Awesome Mix | Peter Quill / Star - Lord ff [BEFEJEZETT]

38★Thanos lánya☆

Az eső pontosan olyan sebességgel hullott le az égből, mint a könnyek az arcomról. Ha akartam volna, se lett volna esélyem letörölni őket, és ha az igazat akarjátok hallani, akkor nem is akartam tőlük megszabadulni. Nem azért mert élveztem, hogy folynak, hanem azért mert már arra sem volt erőm, hogy letöröljem. Elfáradtam. Másra sem vágytam, csak arra a bizonyos otthon melegére, amire esélyem sem volt.

Ürességet éreztem, és egy bizonyos csodára lett volna szükségem. Egy jó nagy égi csodára.

Fejemet olyan kitartóan tartottam az ég fele, mintha egy izgalmas focimeccset követettem volna figyelemmel. Senki nem figyelt rám, így azt sem vették észre, hogy már órák óta vagyok ebben a pozícióban, és a sötét égboltot kémlelem, amin úgy futnak végig a vihart jelző felhők, mint akik versenyt futnak. Nyakamat már nem éreztem, pislantani nem mertem, mert azt gondoltam, hogy véletlenül lemaradnék egy bizonyos jelről. A segítségemre siető jelről.

Azonban a csodát elhozó csillagnak hűlt helye volt. Ez pedig csak még jobban elkeserített.

Elkeserített, ugyanis nem akartam abba beletörődni, hogy volt egy otthonom én pedig a hülye eszem miatt, elhagytam. Nem Liamről beszélek, hanem a galaxisról.

A galaxisról, aki magába fogadott, és szinte már könyörgött azért, hogy maradjak. Figyelmeztetett, hogy jól gondoljam át, hogy mit cselekszem, de én nem hallgattam rá. Inkább a Földet választottam. A helyet aki kitaszított, és darabjaimra tört.

Az utca túloldalán a kis órára hasonlító kommunikációs eszköz, millió darabjában zúzva hever a sárban. Én küldtem oda, rögtön azután amikor értesítettem Petert, hogy jöjjön értem.

Az Űrlord azonban most, tényleg nem jött a segítségemre. Megfogadta azt a tanácsomat, amit a galaxisban oly sokszor a fejéhez vágtam.

Nincs szükségem a segítségedre. Én mindent megoldok.

Mindig is szükségem volt rá, mert ahogy mondta, csak bajba keverem magam, amiből csak Ő tudott kihúzni.

Ha ez tényleg így van, akkor most miért nincs itt? Miért hagy itt szenvedni egyedül? Pont most amikor a legnagyobb szükségem lenne Rá.

Rá, aki esküdözött, hogy úgy tetszem neki, mint senki más. Aki képes lett volna a tisztás kellős közepén elvenni feleségül, csak ne hagyjam egyedül, és maradjak vele. Aki randira akart vinni a Földön, amit igazából nem is ismert. Aki már elképzelte a közös gyerekünket. Akibe úgy beleszerettem, hogy észre sem vettem.

Miért nincs már itt, és visz haza? Az igazi otthonomba, ami a Milánón van, Peter mellett. Amióta megismert, mindig távolról figyelt és egy másodperc alatt feltűnt, amikor szükségem volt rá. Értelemszerűen, amikor megérkeztünk a Földre és végleg búcsút intettünk egymásnak, én azt hittem, hogy a távolból megint figyel, és rögtön közbeavatkozik, amikor meglátja, hogy valami bajom van, hogy utána tudja azt mondani „ én megmondtam, hogy Liam egy töketlen alak, és mellettem a helyed". Még jó, hogy amikor felhívtam azon a vacakon, azt gondoltam, hogy percek múlva feltűnik a Milánó, és a nyakába ugorhatok, hogy vigasztaljon meg, és mondja azt, hogy olyan boldog életem lesz a galaxisban vele, amiről a Földön még csak álmodni sem mertem volna.

A világ mindig is ellenem volt. Órák teltek el azóta a bizonyos hívásom óta, és a Milánónak még mindig hűlt helye van. Lehet, hogy az az eszköz nem is arra volt való, hogy üzenni tudjunk egymásnak. Biztos tréfának szánta, és most jót nevetnek rajtam Mordállyal. Vagy lehet, hogy rám sem gondolnak, ugyanis végre fellélegezhettek, amiért elmentem tőlük.

Igen, határozottan rajtam nevethetnek. Eszükben sincs visszajönni értem. Ha Quill meg is kapta az üzenetemet, akkor figyelembe sem vette. Miért foglalkozott volna vele, amikor kicsit sem kedvesen a tudtára adtam, hogy soha a büdös életben semmi esélye nem lesz nálam? Egyszerűen hidegen hagyta az, hogy könyörgök neki, hiszen Ő is pontosan ugyanezt tette, amire én tettem magasól.