Lights on (S.M.)

56. Ásó, kapa, nagyharang

--- Hálát láttam a szemében. ---

Az ablakon átszűrődő napsugarak bevilágították a szobát. Szemet gyönyörködtetően volt berendezve a lakosztály. Az egész helyszín ilyen volt, gondosan, ízléssel összeválogatott bútorok, festmények; ám mégis volt valami a szobában, ami elvonta a figyelmet minden másról.

Végig néztem Hailey barátnőmön, és a szemeim egyből megteltek könnyekkel. Gyönyörűen festett. A ruhájában olyan volt, mint egy hercegnő. A csipkés felső rész hozzásimult a felsőtestéhez, a kivágás nem volt túl merész, de azért mégis mutatott valamit. A ruha ujja háromnegyedes volt, és szintén csipke. A derekától lefelé viszont több rétegben hullott alá a törtfehér anyag. A fényes haját begöndörítették, mesésen keretezte a szolidan kifestett arcát.

- Mikor mondod már, hogy olyan vagyok, mint egy hercegnő? - kérdezte a tükörből pillantva rám.

- Most szerettem volna, de megelőztél - nevetettem.

Mellé léptem és rátettem a kezemet a vállára. Együtt álltunk a tükör előtt, és néztük magunkat. 

- Te mikor öltözködsz? 

Igaza volt. Annyira el voltam foglalva az előkészületekkel, hogy még fel sem vettem a ruhámat. Nyomtam egy gyors puszit az arcára, - ügyelve arra, hogy ne kenjem el a sminkjét - majd sietve elindultam átvenni a ruhámat.

Kilépve Hailey lakosztályából elindultam a folyosón. Egy hotelben tartották az esküvőt, így mindegyikünknek volt egy saját szobája, ahol az előző két napot töltöttük. Hailey ragaszkodott hozzá, hogy egy teljes hétvégén át tartson az esemény, elvégre az ő esküvőjéről volt szó. A lány- és legénybúcsúra is itt került sor. A miénk kicsit szolid volt, hiszen nem voltunk sokan, illetve egy várandós hölgy, azaz személyem is a társaság része volt; azonban Shawn másnap reggeli arca alapján a fiúk kieresztették a gőzt.

Amint benyitottam a mi szobánkba, láttam, hogy Shawn már felöltözött a vörös öltönyébe, amibe a srácok lesznek. Nagyon fess volt. Szerencsés vagyok, hiszen a rajongói oldalak igazat szólnak; valóban úgy öregszik, mint a jó bor. 

- Nem készülődsz? - kérdezte, mikor bezártam magam mögött az ajtót.

- Rajta vagyok!

Leakasztottam a vállfáról a ruhámat, majd eltűntem a fürdőszobába, ahol a hajamat és a sminkemet is megcsináltam.

A ruhám egy selyemszerű anyagból készült, olyan színű volt, mint Shawn öltönye. Spagettipántos volt, a háta enyhén kivágott. Nem volt teljesen testhez simuló, de azért látszott benne az alakom, illetve az időközben egész szépre gömbölyödött hasam. Még nem volt nagy, de az emberek már megtudták mondani, hogy terhes vagyok, nem pedig csak sokat ettem ebédre.

Ha máskor tartották volna az esküvőt, - mondjuk akkor, amikor nem émelygek, és nem fáj a lábam állandóan - akkor lehet, hogy jobban odateszem magam, ami a külsőmet illeti. Hailey most is felajánlotta, hogy felbérel nekem egy fodrászt, és egy sminkest, ám és visszautasítottam. Úgy döntöttem nem viszem túlzásba; hajamat egy alacsonyan ülő kontyba tűztem, pár kósza tincset szabadon hagyva, a sminkem pedig semmivel nem több a mindennapi natúr kinézetnél, amit minden nap magamra varázsolok, amivel eltüntetem a szemem alatti karikákat. Bár még csak az ötödik hónapban voltam, már most ki voltam merülve.

Mikor kiléptem a fürdőszobából és a táskámat kerestem, éreztem hogy Shawn engem néz.

- Mi helyzet? - húztam fel a szemöldököm.

- Annyira gyönyörű vagy.

Ezután úgy nézett rám, ahogyan eddig még senki. Olyan mély és átható volt a tekintete, hogy ha nem ő néz rám így, akkor valószínűleg eltűntem volna a Föld színéről. De ő ismert engem, jobban, mint bárki. Mintha átlátott volna rajtam. Nem a testemen, a lelkemen. A szemében valami olyasmit láttam, amitől hirtelen nehéznek éreztem a szívemet a mellkasomban. Hálát láttam a szemében. Hálát, amiért megadom neki azt, amire vágyott. Családot.

- Te sem festesz rosszul, - hozzá közelebb lépve az öltönyénél fogva magamhoz húztam. - magadhoz képest persze.

- Örülök, hogy tetszem - nevetett, miközben keze a derekamra csúszott. Lassan elkezdte csókolgatni a nyakamat, ami bennem ismerős érzéseket indított el. Halk sóhaj hagyta el számat, amit ő elégedetten nyugtázott, és szorosabban magához húzott. A terhességnek voltak mellékhatásai, amiket egyikünk sem kedvelt, de olyanok is voltak, amik mindenkettőnk, különösen az ő örömére voltak. 

- Elég! - toltam el magamtól hirtelen. - Elkésünk.

Csalódott sóhajok közepette elhagytuk a szobánkat, és elindult, hogy férjhez adjuk a legjobb barátnőmet.

*

Az oltár mellett állva néztem, ahogy a barátnőm örök hűséget fogad a párjának. A koszorúslányaként szépen beláttam az egész tömeget. Sokan voltak. Ez nem lepett meg, hiszen ismertem Hailey-t. Tudtam, hogy imádja a felhajtást. Ilyenkor mindig elgondolkodtam rajta, hogy milyen lett volna, ha nekünk is ilyen esküvőnk lesz. Rápillantottam Shawnra, arca láttán feltételeztem, hogy neki is ez jár a fejében. A szemembe nézett, majd lassan elmosolyodott.

A szertartás után, mikor a friss házasok után elkezdtünk kivonulni, Shawn mellém lépett és belé karolva fojtatjuk utunkat kifelé. Alig észrevehetően közelebb hajolt.

- Ilyenkor egy kicsit bánom, hogy nem így vettelek el - suttogta a fülembe.

Mosolyogva idéztem fel azt, amikor elszöktünk Vegasba. Csodás este volt. Szinte beleborzongtam a gondolatba, hogy milyen régen is volt, és hogy hol is tartunk most. Nem panaszkodhattam. 

- Egy-két dolgot be kellene fejeznünk, nem gondolod? - súgtam vissza, mire szája félmosolyra húzódott. Megragadta a kezemet, és hirtelenjében szinte futólépésben igyekeztünk a szobánkba, hogy a fogadás előtti előkészületeket megoldjuk egy kis mókával.