Lights on (S.M.)

18. Nem is olyan kínos

----A légzésem felgyorsult.----

Egy újabb hét telt el forgatással. Már egészen rutinosan megy az egész folyamat. A kollégáimat imádom. Olyan, mintha nem is dolgozni mennék be. Hihetetlen szerencsésnek érzem magam.

Ami pedig Shawnt illeti, a kapcsolatunkat ugyanúgy fojtattuk. Bár nem találkoztunk olyan nagyon sokat, de amikor igen, nem voltak kellemetlen pillanataink. Ez kicsit fura. Ilyenkor az emberek általában egymás szemébe se bírnak nézni, de nekünk ment.

Az estére egyébként már egyre tisztábban emlékszem. Emlékszem arra milyen is volt... Nos hát, annyi biztos, hogy nem rossz. Sőt, nagyon is jó.

Már elkészülve ültem és bújtam a telefonom, mikor ajtó csapódásra lettem figyelmes. Tudtam, hogy Hailey az. Egy vacsorára vagyunk hivatalosak Camilához. Bizony, Cabellohoz. Tudja, hogy nagyon jóban vagyunk Shawnnal, ezért áthívott minket, hogy jobban megismerkedjünk. Állítólag isteni szakács, én pedig imádok enni, szóval nagyon vártam az alkalmat.

Hailey szinte ragyogott, amikor belépett a szobámba. Mármint mindig gyönyörű, de most különösen jókedve volt, ami nagyon jól állt neki.

- Mi ez a jókedv? - érdeklődtem.

- Jah, semmi különös.

- Na, menjünk ne várassuk meg a taxit.

- Milyen taxit? - kérdezett vissza.

- Hát amivel jöttél, gondolom mondtad a sofőrnek, hogy várjon meg minket, nem?

- Jahh! Nem taxival jöttem, Brian hozott el, vele megyünk Camillához.

- Brian? De hát miért? - értetlenkedtem.

- Hát csak felhívott, hogy a környéken jár, szóval elhozott - felelte zavartan.

Egyből leesett, hogy mi a helyzet. A múlt heti bulira is "egyedül" érkeztek. Csak felhúzott szemöldökkel álltam vele szemben és vártam, hogy mikor kezd el beszélni.

- Mióta tart? - kérdeztem, mikor már egy ideje csak álltunk egymással szemben.

- Két hete.

Ezt követte egy kevés lányos sikítozás és magyarázkodás. Persze csak addig, amíg le nem értünk a kocsihoz, ugyanis Hailey a lelkemre kötötte, hogy nem mondhatok semmit. Ugyanis ma a vacsoránál akarják bejelenteni, hogy alakul közöttünk valami.

Nagyon örültem neki, már régóta nem volt senkije. Megérdemli, hogy boldog legyen.

SHAWN

- Lefeküdtél vele? - kiáltotta Mila, mire elkezdett spanyolul beszélni, valószínűleg káromkodni. - Ezt nem hiszem el Shawn! Annyira jó fejnek tűnik...

- Az is! És nyugodj meg, nem kínos.

- Shawn, nem tudom realizáltad-e, de lefeküdtetek egymással - kezdett bele egy valószínűleg hosszú monológba.

- Hidd el nekem, én realizáltam... - szakítottam félbe vigyorogva.

- Ne szólj közbe! Ha kellemetlen lesz a helyzet Shawn, én kitekerem a nyakad. Lehet nem is a nyakad...

Nem telt bele pár percbe, csengettek. Camilla izgatottan ugrott fel és ajtót nyitott. Először Hailey-t üdvözölte, majd Summert, aztán pedig Briant, akit már jól ismert.

Aztán én kerültem sorra, megöleltem Hailst, majd Summyt. A hajának az illata megcsapta az orromat. Ahogy magamhoz öleltem, visszatértek az este emlékei.