Awesome Mix | Peter Quill / Star - Lord ff [BEFEJEZETT]

19★Skrullok☆

Indigo Orelli szemszög

Kényelmesen elhelyezkedek a kukán, - már amennyire kényelmesen rá lehet ülni egy fém, büdös ládára – miközben lábaimat elkezdem előre – hátra hintáztatni, és közben próbálom figyelembe sem venni Grootot.

Grootot, aki egy élő fa, és aki jelenleg egy halom kavics között ül, amikkel játszik és néha jóízűen felnevet. Akár csak egy normális gyerek. Azonban Ő nem gyerek, sőt még csak nem is ember. Egy fa, aki képes mozogni és nagyon úgy tűnik, hogy érzései is vannak, sőt agya amivel tud magának egy világot teremteni játszás közben. Messziről tényleg úgy viselkedik mint egy igazi bébi. Ám mi van akkor ha közelebb megyünk, és jobban megismerjük? Én nem akarom Őt közelebbről megismerni, úgy ahogy a mosómedvét sem. Egyáltalán mit keresünk még mindig itt? Miért érzem azt, hogy Quill már megint valami meggondolatlanságot tervez? Ő azt mondta nekem, hogy soha ne bízzak egy rókában. Hát én meg most számára tudnám tanácsolni ugyan ezt. Azonban nem mehetek el az mellett a tény mellett, hogy úgy tűnik múltja van Mordállyal. És nem is akár milyen hosszú, és mély múltja. Mintha valamikor régen barátok lettek volna, de aztán a Sors elsodorta Őket egymástól. Akárcsak engem és Pipert. Régen olyanok voltunk mint egy család, de aztán történt valami és mind a ketten a saját utunkra mentünk. Quill lehetett valamikor olyan ostoba, hogy egy ilyen kukában túró alakot, mint Mordály, a barátjának tekintett, akiben még meg is bízott? Az nagyon gáz, hogy én csak azt akarom, hogy Quill juttasson haza? Nem akarom, hogy ez a Mordály részese legyen a mentőakciómnak, amire Petert kértem meg. Peter Quillt, aki ezek szerint csak egy szájhős, mert segítség nélkül nem tud megoldani semmit sem, és még képes összeállni egy mosómedvével is.

Azonban hazudnék ha azt mondanám, hogy fél szemmel nem néztem rá egyszer sem még Grootra. Mégiscsak egy bébiről beszélünk, és szerintem Mordály nagyon nem örülne ha valami baja történne a kis krapeknak. Engem hibáztatna, és a végén a maradék fél kisujj körmömtől is szabadulhatnék. Groot ám nem foglalkozik velem. Néha feldob pár apró kavicsot, amik aztán a fején landolnak, amin Ő jóízűen kacag egyet. Némelyik kavicsot pedig még a szájába is tesz, amit én egy rosszálló pillantással hálálok meg, és mint aki tudja, hogy rosszat csinál, inkább kiköpi.

- Te valami retardált vagy? – kérdezem összehúzott homlokkal, miközben Ő egy kavicsot szorít magához, úgy mintha ölelgetné. Ám tudja, hogy hozzá beszélek mivel apró fejét rám emeli és kedvesen rám mosolyog. Tudom, hogy nem illik valakit ilyen jelzővel illetni, de Groot teljesen úgy viselkedik mint az árvaházban azon lévő gyerekek, akik fogyatékosak voltak, a szüleiknek pedig ezért nem kellettek, így inkább lepasszolták Őket. A jó hír azonban az, hogy Groot ezen nem sértődik meg. Sőt, helyette inkább feltápászkodik a porból – közben megbillen,– majd elkezd felém totyogni, a kaviccsal együtt.

- Én vagyok Groot. – ér a kukákhoz és néz fel egyenesen rám. Számára én egy óriás lehetek, ami biztos, hogy nagyon félelmetes így a földről nézve.

- Sajnos nem értem, hogy mit beszélsz. – azonban nem is kell értenem, elég ha csak a mozdulatait figyelem. Ugyanis az eddig bőszen ölelgetett kavicsával együtt elkezd nyújtózkodni. Viccesen néz ki ahogy próbálja a kavicsot megtartani a feje felett, de nem akar összejönni neki. Amikorra sikerülne neki akkor majdnem elesik oldalra, de én még idejében leugrom a kukáról, és veszem el Tőle a kavicsot. Lehetséges volna, hogy azt mondta, hogy nekem akarja adni a kavicsot? – Ezt nekem hoztad? – nézek le a lila színű apró kavicsra, amit mikor megmozgatok az ujjaim között, úgy csillog mintha csillámporral lenne beszórva. – Nekem adod? – guggolok le mellé, és a torkom szorul össze. Nem vagyok hozzászokva, hogy valaki csak úgy ad nekem valamit. Az árvaházban még azt sem tudták, hogy mikor van a szülinapom. Értelemszerű, hogy soha nem kaptam ajándékot, még Karácsonyra sem. Piper lehet a legjobb barátnőm volt, de Őt az efféle kis semmiségek nem hatották meg. Pedig engem annál inkább, de hiába.