetlen, aki nem volt hajlandó elengedni a nyolcvanas éveket. A világ fejlődött, de Ő megmaradt annak a lánynak, aki képes volt trapéz nadrágot viselni, kalappal, miközben az autójából bömbölt a retró zene. Én pedig az voltam aki állandóan leszólta Őt ez miatt, miközben titokba végig jártam a város összes lemezboltját, retró lemezek után kutatva, amiket aztán esténként a kádban hallgattam egy pohár bor mellett. Ezt azonban soha nem mondtam el Pipernek, de szerintem tudta, ugyanis figyelmét nem kerülte el a cselekedetem, miközben Ő vezetett, én meg halkan morogtam a zenéi szövegét. A Fleetwood Mac, pedig kifejezetten azok közé a bandák közé tartozott, akiket utáltam, mégis fejből tudtam az összes albumon lévő dalt, mivel Pipernek Ők voltak a kedvencei. Nem egy álmatlan éjszakán az árvaházban, tervezte azt, hogy hogyan is fog lezajlani a koncert, amin majd velem együtt fog tombolni. Régebben libabőrös lettem ettől az egésztől, azonban miután elsodort az élet Pipertől, mindenemet feladtam volna csak azért, hogy megtörténjen.

Lehet, hogy meghaltam és most eljutottam egy Fleetwood Mac koncertre, Piper nélkül? De akkor miért zavarja meg állandóan a koncertet Peter Quill kiabálása? Na ne már, hogy még a mennyországba is követett ez a Perverz!

Little Lies elhallgat, és utána nem is csendül fel semmi más. Felmorgok. Kérem vissza a zenéket, táncolni akarok, énekelni. Boldog akarok lenni, legalább csak egy kicsit. Nem akarok több fájdalmat érezni!

- Hé, Vöri! – zene nélkül valahogy megint reménytelennek érzek mindent. A kezeim ólomsúlyúak, a fejem fáj, és nem merem kinyitni a szemeimet ugyanis attól félek, hogy kihányom magam. Még így csukott szemmel is forog velem a világ. Valaki megérinti az arcom, mire orromat égett szag lepi el. Ismerem ezt az illatot. – Úgy emlékszem, hogy azt mondtam, hogy ne merészeld összevérezni a kabátom. – megpaskolja a bőrömet. Nem reagálok rá semmit.

- Kérem vissza a Fleetwood Macet – motyogom álmatag hangon.

- Te az én hajómon többé semmit nem kérhetsz. – a kinek a hajóján? Hirtelen már nem tűnik nehéznek kinyitnom a szemeimet, és meg is teszem, majd találom szembe magam Quill zöldes kék szemeivel. Összeszedem magam a padlóról, ami egy kis időbe telik, ugyanis a csuklóm ahol a róka megharapott még mindig vérzik. A kabát ujján az én vérem virít, de a legkisebb problémám ez. Úgy tudtam, hogy ez a hajó Peteré volt! A szag, és bűz mindent elárult a tulajdonosáról. – Tönkre tetted a Milánót. – feláll mellőlem, és végignéz a hajó belsején, majd olyan hangot ad ki magából, mint aki mindjárt felsír.

- A mit? – ülök fel, és kezdem el masszírozni a tarkómat. Tényleg túléltem a zuhanást! Lezuhantam egy űrhajóval, és semmi bajom nem lett. Ez azért durva.

- Nem mit, hanem kit. – javít ki Quill, úgy mintha egy rettentő nagy butaságot mondtam volna. Utána egyenesen a hajó oldalához megy, és elkezdi azt simogatni, úgy mint akit épp kiengesztel. Ez a csávó tényleg nem komplett. Azzal pedig inkább nem is foglalkozom, hogy pont az Ő hajójában szólt a Fleetwood Mac, mivel az akkor azt jelentené, hogy ismeri őket, sőt még lehet, hogy kedveli is a dalaikat. – Tíz éves korom óta vezetem Őt, és eddig még soha nem zuhantam le vele. Erre jössz Te, a megkérdezésem nélkül elviszed, kiderül, hogy vezetni sem tudod, és szétzúztad az egyik hajtóművet, a bal szárnnyal és a rakétavetőkkel együtt – ezt úgy mind egy szuszra hadarja el. Ez az a pillanat mikor a jelenlétében először kínosan kezdem el érezni magam. – Tudod Te, hogy mit csináltál? – néz rám válaszara várva. Nyekkeni sem bírok, nemhogy megszólalni. Azt sem tudom, hogy miről beszélt. Életembe akkor láttam először űrhajót mikor a fosztogatók elraboltak. Ha tudtam volna, hogy nem úgy kell vezetni mint egy autót, akkor eszembe sem jutott volna beleülni. – Ez nem a Föld ahol fogod magad és elviszed megszereltetni a cuccodat amit elrontottál. Ó nem, ez a galaxis, ahol neked kell megcsinálnod mindent. – a pilótaszékhez megy, és le akar ülni, de mikor észreveszi, hogy az is tiszta vér, csak felmorog. Tényleg fontos a számára a hajó – vagyis a Milánó. Én pedig tönkretettem neki. – Hónapokba fog telni, mire rendbe hozom, és találok hozzá alkatrészeket. – nem akarom Őt sajnálni, de mégis azt teszem. Azonban magamat is sajnálom, amiért tönkretettem az egyetlen olyan űrhajót amivel talán haza tudtam volna jutni. Nem várhatok hónapokig amíg Quill megjavítja, már ha megtudja.