48. Boldog házasság

472 22 0
                                    

----Életem legszebb éveit tudom magam mögött----

SHAWN

- Akkor? - nézett rám Andrew bizakodó tekintettel.

Őszintén nem tudtam, hogy mit tegyek. Itt volt előttem a szerződés, és fogalmam sem volt, hogy aláírjam-e. Szerettem csinálni, és még nem untam meg. De öt év? Az még rengeteg idő. Akkorra már vagy huszonnyolc éves leszek. Bírnám a folyamatos fellépést akkor is? Még az is lehet, hogy ez alatt az idő alatt születik egy gyerekünk. Nem tudok csak visszavonulni egy évre, hogyha már aláírom. 

Summer biztatott, hogy írjam alá. Nem tudom, hogy csak nekem akar jót, vagy tényleg jó ötletnek tartja-e. Pár év házasság után is képes eltitkolni, hogy ő mit szeretne, és hogy mi a jó döntés, csak azért, hogy én boldog legyek.

- Nem tudom Andrew...

- Shawn! Tudom, hogy nehéz ez neked, de benned még bőven van öt év.

Igaza van. Egy csomó ötletem van még, amiket nagyon szeretnék megvalósítani.

- Ha jobban belegondolsz, öt év az nem is olyan sok idő - győzködött még.

Pár másodperc néma csend után a tollért nyúltam, majd aláírtam a papírt.

*

SUMMER

- Te vagy a világ legédesebb kisbabája! - magamhoz szorítottam a kis csöppséget.

- Itt az ideje, hogy egyen valamit! - jött be a szobába Rob, és kivette a kezemből a babát.

Joe tényleg egy végtelenül aranyos kisbaba volt. Rob és Mickey körülbelül fél éve fogadták örökbe, és nagyon jól boldogultak vele. Nem volt olyan nehézség, amivel ne tudtak volna megküzdeni. Persze mi ott segítettünk nekik, ahol csak tudtunk.

- Mickey mikor jön? - kérdeztem, miközben néztem, ahogy megeteti a babát.

Mintha csak végszó lett volna, hangos csörtetést hallottunk, majd az ajtó is kinyílt, amin belépett a kedvenc testvérpárom; Mickey és Hailey.

- Mi a helyzet drágáim? - húzta vigyorra a száját Hails.

Miközben hevesen gesztikulált és csapkodta a kezeit a levegőben, az ujján többször is megcsillant a gyűrűje. Bizony, eljegyezték. Nem Brian. Ők végleg végeztek. Nem mondom, hogy az évek alatt nem láttunk rá esélyt, hogy megint megpróbálják, de mostanra már mindketten tovább léptek. Az új vőlegénye nagyon aranyos. A sorozat egyik producerének a fia. Christiannak hívják és nagyon boldogak együtt.

A sorozat pedig... Életem legszebb éveit tudom magam mögött. Ez teljesen biztos. Már körülbelül egy éve végeztünk a forgatásokkal, de még mindig összeültünk, és bár hivatalosan már lezártuk a munkálatokat, még most is járunk sajtótájékoztatókra és közönségtalálkozókra.

Sok gondolkodás után arra jutottam, hogyha tudom, akkor színház mellett csinálom majd a filmezést is. Nagyon megtetszett így az évek alatt. Arról nem is beszélve, hogy már egész szép hírnevet szereztünk magunknak.

- Hol van az én tündéri unokaöcsém?

- Éppen eszik - szólalt meg Rob.

Mickey is belépett a szobába, majd átvette a babát. Annyira jó volt látni, hogy végre ők is rendezték a dolgaikat és minden helyreállt.

Annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy észre sem vettem, hova lett Rob. Aztán hangos rikácsolást hallottam a hálóból.

- Summer Adams Mendes!!! - kiáltott Rob.

A többiekre pillantottam, és jeleztem, hogy megnézem mi van, aztán felpattantam és a szobába siettem.

Rob állt a szobánkban, a komódom előtt. Valamit szorongatott a kezében. Ahogy közelebb értem, láttam, hogy egy fekete, nagyon kihívó csipke melltartót a hozzátartozó alsóneműt.

- Te ribanc!

- Mi? Úristen!

Gyorsan kikaptam a kezéből a ruhadarabot, majd visszagyűrtem a fiókba, amit egyből be is toltam.

- Nem is tudtam, hogy nálatok így megy - húzta fel a szemöldökét.

- Egyáltalán mit kerestél te a fehérneműs fiókomban?

- Igazából csak kíváncsi voltam, hogy rátértél-e a nagymama bugyikra így pár éves házasság után.

- Négy és fél év az nem is olyan sok...Neked amúgy nem a fiaddal kéne most foglalkoznod?

- Nektek pedig nem kéne már régen a babaprojekten dolgozni?

Ezen elgondolkodtam. Nem nagyon beszéltünk erről. Tudtam, hogy szeretne gyereket, de rám való tekintettel nem emlegette a dolgot.

- Nem nagyon beszéltünk még róla.

- Rob! Summy! - kiáltottak értünk kintről.

*

- Milyen napod volt? - kérdeztem egy csókot nyomva az arcára.

- Fárasztó, de túléltem.

- Az a lényeg - mosolyogtam.

A hátam mögé lépett majd elkezdte csókolgatni a nyakamat.

- Annyira akkor nem volt fárasztó - nevettem.

- Hozzád sosem vagyok túl fáradt!

Visszafordultam, hogy folytathassa amit elkezdett.

- Hogy te milyen nagy dumás vagy, Mendes!

Szinte pillanatok alatt eljutottunk a hálóba. Rápillantottam a komódra, és eszembe jutott a csipkés darab, amit délelőtt Rob megtalált. Inkább felkutatott. Valamilyen hirtelen indíttatásból az ágyra löktem, majd rámásztam és én kezdtem csókolgatni.

Láthatólag tetszett neki. Így vetkőztettük egymást, majd amikor már én is éreztem, hogy nem bírja újra fordított a helyzetünkön. Az egyik kezével a fiókhoz nyúlt.

Egy ideje nem szedhetem a tablettát egészségügyi okokból. Semmi komoly, csak valami hormonális kavarodás, ami miatt egy ideig nem szabad bevennem. 

Tehát már éppen a fiókban kotorászott, mikor a kezéhez kaptam, hogy megállítsam.

- Nem kell - suttogtam sóhajok között.

Egy pillanatra furcsán nézett rám, nem egészen értette, mi is a helyzet. De aztán gyorsan folytatta. Ilyen állapotban az ember nem áll neki elemezni a másik cselekedeteit, vagy okokat keresni. Kvázi én vagyok az oka, hogy még nincs gyerekünk. Vagyis nem igazán beszéltünk róla, de tudtam, hogy ő már rég szerette volna.

Tehát befejezte, amit elkezdett.

*

- Szeretlek - sóhajozta.

- Én is téged - egy gyors puszit nyomtam az arcára, majd felálltam és a fürdőszobába siettem.

Megengedtem magamnak egy kád vizet, majd beleülve megpróbáltam teljesen ellazulni.

Percekbe sem telt, mire Shawn benyitott a fürdőbe. Csak nekitámaszkodott a ajtófélfának és nézett. Nem is vettem észre, mivel be volt csukva a szemem és próbáltam kikapcsolni. Ám amikor kinyitottam és megláttam, hogy ott áll, meglepettségemben ugrottam egyet.

- Bocs, nem akartalak megijeszteni - nevetett. - Beszállhatok? - kérdezte a kádra nézve.

Lights on (S.M.)Where stories live. Discover now