---Egy pillanatra megfagyott a levegő a szobában.---
Az internet gyakorlatilag felrobbant. Minden bulvárlap azzal volt tele, hogy "Shawn Mendes felcsapott zeneszerzőnek". Imádták. Ez persze nem lepett meg, de mégis, olvasva a kommenteket és a cikkeket, kicsit megnyugodtam, hogy tényleg elismerik, és kiemelkedőnek találják a munkáját.
Kellett egy kis idő, amíg Shawn megbékélt a helyzettel. Nem örült neki, hogy belepiszkáltam a munkájába, napokig neheztelt rám. Megrémítette az, ami előtte áll. Fel kell fednie az alkotásait a rajongóinak. Viszont ez egyfajta izgalommal is eltöltötte. Miután sikerült kiengesztelnem, együtt kezdtük el tervezni, hogy mely művek kerüljenek ki, milyen videókat készítsenek hozzájuk, és hasonlók. Emellett természetesen a dalírásra is oda kellett figyelnie, hiszen már régen megígérte az új albumot.
Egy szó, mint száz; nyakig ült a munkában. Persze én is elfoglaltam magam, hiszen voltak apróbb elvállalt munkáim. Ezek filmes és színházi szerepek voltak. Oh, és persze éppen helyet adtam és tápláltam egy kis emberkezdeményt. Csodálatos állapot ez, leszámítva a fáradtságot, a reggeli rosszulléteket és a hangulatingadozásokat. Kicsit aggódtam is amiatt, hogy meddig fogom bírni így a munkát. Elvégre a színpadról nem rohanhatok le hányni egy előadás közben. Belegondolni is rossz...
Ahogy teltek a napok, majd hetek, egyre jobban aggasztott a dolog. Shawnnal is megosztottam a kétségeimet.
- Tudod, hogy felőlem akár már holnap is itthon maradhatnál - felelte a kanapén ülve. - De azt is tudom, hogy te nem ezt szeretnéd.
- Hát nem. De itt nem arról van szó, hogy mit szeretnék, hanem arról, hogy mire vagyok képes. Még biztosan kihúzom egy-két hónapig, amíg nem látszik.
- És utána mi lesz?
- Nem tudom - huppantam le nagyot sóhajtva mellé.
- Figyelj, még van időnk eldönteni. Most egyelőre koncentráljunk arra, ami előttünk van. Holnapra akkor tízre megyünk, ugye?
- Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád - böktem meg a vállát, mire egy lusta mosoly jelent meg az arcán.
Tényleg mindent tudott, és észben tartott a terhességgel kapcsolatban. Könyveket olvasott, utána nézett annak, aminek csak lehetett. Holnap délelőttre volt időpontunk, és már tűkön ült. Persze én is.
*
- Egy kicsit hideg lesz - figyelmeztetett a doktor, majd a hideg zseléből nyomott a hasamra.
Egy kicsit felszisszentem, mikor megéreztem a krémet a bőrömön, mire Shawn megszorította a kezemet, és az arcomat kémlelte, hogy minden rendben van-e. Olyan drámaian tudott néha viselkedni... A szemeink ezután a képernyőre tapadtak, ahol lehetett látni a kisbabát. Vagyis elvileg. Már az első vizsgálatok óta nehezen meg az orvosoknak, hogy pontosan megtalálják az apróságot. Azt mondták, hogy biztos furcsán fekszik, ezért nehéz.
Most is Dr. Lewisra vártam, hogy meg mutassa, pontosan hol is van. A férfi szeme azonban összeszűkült, ahogy a szerkezetet kémlelte. Hunyorogva próbálta megérteni mit is lát. Úgy éreztem, mintha kihagyott volna a szívem. Hevesebben kezdtem venni a levegőt. Akaratlanul is arra gondoltam, hogy mi történt az előző babával. Nem történhet meg újra. Shawnra néztem, aki láthatólag ugyanerre gondolt.
- Minden rendben? - kérdezte.
Tudta, hogy én most nem tudnék kérdést feltenni. Túlságosan remegne a hangom. Már ha egyáltalán meg tudnék szólalni. A doktor úr egy pillanatra ránk nézett, majd vissza a képernyőre, mintha meg akarna bizonyosodni róla, hogy jól látja, amit lát. Mikor újból hozzánk fordult megnyugodtam, hiszen nem láttam semmit a tekintetében, ami aggodalomra adott volna okot.
- Hát, gratulálok! Ikrek.
Egy pillanatra megfagyott a levegő a szobában.
- Elnézést, mi van? - bukott ki belőlem kendőzetlenül.
A stílusom kicsit a doktort is kizökkentette, mivel félig nevetve ugyan, de zavartan köhintett egyet, majd Shawnra nézett, mintha tőle várna diplomatikust választ.
- Jogos a kérdés; mi van? - kontrázott a férjem.
Ekkor a doktor csak fújtatott egyet, majd vidáman elmondta nekünk még egyszer.
- A helyzet az, hogy ikereket vár, Summer. Pár hónap múlva nem egy, hanem két kisbabát is köszönthetnek majd. Ezért nem sikerült eddig belőni a felvételeken, hogy hogyan is fekszik, mivel ketten vannak. A nemeikről sajnos még túl korai lenne bármit is állítani.
Nem tudom hogy miért, de a vizsgálat további része szinte teljes csendben zajlott. Azon járt az eszem, hogy vajon ez most egy ajándék az univerzumtól azért, mert az első babát elvesztettük? Ajándék ez egyáltalán? Egy gyerekkel is iszonyatosan nehéz, de kettővel? Ráadásul tapasztalatlan szülőknek? Még fel sem tudtam dolgozni igazán, mégis pánikoltam. Shawn sem beszélt, valószínűleg hasonló dolgokon őrlődhetett.
Miután felocsúdtunk, és végre kiértünk a kocsihoz, még mind a ketten szinte sokkos állapotban voltunk.
- Neked vannak ikrek a családba? - kérdezte Shawn, mikor már fél perce ültünk néma csendben.
- Igen, azt hiszem a nagymamám testvérei között van egy ikerpár.
- Értem.
Ezután megint egy huzamos ideig hallgattunk. Ez annyi mindent megváltoztat majd. Két gyerek! Egyre se állunk még teljesen készen, nem hogy kettőre. Nagyon nehéz dolog vár ránk, tisztában voltunk vele, és ez olyan súlyként nehezedett ránk, amitől nehéz volt megszólalni.
Már éppen megakartam kérni Shawnt, hogy induljunk már, mire megszólalt:
- Megvan a következő dalom címe - felelte még mindig a szélvédőn kifelé bámulva. - Double trouble - fordította lassan a fejét felém.
Erre nevetésben törtem ki. Ő is csatlakozott hozzám, majd indította a motort, és már mentünk is haza.
YOU ARE READING
Lights on (S.M.)
Fanfiction- Mikor hagyod már abba ezt az inkognitózás és fekszel vissza még egy kicsit? - Öhm.. Izé.. Nekem most mennem kéne - feleltem zavaromban. A melltartó épp a kezembe került, mikor egy gyors mozdulattal kikapta belőle. - Mit csinálsz? - kérdeztem hirte...
