Lights on (S.M.)

36. Gyűrűt arra az ujjra

---Azért ennél jobb fogadtatásra számít egy friss menyasszony.----

Csak tátott szájjal meredtem magam elé. Éppen feldolgoztam mind azt, ami az előbb történt.

- Mi van? - nézett rám Jade értetlenül, mire a nappaliban a többiek is felkapták a fejüket.

- Hát, Shawn telefonált...

- És? - kérdezte egyből Ryan.

- Történt valami? - aggódott Hailey.

- Hát tulajdonképpen igen...

- Mondjad már! - türelmetlenkedett Rob.

- Biztos nagy dolog, hogyha Summer Adams nem jut szóhoz.

- Már nem vagyok a barátnője.

- Uram Isten! - sietett hozzám Hails. - Szakítottatok? De hogyan? Hiszen...

- Nem vagyok a barátnője, mert most már a menyasszonya vagyok. Azt hiszem...

Erre a mondatomra Rob és Hailey sikítozva ugrottak fel, Jade csitította őket, mondván, hogy Alessia alszik, Mickey csak eltátott szájjal meredt maga elé, Ryan pedig kiejtette a kezéből a poharat, ami fájdalmas koccanással ért földet és tört össze. Így reagáltak a hozzám legközelebb álló emberek arra a hírre, hogy nemsokára férjhez megyek. Jómagam pedig még mindig illuminált állapotban voltam.

- Hogyan?

- Mikor?

- Az előbb csak így telefonon?

A kérdések csak úgy záporoztak, ám teljesen jogosak voltak. Magam sem fogtam fel igazán, hogy hogy történt.

- Szia Adams- szólt bele a telefonba.

Nagyon örültem, hogy végre hallom a hangját, de ahogy az várható volt, egyből belém hasított a hiányának érzete.

- Mi a helyzet Mendes? A mai nem egy fellépős este? - szóltam bele végül.

- Igen csak koncert előtt vagyunk aztán gondoltam felhívlak.

- Hát jól tetted. Jó hallani a hangod - mondtam őszintén.

- Nagyon szeretlek, ugye tudod? - szólalt meg pár másodperc habozás után.

- Persze... Minden rendben? Olyan furcsa vagy.

- Ezért is akartam kérdezni valamit - folytatta meg sem hallva, amit mondok neki. - Hozzám jössz?

Megfagyott bennem a vér. Hogy gondoltam-e rá, hogy meg fog kérni? Igen. Hogy szerettem volna? Naná! De ez ebben a formában kétség kívül furcsa megoldása a leánykérésnek.

- Micsoda? - csak ennyit tudtam kinyögni. - Most teljesen komolyan?

- Igen, teljesen komolyan kérdezem.

- Mendes, részeg vagy, esetleg szívtál valamit?

- Nem, nem vagyok részeg és beszívva sem. Szóval? - kérdezte, mintha csak annyit lenne a kérdés, hogy mennyünk-e sétálni vagy sem.

- Hát... Persze.

Hát persze? Ki mond ilyet, mikor megkérik a kezét? Mondjuk kinek kérik meg a kezét a telefonon...

- Király, akkor most megyek is, mert nemsoká kezdünk. Szeretlek - ezzel kinyomta.

- Én is téged - mondtam a süket telefonnak.