-----Ne nevess! Súlyos beteg vagyok.-----
Épp anyával beszéltem telefonon, mikor arra lettem figyelmes, hogy Shawn köhög a hálószobában. Gyakorlatilag már összeköltöztünk, mert vagy én vagyok nála, vagy ő nálam.
Ahogy bementem a szobába, láttam, hogy egy zsebkendővel a kezében haldoklik éppen az ágyamon.
- Mi a helyzet? - ültem le mellé.
- Szerintem megfáztam - felelte orrhangon.
Rátettem a kezem a homlokára, és éreztem, hogy szinte forró.
- Basszus, te lázas vagy!
Egyből felugrottam, majd hoztam egy vizes ruhát és a fejének nyomtam.
- Csinálok neked egy teát, aztán hozok levest, úgyis azt akartam ma enni, szóval van itthon minden hozzá.
- Aranyos vagy, de ennyire nem kell túlzásba vinni - nevetett erőtlenül.
- Dehogyis nem kell!
- Ráadásul két nap múlva lesz a szülinapom... Ezt nem hiszem el, nyilván ilyenkor kell lebetegednem.
- Nyugi, most ne ezen járjon az eszed!
Gyorsan megmértük a lázát. Annyira nem volt magas, de köztudott, hogy a férfiak rosszabbul viselik a betegséget.
- Augusztusban megfázni... Hát ez zseniális - háborgott.
- Nem tehetek róla, hogy ennyire szerencsétlen vagy.
- A támogatásod mindig nagyon jól esik.
*
- Itt is van a leves! - nyitottam be a szobájába egy kis idő múlva.
- Szerintem rosszabbodott az állapotom.
- Az állapotod? - kérdeztem vissza nevetve.
- Ne nevess! Súlyos beteg vagyok.
- Súlyos beteg... Az vagy te... Csak el ne halálozz itt nekem.
Felült az ágyban, én pedig odaadtam neki a tálcát. Eleinte néztem, ahogyan lassan kanalazik, majd felpattantam, és összehajtogattam a ruhákat. Pár csendes perc elteltével, miután megette a leves bebújtam mellé.
- El fogod kapni - tolt el magától.
- Ez nem történhet meg, ugyanis én sohasem betegszem meg.
Na ez jó nagy kamu volt, de ezzel mit sem törődve odabújtam mellé és simogattam a mellkasát.
- Ki az a szerencsétlen, aki nyáron fázik meg? Ráadásul a szülinapja előtt két nappal? Le kell, fújjam a party-t, amit Nash szervez.
- Hát, attól tartok, hogy tényleg, de semmi baj, mert utána is tudsz majd ünnepelni. Akik szeretnek, azok nem csak a szülinapodon szeretnek.
- Igaz...
Csak feküdtünk és hallgattam a légzését, ami egyre lassabb és szabályosabb lett. Mire felnéztem, láttam, hogy már az igazak álmát alussza.
*
- Boldog szülinapot! - kiabáltam az ágyra ugorva.
- Jaj, csak kicsit halkabban! - mondta szipogva.
Már jól volt, de még folyt az orra és kicsit gyenge volt.
- Milyen érzés 21 évesnek lenni?
- Olyan, mint 20-nak - vont vállat. - Csak annyi, hogy már legálisan is ihatok.
- Biztos nem bánod, hogy nem tudunk elmenni a party-ra?
- Hát nem mondom, hogy nem. De legalább lesz egy különleges napom veled - csókolta meg a homlokomat.
- Bizony, és hát az ajándékodat se felejtsük ki.
Kirohantam az ajtó előtt letámasztott gitárért.
- Ez egy gitár? - kérdezte.
- Amint látod.
Nem egy sima gitár volt. Én ugyan nem értek hozzá, de a legjobbakat kérdeztem, úgyhogy most egy vintage, faragott gitárt tartott a kezében, amit a kedvencei írtak alá; Justin Timberlake és Ed Sheeran.
- Ezt most nem mondod komolyan? - kérdezte csillogó szemekkel.
- Tetszik?
- Most hülyéskedsz? Ez lenyűgöző! Imádom. Köszönöm.
Igaza volt. Fantasztikus napunk volt. Igazából csak beszélgettünk, pihentünk és tévéztünk, illetve videochateltünk Shawn családjával. Olyan volt, mint amikor szabadságon voltam, de mégis más. Most, hogy egyikünk beteg volt, még tisztábbá vált, hogy szükségünk van egymásra.
Shawn épp borotválkozott, amikor én is beléptem a fürdőszobába megmosni a fogamat.
- Mikor mutatsz be a szüleidnek? - kérdezte váratlanul.
- Nem tudom. Minél hamarabb.
- Mit lehet róluk tudni? Alig mesélsz róluk.
- Mert annyira tökéletesek, hogy szinte nincs is mit.
- Ez gondolom erős túlzás. Annyit tudok, hogy Rose és Michael Adamsnek hívják őket és mindketten orvosok.
- Így van. Akkor ismerkedtek meg, amikor anya még rezidens volt.
- Biztos édes történet.
- Tényleg az. Apa elvileg a főnöke volt és sohasem szerette a női rezidenseket, mert komolytalannak tartotta őket. Egy nap aztán apa lábába bele állt egy szike, ne kérdezd hogyan, szerintem már ők se tudják, szóval nem volt senki a közelben, csak anya. Végül ő szedte ki a szikét és varrta el a sebet.
- Akkor ez szerelem volt első öltésre.
- Nagyjából.
- Látod, már többet tudok róluk. Tehát mikor mutatsz be?
- Hamarosan.
YOU ARE READING
Lights on (S.M.)
Fanfiction- Mikor hagyod már abba ezt az inkognitózás és fekszel vissza még egy kicsit? - Öhm.. Izé.. Nekem most mennem kéne - feleltem zavaromban. A melltartó épp a kezembe került, mikor egy gyors mozdulattal kikapta belőle. - Mit csinálsz? - kérdeztem hirte...
