27. Amszterdam I. -A koncert-

590 24 1
                                    

-----... biztos nem örülne, ha megtudná, hogy mással megyek koncertezni, még akkor sem, ha a sajátjáról van is szó, de ezt egyszerűen nem hagyhattam ki..-------

SHAWN

- Hogy vagytok? - kérdeztem, mire a tömeg ujjongásban tört ki.

Színpadon állni mindig az egyik kedvenc dolgom volt. Egyszerre érzem magam otthon, és halok meg a félelemtől. Ennyi fellépéssel a hátam mögött is képes vagyok lámpalázasnak lenni. Persze az nagyban könnyített a helyzeten, hogy most, ha oldalra néztem, akkor megpillanthattam Summert, aki a kis színpad oldalánál várt. 

- Kezdhetjük? 

Újabb sikolyok. A Lost in Japannal kezdtem. A tömeg velem énekelt minden egyes szót. Néha oldalra pillantottam, hogy lássam Summert, illetve Briant és Nasht, akik szintén elkísértek. 

A dalok egymást követték. Elvesztem a pillanatban. Már túl lehettünk a koncert felén, amikor gyorsan a színpadon elhelyezett vizes üvegemért siettem. Ekkor vettem észre, hogy több ember gyűlt a barátaim köré, számomra ismeretlenek. Elkaptam Summy tekintetét, aztán visszaszaladtam a mikrofonállványhoz, és folytattam.

SUMMER

Shawnt élőben hallgatni eszméletlen élmény volt. Még ha szerettem is a zenéjét, koncertjén még sohasem voltam. Az a szenvedély, amivel énekelt a hatalmába kerített. Énekelt már nekem élőben, de sosem hallottam még, hogy milyen amikor előad. Illetve egyszer mégis. Aznap este a klubban, amikor megismerkedtünk. Mindenesetre élőben, ráadásul a backstage-ből hallgatni fenomenális volt.

- Tetszik? - kérdezte Liam.

Liam az egyik díjazott jó barátja, és nem mellesleg annak a menedzserének a fia. Mint megtudtam producerként már most is elég ismertnek számít az iparban. 

- Imádom! - feleltem őszintén.

- Tényleg jó, de talán lehetne jobb is.

- Mire gondolsz?

- Nyugi, a pasid csodás - prüszkölt egyet a szemét forgatva. - Én csak arra gondoltam, hogy az igazi koncert hangulat ide nem ér el. Talán le kéne mennünk, megnézni hogy mi a helyzet.

- Áh, Shawn nem örülne, ha nem látna itt, amikor végez.

- A koncert felénél járunk, nem lesz bajod, hogyha pár szám erejéig meglógunk.

Igen, megígértem Shawnnak, hogy végig itt leszek, és biztos nem örülne, ha megtudná, hogy mással megyek koncertezni, még akkor sem, ha a sajátjáról van is szó, de ezt egyszerűen nem hagyhattam ki.

- Rendben. De csak pár dal!

- Kövess! - ezzel elindultunk.

Több ajtón mentünk, inkább szaladtunk keresztül. Nem is tudtam, hogy pontosan merre felé tartunk. Egyszerre csak egy nagy, fehér, dupla szárnyú ajtónál lyukadtunk ki. Egy öltönyös alak állt előtte. Valószínűleg azt őrizte.

- Hello Fred! - üdvözölte egy kézfogással.

- Mi a helyzet kölyök? Apád hogy van?

- Jól vagyunk. Át engednél minket?

- Ez nem lenne éppen szabályszerű... - rázta meg a fejét.

- Kérlek! Csak pár dal erejéig, aztán majd írok egy üzenetet, amikor jövünk.

- Jól van... De apádnak erről egy szót sem!

Kinyitotta nekünk, mi pedig gyorsan kisurrantunk rajta, és máris ott álltunk a sikoltozó tömegben. Az ajtó egyből visszazáródott. Páran felkapták a fejüket arra, hogy honnan jöttünk ki. Biztosan levették, hogy a színfalak mögé vezet.

Lights on (S.M.)Όπου ζουν οι ιστορίες. Ανακάλυψε τώρα