Awesome Mix | Peter Quill / Star - Lord ff [BEFEJEZETT]

27★Zuhanás☆

Tudjátok milyen érzés tehetetlenül zuhanni a semmibe? Arccal előre, farkasszemet nézve a mélységgel? Végeláthatlan sötétség, és csak a gondolataid. Sikítani sem tudok már, mert felesleges, ugyanis senki nem hallaná meg az erős szélnek hála. A mélység, aminek kitudja, hogy hol a vége. Csak a zuhanás, és az ernyedt tested, amit képtelen vagy mozgatni, mivel már elzsibbadtál. A szememből kihullott könnyek úgy potyognak a szakadék aljába mint az eső.

Tudjátok milyen érzés a halálra gondolni?

Mindig azt mondtam, hogy gyors halált szeretnék. Tudjátok, ami másodpercek alatt történik meg, így nincs esély még csak gondolkodni sem rajta. Csak megtörténik, és mindennek vége. Semmi búcsúzkodás, agyalás...csak a halál. Rohadtul nem ilyen halált képzeltem el magamnak. Még csak a testemet sem fogják tudni visszavinni Liamhez és a szüleihez, ugyanis semmi nem fog belőlem maradni.

Hittétek volna, hogy egyszer Peter Quill miatt fogok meghalni? Mert én nem, azonban most mégis örülök neki, hogy Őt megtudtam menteni. A galaxisnak szüksége van Űrlordra, még akkor is ha ezt nem tudják értékelni. Boldoggá tesz az a tudat, hogy életembe cselekedtem valami jót. Piper életét nem tudtam megmenteni, és végig kellett néznem ahogy meghal. Peter halálát nem tudtam volna már ilyen könnyen elviselni. És nem csak azért nem, mert nélküle képtelen lennék haza jutni. Nem, ennél már sokkal mélyebb dologról van szó, aminek köze van a szívemhez is. Egyértelmű volt, hogy ma valaki megfog halni. Megvédtem a végtelen követ, amit én nem tudtam volna biztonságos helyen tartani. Ez a Galaxis őrzőinek szánt feladat. A csapat lelke pedig nem halhat meg, egy ostoba lány miatt, akinek az az életcélja, hogy elvetesse magát egy férfival csak azért, hogy végre családja legyen.

Pipernak igaza volt, engem soha nem érdekelt az, hogy kivel kezdek ki. Csak az érdekelt, hogy nekem jó legyen. Így belegondolva Liam még hálás is lehet, amiért meghalok és nem kell elvennie feleségül. Vajon megfog gyászolni? Naponta az eszébe fogok jutni? Fog majd rólam beszélni a jövendőbeli gyerekeinek, akik egy másik nőtől fognak megszületni? Mosolyra fog derülni az arca, ha visszagondol rám? Jó emlék leszek a számára?

A végén tényleg egyedül halok meg. Úgy, hogy soha senkinek nem mondtam azt, hogy ' anya és apa'. Hogy soha nem ismertem e szavak súlyát. Anya és apa, két szó amik számomra örökre jelentéktelenek maradnak.

Beengednek a Túlvilágra úgy, hogy soha senkinek nem mondtam szívből azt, hogy szeretlek? Hogy soha az életemben a szeretlek szó még csak ki sem csúszott a számon, ugyanis mindig úgy gondoltam, hogy a másik fél nem érdemeli meg, hogy így érezzek iránta? Pedig annyira kiszerettem volna mondani valakinek. A szemébe nézve, megnyitva a szívemet. Valakinek aki méltó lett volna erre a szóra tőlem. Nem hiszem el, hogy úgy kell meghalnom, hogy nem éltem át az igaz szerelmet. Nem tündérmeséről álmodtam, hanem valakiről aki mindig mellettem lenne, és nem érezném magam többé egyedül. Mert nekem soha semmi nem volt fontos, csak az, hogy ne legyek egyedül. Ám ezt senki nem értette meg. Még a halálom utolsó perceiben is egyedül hagytak, hát köszi.

A látásom homályosodni kezd, így úgy döntök, hogy ideje lecsuknom a szemeimet, és úgy várni a becsapódást. De még utoljára azért próbálom felfelé emelni a fejem annyira amennyire csak tudom, azonban a próbálkozásom sikertelennek bizonyul, ugyanis már olyan mélyen vagyok a szakadékban, hogy a fényről már csak álmodhatok.

Mi történhetett Peterrel? Áspis Szájt kiütötte egy kő, hála Mordály zseniális tervének, így nem tudott tovább Quillre koncentrálni, aki így kihasználhatta az alkalmat, és valami csoda folytán elmenekülhetett. Remélem élt a lehetőséggel, és kimenekítette magát, majd megölte Áspis Szájat helyettem. Legyen már értelme annak, hogy feláldoztam magam. Piper azt mondaná, hogy ostoba vagyok amiért próbáltam megmenteni egy férfit. Lehet, hogy igazat is adnék neki, ugyanis meggondolatlanul cselekedtem, amikor mindenáron megakartam érinteni Áspis Szájat. Mentségemre legyen szólva, hogy akkor nem voltam önmagam. Mint máskor sem, amikor különleges késztetést érzek arra, hogy megfogjam valaki csuklóját. Olyankor soha nem tudom, hogy mi van velem, és nem is emlékszem rá, hogy mit csináltam. Csak azt tudom, hogy már nem érzek semmit. Ha Quillnek van egy kis esze akkor fogta Grootot és Mordályt, beültek a Milanoba, és jó messzire eltűntek a Morag közeléből a kővel együtt. Nem akarok azzal a tudattal meghalni, hogy közben Ők is erre a sorsra jutottak mint én a kő miatt.