Awesome Mix | Peter Quill / Star - Lord ff [BEFEJEZETT]

10★A kabát tulajdonosa ☆

Megszólalni sem bírok, ahogy az előttem álló, mellkasa előtt összefont karral álló Peter Quiltt nézem. Homlokán lévő seb már nem vérzik, helyette az arca háromnegyede piros az alvadt vértől. Nem úgy néz ki mint aki kifejezetten örül annak, hogy látnia kell, és ez az álláspont a részemről is igaz. Végig nézek rajta, és eldöntöm magamban, hogy most valahogy máshogy fest az egész megjelenése, mint az űrhajón amikor szendvicset hozott nekem, hogy ne haljak éhen. Oké, azt el kell ismernem, hogy az kedves gesztus volt tőle. De hiába a kedvesség, ha közben meg flörtölni próbált velem. Ahogy elnézem, egyik pisztolya mellé szerzett még egyet, ugyanis mostanra már a nadrágja mindkét oldalán ott virít a kétlövetű sugárfegyver. Remélem az én tiszteletemre vette magához a másikat. Pedig én már elképzeltem azt, ahogy Yondu és a többi fosztogató, ízletesen rágja a csontjait.

- Hogy találtál meg? – valahogy nem tudok nyugodt lenni, miközben szinte az arcomba nyomja azokat a sugárfegyvereket, ráadásul így, hogy nincs rajta a bőrdzsekije, tökéletesen tudja villogtatni az izmos karjait. Valahogy nem tudom magam elengedni a közelébe. És még most itt van a véres feje is, amivel csak jobban ront az egész megjelenésén, és félelmetesebb. Liam kúszik a gondolataim közé, és az, hogy minden reggel csak azért kelt fel hajnalban, hogy tudjon elmenni futni, majd este mielőtt haza ért volna még megállt a kedvenc fitnesz termében, csak azért, hogy izmosodni tudjon egy kicsit. Ez azonban soha nem jött össze, ráadásul még féltékeny is lett, mert egyszer meghallotta miközben megdicsértem egy pasit akinek kocka hasa volt. Utána teljes erőből oda tette magát, és talán a múlt hónapban fedeztem fel egy nagyon apró kockát a hasa egyik oldalán. És akkor itt áll előttem a perverz Peter Quill, aki biztos, hogy nem jár fitnesz teremben, mégis olyan kezei vannak mint Chuck Norissnak. Úgy feszül rajta a felsője, hogy még így is látom a kockáit. Ha most itt lenne Liam, rá sem engedne nézni Peterre, ugyanis attól tartana, hogy inkább az izomagyat választanám helyette.

- Nem volt nehéz dolgom, ugyanis egyesek ellopták a kabátomat, aminek olyan szaga van, hogy még a galaxis másik végében is megérzem. – akaratom ellenére is megint az kúszik az elmémbe ahogy Quill egy marslakóval szexel, ebben a kabátban ami pont most rajtam van. Ráadásul ez a mondat olyan büszkén hagyja el a száját, mintha a világ legelismerésre méltóbb dolga lenne.

- Nem loptam el, hanem csak kölcsön vettem– javítom ki, és zavartan elmosolyodom. Nem hatja meg a magyarázkodásom, ugyanis sebes homlokán ráncok jelennek meg. – Úgy emlékszem, hogy még mondtam is, hogy visszaadom. – kezdem egyre kínosabban érezni magam, köszönhetően Quill hangos nevetésének, amit direkt csinál csak. Mindig is gyűlöltem hazudni, mert rosszul tudok.

- Beállhatnál Fosztogatónak. Lopni tökéletesen tudsz, és hazudni is – abba hagyja a kényszer nevetést, és megint komor lesz. Nem tudom elképzelni magam azon a hajón, miközben Yondu parancsát teljesítem. Én nem vagyok bűnöző, ugyanis meg sem fordulna a fejembe, hogy ellopjak egy embert a bolygójáról. – Hogy akartad visszaadni a dzsekimet, ha azt sem tudtad, hogy hol keress? – vonja fel az egyik szemöldökét kérdően, de ezt rögtön meg is bánja mivel a homlokán lévő seb megint vérezni kezd, mire felszisszen.

- Erre még nem gondoltam. – ismerem el vereségemet, és közel vagyok hozzá, hogy tépjek ki a nadrágomból egy kis darabot, hogy tudjam belemártani a szökőkút vizébe, majd mossam ki a homlokán lévő sebet, ugyanis látszik rajta, hogy tényleg fáj neki. Végül is miattam szenved, ennyivel jövök neki. Igaza lesz, ugyanis tényleg jól hazudok, mivel valójában eszembe sem volt visszaadni neki a dzsekit. Egész kényelmesnek tűnik, és melegnek, ahhoz képest, hogy kétszer beleférnék.

- Kérem vissza! – kezével végig simít a homlokán, hogy szüntesse a fájdalmát, és kinyújtja a karját felém, ezzel jelezve azt, hogy kéri vissza a kabátját.