Awesome Mix | Peter Quill / Star - Lord ff [BEFEJEZETT]

30★Kyln☆

- Azt mondják, hogy Ő Thanos lánya.

A lábamat szó szerint még csak át sem tettem a börtön küszöbén, máris az ott tartózkodók többsége ujjal kezdett felém mutogatni. Nem tudom, hogy melyik volt a rosszabb ; az, hogy ok nélkül mondták el rólam ezt, vagy pedig a megaláztatás amit a jelenlegi helyzetembe éreztem.

Soha nem éltem problémamentes életet. Gyerekkoromban nem egyszer voltam bezárva az árvaház pincéjébe napokra, étel és ital nélkül. Legtöbbször azért kerültem oda mert bántottam a társaimat, így a nevelőknek joguk volt megbüntetni, én pedig ezt el is tűrtem. Az évek során már úgy gyalogoltam le a dohos pincébe, ahol az egereken kívül nem volt más társam, mintha a saját gyerekszobámba mentem volna. Talán az a pince volt az egyetlen olyan hely, ahol élveztem egyedül lenni. Igen, felsóhajtottam, hogy magam vagyok és senki nem vádol azzal meg, hogy boszorka vagyok. Élveztem a pince által nyújtott magányt. Egy idő után azonban a nevelőknek kezdett valami szokatlan dolog feltűnni. Mégpedig az, hogy nem ellenkezem amikor a fa lépcsőn lökdösnek le, és zárják rám a vas ajtót, majd egyedül maradok a vaksötétbe. Nem értették, hogy miért tűröm szó nélkül, mosolyogva. Nem jöttek rá, hogy direkt csinálom. Ó nem, szerintünk a véremben volt a bűnözés. A tizenhatodik születésnapom alkalmából, amikor éjjel kiszöktem az igazgatónő fiával, aki az anyját jött meglátogatni, de oda soha nem jutott el, mivel a folyosón elkaptam, és elcsavartam a fejét, és a leghosszabb pincebüntetésemre ítélt, azt mondta, hogy szokjam a bezártságot, mert életembe sokszor lesz még ilyenben részem. Merthogy megnézte a kártyáimat, amikben az állt, hogy az én sorsom a bezártság. Amint elhagyhattam az árvaházat, úgy döntöttem, hogy itt az ideje megcáfolni az igazagatónő jóslatát. Mintapolgár lettem, a rendőrséget, a kihágásokat messze elkerültem, ugyanis nem akartam többé egyedül lenni bezárva, mivel már nem volt mi elől menekülnöm.

A galaxisban mikor elkaptak, hogy megakartuk lopni a Nova Hadtestet, mégis úgy éreztem, hogy megint visszacsöppentem az árvaházba, és szinte könyörgöm azért, hogy büntessenek meg. Már megint menekülni akarok. Ugyanazt érzem mint gyerekként amikor boszorkánynak szólítottak. Boszorkány, vagy Thanos lánya. Mind két megnevezés rossz érzést kelt bennem, ugyanis semmi közöm hozzájuk.

Azonban az űrbörtön nem egy egyszerű pince volt, ahol bezártak a sötétbe, és napokig hozzám sem szóltak. Nem, a Kyln volt a galaxis legnagyobb börtöne, ami egy egész bolygó volt, és idekerültek az űr legszörnyűbb, és legkegyetlenebb bűnüzői. A bolygóról csak akkor tudsz megszökni, ha meghalsz. Élve esélyed sincs.

Nehogy valami amerikai filmes börtönt képzeljetek el, ahol összehaverkodsz az őrökkel és talán még egy börtönszerelem is összejön, és ha jól viselkedsz időnap előtt szabadlábra engednek.

Az itteni őrök azért szövetkeznek a rabokkal, hogy minél több lényt tudjanak megölni. Ha idekerülsz, és nem tetszel valakinek, akkor készülj fel arra, hogy a reggelt már nem éred meg. Honnan is tudhatnád, hogy mikor van reggel? Az időérzékedet már akkor elveszítetted, amikor meztelenre levetkőztettek, és leöntöttek valami hideg, ragacsos narancssárga lével, amitől a hajad úgy összecsomósodott, hogy többé soha nem fogod tudni kifésülni, ezért inkább Ők saját maguk szabadítottak meg tőle. Ott kellett állnod ádámkosztümbe egy csapat idegen előtt, akik vigyorogva tartottak feléd pár fegyvert, és választhattál, hogy vagy előttük öltözködsz fel, vagy rögtön szétlövik a pucér hátsód, a testedet pedig kidobják az űrbe. És még csak nem is fekete – szürke csíkos rabruhát adtak, hanem béna narancssárga ruhát, amiben úgy néztem ki mint egy répa, hála a vörös hajamnak, aminek a vége eszébe sem volt pirosról visszaváltozni valami más színűre.

A piros hajvég a dühöt jelentette.

Én pedig amióta megjelentem a Kylnen, dühös voltam; a Galaxis őrzőire, amibe én nem tartozok bele. A tagja voltam, de hivatalosan is kiszálltam a csapatból. Pontosabban akkor amikor is Mordály és Quill úgy nem döntöttek, hogy meglopják a Nova Hadtestet. Most mondhatjátok azt, hogy miattam tették, hogy engem tudjanak hazavinni, de én nem kértem azt, hogy lopjanak meg egy hadtestet. Azért nem ment el az eszem annyira, hogy börtönbe jussak Liam miatt. Nem ér annyit az esküvő, hogy egy űrbörtönbe várjak arra, hogy mikor erőszakolnak meg a marslakók.