39. Miért maradsz?

537 23 2
                                    


 ----Hol a gyűrűd?---

SHAWN

A lakás előtt ültem az autóban. Nem mertem bemenni. Nem beszéltem vele, mióta történt. Legalább is telefonon. Hazajöttem egy kicsit, mielőtt folytatnám a turnét, ha szakít velem akkor viszont nem tudom, hogy mit fogok csinálni. Pár napja a fejembe fészkelt a gondolat, hogy mi van, ha esetleg tudja.

Honnan tudná? Csak én tudom és Bianca. Még Luke sem tud róla, pedig ő vitt le a klubba. Nagy nehezen kiszálltam a kocsiból, és felmentem. Az ajtó előtt megálltam egy pillanatra, majd egy nagy levegőt véve benyitottam.

- Megjöttem! - nehezen jöttek ki a hangok a torkomon.

- Szia - halottam a választ a konyhából.

Láttam, hogy a nekem háttal állva készíti a vacsorát a konyha pultnál. Oda léptem hozzá, és átöleltem hátulról. Megremegett alattam. Szaporábban vette a levegőt. Egy pillanatra mindent elfelejtettem, és csak örültem annak, hogy újra látom.

Muszáj volt elmondanom neki. Képtelen lennék egy életen keresztül titkolni egy ilyen dolgot előtte.

- Summer, mondanom kell valamit - fújtam ki gondterhelten a levegőt.

Megfordult, majd rám nézett. A szemeiben nem láttam semmit. Elkezdtem mesélni a történéseket. Borzasztóan éreztem magamat. Nem is mertem nagyon figyelni a reakcióját, csak hadartam. A monológom közben vagy százszor bocsánatot kértem. Ám ő semmilyen reakciót nem mutatott. Ekkor esett le. Az emberek nem így reagálnak arra, hogyha megcsalják őket.
  
Tudta.

- Már tudod, ugye?

Csak bólintott egyet. A karjait keresztbe tette és neki dőlt a konyhapultnak. A tekintetem a kezére vándorolt. Nem viselte a gyűrűt.

Ekkor bukfencezett egyet a gyomrom. Az nem lehet, hogy elhagy.

SUMMER

Hát itt tartunk. Elmondta. Nem mondom, egy kicsit jobban érzem magam, mivel bevallotta, és láttam rajta, hogy valóban megbánta. Persze ez azon a tényen nem változtat, hogy megtette.

- Lefeküdtél vele? - kérdeztem még mindig tartva a póker arcot.

- Nem - kezdett bele egyből a magyarázkodásba. - Annyira sajnálom, csak csók volt...

- Ne csináld ezt kérlek! - szakítottam félbe. - Csak válaszolj a kérdéseimre.

Nagyon nehéz volt tartani magamat. Majdnem összeomlottam. Ha nem csinálja ezt a hülyeséget, akkor most azon agyalhatnék, hogy hogyan mondjam el, hogy nemsokára család leszünk.

- Jól van.

- Részeg voltál?

Kérlek mondj igent, kérlek mondj igent...

- Nem.

- Miért csináltad?

- Telebeszélte a fejemet azzal, hogy talán azért vagyok stresszes és azért félek, mert még fiatalok vagyunk és talán nem éltünk át elég kalandot. Summer én tényleg nagyon sajnálom és tudnod kell, hogy én tiszta szívemből szeretlek.

- Mégis megtetted.

Hátrált egyet, a szemei elködösültek. Csak ekkor tudatosult bennem, hogy ő nem tudja, hogy nem fogom elhagyni. Most az én kezemben van a hatalom. Bánthatnám vele. Megérdemelné.

- Hol a gyűrűd?

- Levettem. Nem bírtam magamon elviselni - feleltem hidegen.

- Egyébként honnan tudod?

- Az nem számít.

Még mindig nem jött sms az idegentől. Reméltem, hogy ez így is marad.

- Kérlek, ne hagyj el engem - suttogta könnyes szemekkel.

- Nem foglak - válaszoltam egyszerűen, mire az arca felderült.

- Summer én annyira szeretlek... - megindult, hogy megcsókoljon, de megállítottam.

- Ez azon nem változtat, hogy sose fogom ezt elfelejteni - eddig bírtam a pókerarcot, a szemem könnybe lábadt. - Egy egész életen át emlékezni fogok rá - csuklott el a hangom.

- Édesem - meg akart volna ölelni, de ezt sem hagytam neki.

- Most ezt ne, kérlek... - visszafordultam a konyha pulthoz és folytattam a főzést.

- Miért maradsz? - kérdezte pár perc néma csend után meglepetten.

Kíváncsi volt, hiszen tudta, hogy normális esetben nem így viselkednék.

- Szerinted okos dolog ilyet kérdezni attól, aki éppen nem hagy el téged? - kérdeztem érzelemmentesen.

- Én csak...

A baba miatt, és mert jobban szeretlek, mint bármit ezen a világon.

- Mert szeretlek - válaszoltam egyszerűen. - De nekem most időre van szükségem.

- Megértem - odalépett mellém és egy puszit nyomott az arcomra, majd letörölte az időközben kiszabadult könnycseppet.

Aztán kisétált az ajtón. Hálás voltam, hogy egyből megértette a helyzetet és nem nekem kellett elküldenem, most egy ideig hallani sem akarok felőle.

Hogy miért nem mondtam meg neki, hogy terhes vagyok? Egyszerű... Ha évek múlva majd visszaemlékezek a bejelenésre, nem akarom, hogy összefüggjön azzal, amikor beismerte, hogy megcsalt.

A telefonom hirtelen pittyegett egyet, jelezvén, hogy üzenetem érkezett. Sejtettem kitől jött. Az idegentől, aki talán Jake volt.

Azt hiszem meg van, hogy mit is szeretnék.

Mit?

Tudod, hogy ki vagyok, kincsem?

Jake. Ő nevezett mindig kincsemnek, annak ellenére, hogy többször is mondtam neki, mennyire utálom.

Jake.

Bingó!

Mit akarsz?

Azt nem itt fogom elmondani. Találkozzunk holnap, az egyetem melletti kávéházban délután 5 órakor.

Rendben. Ott leszek.

Lehajítottam a telefonomat a pultra. Csak ez hiányzott! Nem számít mi van, vagy hogy mit tett, de akkor sem hagyhattam, hogy ezek a képek napvilágra kerüljenek.

*

Viszonylag hamar eljött a másnap délután öt, szóval én már ott vártam a kávézóban. Az ajtón egy kapucnis, napszemüveges alak lépett be, majd elindult irányomba. Leült elém.

- Jó újra látni téged.

Rég hallottam már a karakteres hangját, amit mindig úgy szerettem. De most nem olvadoztam érte, hanem undorodtam. Már rég történt, de még mindig tisztán emlékszem minden pillanatra. Hallom a hangját, ahogy előtte megkér arra, hogy töltsem vele az éjszakát, és emlékszem az arckifejezésére, amikor nemet mondtam.

- Annyira nem az - válaszoltam hidegen. - Nem csevegni jöttem. Mit akarsz?

- A lényegre térsz... Hát legyen! Van egy lány, a neve Rose, és hát intimebb kapcsolatba kerültem vele. Élvezte, mint ahogyan te is - húzta mosolyra a száját.

- Te beteg vagy...

- Dehogy is. Szóval kicsit megkergült a lány és hát feljelentett.

- Vele is képes voltál megtenni? Normális vagy?

- Teljesen. Tehát, hogyha azt akarod, hogy kitöröljem a fotókat, akkor el kellene jönnöd a bíróságra és tanúskodni az ártatlanságom mellett.

- Teljesen kizárt!

Erre csak elővette a telefonját és felém fordította, láttam, hogy a twitterre már be volt illesztve a kép, de még meg kellett nyomja a küldés gombot, hogy kikerüljön az internetre.

- Te döntesz - az orrom elé tolt egy nyilatkozatot, amit hogyha aláírok, akkor berendelhetnek tanúnak a bíróságra.

Tudtam, hogy nem fog engedni, így fogtam a tollat és egyszerűen aláírtam. Csak mosolygott, majd megnyitotta a galériáját és hagyta, hogy kitöröljem a képeket.

- Szóval akkor megvolnánk, nincs kép, mi pedig majd találkozunk a bíróságon.

- Nem vagyok hülye. Tisztában vagyok vele, hogy valahol van másolatod róluk.

- Na jó, hát kell biztosíték, hogy azért úgy tanúskodj, ahogy arra nekem szükségem van. Egy élmény volt - kezébe vette az enyémet és nyomot rá egy puszit.

Amilyen gyorsan tudtam, elkaptam a kezemet, majd kiviharzottam a kávéházból.

Lights on (S.M.)Where stories live. Discover now