Awesome Mix | Peter Quill / Star - Lord ff [BEFEJEZETT]

41★ Képzelet☆

Minden olyan gyorsan történik. Egyik percben még Quill mellett állok, a másik percben pedig már Áspis Száj felé indulok meg kinyújtott kezekkel. A sötét énem újra átjárta az egész testem. Meg kellett védenem Quillt, de ezt csak úgy tudtam, hogy ha hozzá érek a manipuláció nagymesteréhez.

De még mielőtt hozzáértem volna Áspis Szájhoz, Peter felé fordultam.

- Sajnálom. – tátogtam suttogva, de Ő semmit nem értett ebből.

És ez így volt jól. Ha tudta volna rólam az igazat, hogy képes vagyok irányítani az emberek érzéseit, akkor nem szeretett volna. Önmagamért szeretett, mert azt hitte, hogy normális vagyok. De a való életben egy hazug voltam, aki a szerelme háta mögött alkut kötött a népirtó apjával.

A szívem hasad meg ahogy csalódott tekintetét néztem. Ám ez a pár másodperc épp elég volt arra, hogy Áspis Száj megszólaljon.

- Tudod, hogy hogyan szólt az egyezség, húgom – kezdett bele, és csak megemelte a kezét Quill pedig máris az épület falának csapódott. Felsikolttam, és felé akartam rohanni, hogy segítsek rajta, de amikor megakartam mozdulni, akkor Áspis Száj is velem együtt mozdult, így kénytelen voltam a helyemen maradni. Az volt az egy szerencse, hogy Quill a hátával csapódott be, és nem a fejével, így nem lett komolyabb baja. – Vagy átadod a köveket, vagy pedig a szerelmed kínok közt fog meghalni. – ravasz mosly kúszott az arcára. Élvezte, hogy válaszút elé állíthatott.

Quillre néztem. Tehetetlen voltam.

- Vöri, ugye hazudik? – Quillnek nehezen ment a beszéd. – Nem azért voltál csak velem, hogy megszerezd a végtelen köveket?

Rögtön a fejemet kezdtem el csóválni. Azt akartam, hogy higgyen nekem. A félelemtől pedig a sötétség utat tört magának bennem. Nem tudtam tisztán gondolkodni. A rettegés, hogy elveszítem Quillt, felenyészett. Csak az járt az eszembe, hogy meggyűlöl, amiért átvertem. Egyedül fog hagyni, úgy mint mindenki más. Erről pedig Áspis Száj tehet, és az apám.

Nem érdekelt, hogy kik vannak körülöttem. Hogy rájönnek az én mocskos titkomra. Muszáj volt megérintenem Áspis Szájat. Meg kellett éreznie, hogy mit fogok érezni ha elveszi tőlem Petert.

És meg is érintettem Áspis Szájat, arra nem is gondolva, hogy ez miatt veszítem majd el a szerelmemet.

Áspis Száj nem számított arra, hogy hátulról érintem meg. Ujjaimat egyenesen a karjára fontam, ami rögtön ellilult. Abba kellett volna hagynom! Quillre kellett volna gondolnom, és arra, hogy mennyire szeret. Ha megtudja rólam az igazat, akkor már nem fogok kelleni neki. De nem tudtam tisztán gondolkozni. Élveztem, hogy Áspis Száj már majdnem belehalt a fájdalomba.

Valahol a távolban felhangzik Quill elcsukló hangja, ahogy borzadva nézi, hogy a halálba küldöm Áspis Szájat.

- Mi vagy Te?

Quill hangja az ami kezd észhez téríteni. Engedek Áspis Száj szorításából, és lenézek a lila ujjaimra, amiket aztán a lehető legtávolabb tartok el magamtól. Rémülten kapom fejem Quillre, de az undorodó tekintetétől nem kapok mást.

- Mondtam én, hogy valami nem stimmel a csajjal! – kiálltja el magát Mordály. – Manipulálni tudja az érzéseket! – jön rá a turpisságra.

Hevesen kezdem csóválni a fejem, és megindulok Quill felé. A férfi nagy nehezen feltápászkodik a földről, és borzadva néz végig rajtam. Soha nem nézett még rám ilyen gyűlölettel.

- Igaz ez? – kérdezi undorodva – Engem is manipuláltál? Kényszerítettél, hogy szeresselek?

Hozzá akartam érni, de nem azért, hogy manipuláljam, hanem azért, hogy magamhoz húzzam és megöleljem. Hogy megcsókoljam, és elmondjam neki, hogy mennyire szeretem. De amikor közel értem hozzá, szó szerint ellökött magától.