Awesome Mix | Peter Quill / Star - Lord ff [BEFEJEZETT]

33★Kötődés ☆

- Szóval az irány – Mordály várakozó pozícióban tartja a mutatóujját az előtte pihenő hologramos kijelzőn, ahova a koordinátát kellene bepötyögnie. Azonban nem ír be semmit, hanem jelentőségteljesen hátrafelé fordítja a fejét, és úgy várja Peter utasításait. Azonban az utasítás nem érkezik meg a pilótától, mivel az úgy döntött, hogy visszafejlődik egy durcás kisgyerekké.

Quill hanyagul nekivan dőlve a pilótafülke oldalának, arca fel van fújódva pont úgy mint ami akármelyik percben eldurranhat. Izmos kezeit erősen összefonva tartja a mellkasa előtt, és pislogás nélkül bámul maga elé. Az ember azt hinné, hogy a férfi kővé dermedt, mivel az elmúlt órában semmi életjelet nem adott magáról. Ami azért nála nagy szó, ugyanis ritka azon pillanatok egyike, amikor két percnél tovább betudja fogni a száját. Nagy baja lehet az Űrlordnak, ha még azt is szó nélkül tűri, hogy Mordály a parancsnok a hajóján.

Mordály türelmesen várja a parancsot. Körmével az ülése szélén lévő apró zöld gombbal kezd el játszani, ami arra szolgál, hogy tudjon a székkel pörögni, ha úgy tartja kedve. De Peter csaknem akar megszólalni. A viselkedése jelenleg felér egy óvodáséval, amit én rettentő aranyosnak találok. Úgy ahogy azt is, hogy minden bizonnyal én váltottam ki belőle ezt a jelenséget.

Pont ezért nem állom meg, hogy halkan felkuncogjak. De mikor meghallja a hangom, visszatér belé az élet. Dühösen végigmér, mint aki haragszik arra amiért én tudok mosolyogni egy ilyen helyzetben. Imádom, ha egy férfi miattam vágja be a durcát. Legszívesebben odaállnék elé, és végig simítanék a felpuffadt borostás arcán, majd egy puszit nyomnék rá neki. Szívem szerint pontosan ezt tenném, de az agyam és az akaratom megállít, és inkább arra köteleznek, hogy Liamre gondoljak. A baj az, hogy nagyon nehezen megy az emlékezés a vőlegényemre. Nagyon sokat kell kutakodnom, hogy valami jó emléket keressek, ami az állítólagos szerelmemhez köt. Ugyanis jelenleg a gondolataim nagyrészét Peter tölti ki, és az a nemlétező gyerek akit pár órája alkotott meg. Annyi közös élményt, és emléket átélhetnénk együtt, ha nem tartanám magam egy szörnyetegnek aki fél a magánytól.

Úgy teszek mintha a lábamon pihenő Grooton kuncogtam volna, aki a kezében tart egy távirányítóhoz hasonlító eszközt, ami nagyobb mint saját maga. De Quill tudja, hogy rajta mosolyogtam, ettől pedig csak még jobban berág rám.

- FÖLD – az egész úrhajó majdnem beleremeg az erőteljes hangjába, amit az idegesség váltott ki belőle. Még Mordály is összerezzent, nemhogy én. Nem hallottam még Petert ordítani, és mondhatom nem is nyerte el a tetszésemet, ugyanis eléggé olyan érzést keltő, amitól az ember összepisili magát. – Hogy végre valaki érjen már haza a hőn szeretett vőlegényéhez, és tarthassák meg a nagyon romantikus esküvőjüket. Az esküvőjüket, amit valaki annyira vár, ugyanis minden vágya az, hogy hozzá mehessen a szerelméhez, akivel nem csak kényszerből áll az oltár elé, és azért mert fél a magánytól, hanem azért mert tiszta szívéből szereti. – ezt már nem tartom viccesnek. Nem, ezt inkább már sértőnek találom mert Peter úgy mondta mindezt mintha ismerné a tervemet. A tervemet, ami egy férfiból áll akinél elérem, hogy belém szeressen, elvetetem magam vele, amit én nem is akarok, de muszáj mivel nem akarok egyedül maradni. Peter Quill honnan tudja mindezt rólam? Merthogy én nem mondtam el neki, az biztos!

Peter diadalittas pillantást lövell az én meghökkent arcom felé, majd ahelyett, hogy elfoglalná a helyét a pilótaszékben, kivonul a fülkéből és többé fel sem bukkan. Először utána akarok menni, hogy kérdőre vonjam, majd leüvöltsem a fejét, hogy ne kutakodjon a magánéletembe, és törődjön már végre bele, hogy igenis szeretem Liamet. De utána mégis inkább úgy döntök, hogy a helyemen maradok, és csendben rágódok a történteken.