Awesome Mix | Peter Quill / Star - Lord ff [BEFEJEZETT]

11★Walkman megmentő akció ☆

- Mikor szándékozol már végre elindulni? – Quill úgy ül a szökőkút szélén, mint aki jól végezte dolgát. Ellenben velem, aki amióta közölte a szándékát, fel alá sétálok a téren, miközben a rókák kicsit sem kedvesen néznek rám. Csak akkor hagyom abba a járkálást, amikor Peter néha belemártja a kezét a kút vizébe, és direkt lefröcsköl. Ő jó bulinak tekinti, ugyanis akár mikor megérint a víz, én egy gyilkos pillantást lövellek fel, amit Ő kifejezetten viccesnek talál. Nem Őt kényszerítik, hogy menjen és lopjon egy éles fogú szörnytől. Ha most fordított lenne a helyzet, akkor én is pontosan ilyen nyugodtan üldögélnék mint Ő. De nem, ugyanis nekem most a túlélési lehetőségeimen kell gondolkoznom. Már ha van ilyen opció. Igazából azért nem hagyom abba a járkálást, mert ha megtenném, akkor rögtön az ugrana be az elmém közé, hogy egy róka család vacsorája leszek. Azokkal a fogakkal egy másodperc alatt képes átharapni a torkomat. Szinte már érzem ahogy ezt megteszi. Ráadásul azért is jó, hogy sétálgatok mert így tudom húzni az időt, abban reménykedve, hogy Quill meggondolja magát. Elcsesztem, de nagyon. Éreztem, hogy rossz ötlet odaadni a walkmant a rókának. Ha inkább a vacak karkötőmet cseréltem volna el, akkor most nem kellene azon filozofálnom, hogy milyen szájszaga lesz a szörnynek, amikor megkóstol. Mondjuk az sem lett volna hülyeség, ha inkább összebarátkozom Peterrel, még a hajón. Akkor lehet, hogy nem is küldene vissza a rókához, mivel féltené az életemet. De én nem tudok barátkozni, pláne nem egy férfival. A férfiak többsége mindig csak a szexre gondol, amikor meglát. Egyikőjük sem akar közelebbről megismerni, vagy a bizalmamba férkőzni. Ez alól pedig Peter Quill sem kivétel. Nem kell rá néznem, így is tudom, hogy amióta látta a melleimet, titkon nagyon is megbámul magának.

- Nem fogsz sajnálni, ha megesz? – megállok, kezeimet a derekamra teszem. Nem kell megjátszanom a félelmem. – Egy kicsi lelkiismeret furdalásod sem lesz, mikor ránézel majd a walkmanedre, amiért én az életemet áldoztam fel? – azt akarom, hogy tényleg lelkiismeret furdalása legyen, hogy a végén meggondolja magát. Vagy inkább összeakarok barátkozni vele. Talán ha sikerülne, akkor már nem is érdekelné a walkman. Hisz egy ilyen klassz lányt tudhatna magáénak mint én. Már csak az a kérdés, hogy hogyan a bánatba kell barátkozni. Piperen kívül nem voltak barátaim, és Ő is csak azért lett az, mert egy szobában voltunk az árvaházban.

Peter figyelmesen hallgat, miközben a borostáját simogatja. A hallgatás jó dolog. Ahogy ül úgy kulcsolja keresztbe a lábait, és ismét végig mér. Ő barátkozni próbált velem még a hajón. Lehet, hogy ezt az egész visszalopás dolgot, csak mérgében mondta, mert én bunkó voltam vele.

- Azt fogom sajnálni, és azért lesz lelkiismeret furdalásom, mert nem tudtalak elvinni randizni – kezd el már megint incselkedni velem, és még felém is kacsint magabiztosan. Azt hiszi, hogy ettől a csábos hangjától, majd én rögtön a karjaiba omlok.

És a barátságunknak itt vége is szakadt. Nem vagyok hajlandó egy ekkora seggfejjel haverkodni. A végén még barátság extrákkal lenne az egészből, mert Ő csak a micsodájával képes gondolkodni. Az eszem megáll! Hát nem fogja fel, hogy mire kényszerít? Lopásra, egy ragadozótól, aki minden bizonnyal megöl. Quill pedig azt fogja csak sajnálni, hogy nem vitt el randizni. Mintha én amúgy elmennék vele. Amúgy is az űrlények hova járnak randizni? A Marsra? Igazából nem is érdekel, mert nekem ilyenben soha nem lesz részem, szerencsére.

- Ne kezd már megint, Űrperverz! – szólok rá ingerülten, miközben próbálom kiverni a fejemből azt a jelenetet, hogy Quillel megyek egy romantikus sétára a Holdra. Ahol pokrócon esszük az általa készített szendvicset, majd magához húz és ezzel a vérrel áztatott arccal csókol meg, miközben beszívom a kabátjából áradó bűzt. Ebbe még undorító bele gondolni is. Most komolyan, van olyan lény a galaxisban, aki erre a férfira bukik?