Lights on (S.M.)

51. Szervezés

----Ez nem ilyen egyszerű!----

Ha az ember élete váratlanul a feje tetejére fordul, az nem izgalmas, vagy szórakoztató; az félelmetes. Pontosan tudom, hiszen évekkel ezelőtt, amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, akkor egyáltalán nem számítottam rá. Aztán majdnem belehaltam, mikor elvesztettük a babát. Viszont az életünk most több, mint rendben van. Így, hogy elterveztük, sokkal vidámabb az egész folyamat. Azt leszámítva persze, hogy Shawn mindenről tudni akar. Mikor jött meg legutoljára, mikorra várható, mikor kell mennem az orvoshoz, és a többi... Nagyon szeretem, hogy ennyire számít neki, de néha az agyamra tud menni. 

- Szerda. Legalább tízszer elmondtam, hogy szerdán kilencre kell mennem!

- Mennünk! - javított ki, miközben letette a kávémat az asztalra, majd belekortyolt sajátjába.

- Ez csak egy vizsgálat, hogy rendben van-e minden, és felír nekem pár vitamint, amit már a fogamzás előtt is szednem kell.

- Fogamzás... Milyen jó szó! Fogamzás.

- Te hány éves vagy? - kérdeztem nagyot sóhajtva.

- A feleségemként ezt illene tudnod, nem?

- Nem kell velem jönnöd - tértem inkább a tárgyra.

- Miért ne kellene? Ott szeretnék lenni!

- Neked dolgoznod kell! Nekem meg utána be kell mennem a színházba, úgyhogy majd elmesélem milyen volt.

- Mindent tudni akarok.

- Rendben. Akkor majd elmesélem neked minden egyes apró részletét a nőgyógyásznál tett látogatásomnak. 

- Ajánlom is! - egy puszit nyomott az arcomra, majd eltűnt a szemem elől.

*

Elérkezett a nagy nap. Szerda. Na, nem azért nagy nap, mert ma megyek orvoshoz. Azért fontos, mert utána egyből megyek is kiadóhoz. Shawnnak az mondtam, hogy a színházba kell mennem, de ez hazugság volt. Beszélnem kell Andrew-val. Nem tudom, hogy jól teszem-e, de vele már próbáltam megbeszélni, és nem mentem semmire. 

A vizsgálat zökkenő mentesen zajlott. Kaptam pár vitamint, és elmondtak pár dolgot, amire esetleg oda kell figyelnünk. Igazából csak a biztonság kedvéért mentem el, de semmi aggodalom nem volt bennem. Elvégre már egyszer sikerült teherbe esnem. A vetélés után többször megvizsgáltak, és biztosan kijelentették, hogy lehet még gyerekem. Tehát innentől igazából rajtunk állt a dolog.

A már jól ismert épületben gyorsan eljutottam a menedzser ajtajáig, ahol illedelmesen kopogtam. Pillanatokon belül jött is a válasz.

- Szabad!

Amint beléptem, megláttam a kissé idősödő férfit, ahogy egy halom papír között ül. Rengeteget dolgozik. Már kezdenek rajta meglátszani az évek, de a lelkesedéséből mit sem veszített. 

- Summer! Nem is tudtam, hogy jössz. Ülj le, kérlek!

- Köszönöm! Nem akarlak zavarni, de muszáj beszélnem veled. Elég fontos dologról van szó.

- Tudom.

- Mit?

- Tudom, hogy mit akarsz mondani. Shawn tegnap felhívott, és elmondta.

- Tényleg? - kérdeztem meglepettségemben.

- Persze! És sok sikert kívánok nektek. Biztosan hamar összehozzátok. Amiatt meg ne aggódj, hogy nem tud majd sokat lenni veled, meg a babával. Megoldom, hogy ne maradjon ki semmiből.