---Most mi lesz?---
Reggel halk, kellemes hangot ébresztettek. Először a lágy gitár ütötte meg a fülemet, majd pedig a félreismerhetetlen hang. Kimásztam az ágyból, majd elhaladtam a szekrényen lévő tükör előtt, és tetszett amit láttam. Mármint nem magam miatt, hanem a rajtam lévő hoki mez miatt, aminek Mendes felirat volt a hátulján. Az erkély a hálóból nyílt, szóval nem kellett messzire mennem, már láttam is a nekem háttal ülő férfit. A gitárjával a kezében, a kilátást csodálva énekelt.
Szabadságon voltam, ugyanis leforgattuk a sorozat első évadának első felét. Már körülbelül öt napja voltam nála. Vagyis nyilván hazaugrottam párszor, de mindig visszakellet, hogy jöjjek, vagy el sem engedett. Még akkor sem, ha arra hivatkoztam, hogy nincs ruhám. Erre mindig az volt a válasza, hogy; Minek kell neked ruha egyáltalán? A nélkül amúgy is jobb!
Megvártam, hogy befejezze a dalt. A Treat you better-nek egy lassú, akusztikus feldolgozása volt.
Megtapsoltam és még kiáltoztam is, mire csak nevetve hátrafordult.
- Tetszett? - kérdezte.
- Nagyon - feleltem őszintén.
Leültem a mellette lévő székre, majd elkezdett megint játszani. Imádtam hallgatni. Az utóbbi pár napban sülve főve együtt voltunk. Délelőtt ilyen pillanataink voltak, míg délután főleg filmeztünk, esetleg - persze szigorúan inkognitóban - sétáltunk. Az estét szintén kis Netflix-el akartuk zárni, ami persze mindig átfordult valami másba... Szóval elvoltunk.
Igazából nem tisztáztuk, hogy mi is van köztünk, de annyi biztos, hogy nem barátság. Ez nyilván való volt. A tény, hogy erről nem soká beszélnünk kell, nem éppen örömmel töltött el.
- Hozok egy kávét, jó? - felálltam.
- Már úgyis befele indultam.
Letette a gitárt, majd a konyha felé vettük az irányt. Egyszer csak megszólalt a hátam mögül:
- Amúgy határozottan jól áll ez a póló.
- Van annak bármi jelentősége, hogy egy olyat adtál, amin rajta van a neved?
- Hát csak meg vagy jelölve.
- Micsoda? - fordultam vele szembe nevetve.
- Jól hallottad - mondta egy széles vigyorral. - Mit csináljunk ma? - kérdezte, miközben a kávés csészét nyújtotta felém.
- Hát igazából, nekem jó lenne ma este már hazamennem, de tényleg. A holnapi nap fel kell hogy készüljek, mert a színházban játszani fogunk egy darabot. Csinálni is akarok valamit, a szabadságom alatt, ami a társadalom által is hasznosnak ítélt - magyaráztam neki.
- Minek?
- Mit minek?
- Minek mész haza? Nem tudsz itt maradni? - kérdezte kiskutya szemekkel.
- Már majdnem egy hete itt vagyok, ideje lenne kicsit hazamennem. Neked is be kell menned dolgozni, nem? Úgyis fel kell venned pár dalt.
- Csak egy napot nem tudsz maradni?
Annyira aranyosan nézett rám... Igazából én is nagyon élveztem a vele töltött időt. Nem nagyon esett volna nehezemre maradni még egy kicsit.
- Jó! De csak ma este, aztán holnap délelőtt megyek is haza.
- Hát jó - bólintott, de láttam rajta, hogy nem teljesen elégedett a válasszal.
*
A reggeli, és a délelőtt többi része hamar elment. Délután még nem volt kedvünk elindulni, úgyhogy egy kora esti sétát szerettünk volna tenni. Már éppen készülődtünk, hogy elmenjünk valamerre, de hirtelen eleredt az eső.
- Biztos eláll pár perc múlva - mondta nyugodtan.
- Hát nem tudom, eléggé csúnya az ég - néztem ki az ablakon.
- Várjunk egy kicsit!
Én a kanapéra dobtam magam, ő pedig leült a zongorája mellé, ami a nappali közepén volt. Imádtam még csak nézni is, nagyon sajnáltam, hogy nem tanultam meg rendesen játszani.
Leült, majd finoman elkezdte végigsimítani a az ujjait a billentyűkön. Elkezdett játszani egy dalt, egy számomra nagyon ismerős dal elejét. Pillanatok alatt beugrott, hogy ez nem is más, mint a Love of my Life, a Queentől. Az egyik kedvenc dalom, a kedvenc zenekaromtól.
- Imádom ezt a dalt.
- Szereted a Queen-t? - kérdezte, miközben tovább játszott
- Viccelsz?
Erre csak egy félmosolyra húzta a száját. Elkezdett énekelni.
Love of my life, you've hurt me.
You've broken my heart, and now you leave me.
Teljesen elvarázsolt. Mindig azt hittem, hogy ezt a dalt csak Freddie Mercury tudja igazán jól elénekelni, de Shawn vitt bele valami olyan pluszt, amitől a dal mintha teljesen új értelmet nyert volna.
A vége felé járt én pedig teljesen átszellemülve hallgattam. Nem sokkal azután, hogy leütötte az utolsó billentyűt, villámlott egy nagyot. Itt már mindketten tudtuk, hogy nem megyünk semerre sem. Leültünk hát, hogy megnézzünk egy filmet.
Nekem csak azon járt az eszem, hogy mi lesz, hogyha elmegyek. Folytatjuk ezt a kapcsolatot? Titokban tartjuk? Annyiban voltam biztos, hogy nem akartam abbahagyni.
Nem figyeltem a képernyőre, hanem csak gondolkodtam. Ezt ő is észrevette.
- Mi az? - kérdezte felém fordulva.
- Semmi - mosolyogtam.
Kicsit közelebb toltam a kezem, majd megcsókoltam. Ő ezt szinte azonnal viszonozta. A kezemet a nyaka köré tettem, beletúrtam a hajába, ő pedig a derekamnál fogva közelebb húzott magához. Nem sokkal később az ölében ülve fojtattam a csókcsatánkat.
*
Levegőért kapkodva gördültem le róla. Mindketten teljesen kimelegedtünk. A kanapén elég kevés volt a hely, így valamikor az akciónk közbe az ágyba keveredtünk.
A takarót magunkra húztuk, és csak pihentünk. A mellkasára fektettem a fejem. Az egyik keze a hátamon volt, a másikkal a fejemet simogatta. Nem bírtam ki, hogy ne kérdezzek rá arra, ami kicsit nyomta a lelkemet.
- Most mi lesz? - kérdeztem.
- Mire gondolsz?
- Hát miután hazamentem és te is visszamész stúdiózni? Hidd el, nem szeretem ezt kérdezni, de mi lesz velünk?
- Őszintén nem tudom - felelte. - Ezen gondolkozom már mióta. Figyelj, én nagyon jól éreztem magam ezen a héten és nem is akarom, hogy vége legyen.
Óriási kő esett le a szívemről a válasza hallatán.
- Nem akarom, hogy minden szem rajtunk legyen, és most nem csak a fanokra gondolok, hanem Robékra és Miláékra. Így is kérdezősködtek, hogy hol voltam ezen a héten.
- Akkor titokban? - kérdezte.
- Te komolyan folytatni akarod? - ültem fel és a szemébe néztem.
- Miért te nem? Tök jól elvoltunk ezen a héten. Nekem tényleg fontos vagy.
- Hát akkor azt hiszem nincs más választásunk - mosolyogtam.
- Hajj, de nehéz lesz holnap elengedni téged - mondta, miután megcsókolt.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Lights on (S.M.)
Фанфик- Mikor hagyod már abba ezt az inkognitózás és fekszel vissza még egy kicsit? - Öhm.. Izé.. Nekem most mennem kéne - feleltem zavaromban. A melltartó épp a kezembe került, mikor egy gyors mozdulattal kikapta belőle. - Mit csinálsz? - kérdeztem hirte...
