FRIENDZONE

7.

Delaney

Összeráncolt szemöldökkel pillantok be a szobába fogmosás közben, ugyanis éles sikoly zavarja meg a fülemet. Amikor megbizonyosodok róla, hogy minden rendben, Beau és Gloria nem ölték meg egymást, visszatérek az előző elfoglaltságomhoz. Pedig igazán boldog lennék, ha Beau kinyírná az unokatestvérét, de sajnos nem sikerült kilapítania.

- Mi a fenét művelsz? – kiált rá Gloria az unokaöccsére.

- Rád ugrottam, mégis minek tűnik? – hallom meg a nyugodt választ.

- Szállj már le rólam te idióta.

Gloria rikácsolását egy hangos puffanás követi, amit Beau földet érésének tudok be.

- Fúj ne már piszkos a padló – amikor újra belépek a szobába Beau éppen az én ágyamon veti el magát.

- Körülbelül mikor húztok el? Nem veszitek észre, hogy beteg vagyok és pihenésre van szükségem? – mérgelődik Gloria a fal felé fordulva.

- A másnaposság nem betegség – közlöm vele.

Motyog valamit, amiből csak egy szót értek és az is az, hogy „kurva" ezért inkább nem kérdezek vissza, hogy mit mondott.

- Békességben élünk – vigyorgok erőltetetten Beau-ra, aki komolyan bólogat, mint aki hisz nekem.

A törülközőm alatt magamra húzok egy bugyit, majd ledobom magamról és felveszem a kikészített ruháimat. Egyáltalán nem zavar Beau jelenléte, tekintve, hogy teljesen hidegen hagyják a nők. Miközben a melltartómat kapcsolom be, ő éppen hason fekszik az ágyamon és grimaszolva szelfizik.

- Oké szóval, visszatérve Cade-re. Fogadást kötöttetek? – érdeklődik, majd kinyújtja a nyelvét a telefon képernyőjére.

Nagyjából elmeséltem Beau-nak, hogy mi történt pénteken, de nem túl részletekbe menően, mert teljesen másnapos voltam szombaton. Vasárnap és hétfőn pedig nem találkoztunk, de ma volt olyan nagylelkű, hogy korán felkelt és benézett az óráim előtt, hogy jól kifaggasson.

Gloria Cade nevének hallatán újra felénk fordul az ágyban és nyakig betakarózva hallgatja a beszélgetést, de nem különösebben érdekel. Ameddig nem szólal meg nem zavar.

- Igen. Így eggyel kevesebb gondom van. Cade meg akarja nyerni fogadást ezért nem fog nyomulni. Legalábbis nem annyira.

- Mégis ki az az idióta, aki Cade Nixont barátzónába kényszeríti? – szól bele a beszélgetésbe Gloria nyomott hangon.

- Ő – mutat rám Beau.

- Egyrészt, Gloria neked semmi közöd nincs ehhez, úgyhogy aludjál, hányjál vagy bánom is én, de ne szólj bele – pillantok lesajnálóan a szobatársamra. Kidugja a takaró alól a középső ujját, de nem fordul el, hanem továbbra is figyelmesen hallgat. Fújtatva Beau felé fordulok – Másrészt, Laurát nem fogom eldobni egy egyéjszakás kalandért a bátyával. Annál több pedig úgysem történne.

Beau elgondolkodva pillant rám és végül bólint, ezzel egyetértve a kijelentésemmel.

- Na, most már kérdezz meg – vigyorodik el.

Felsóhajtok.

- Rendben. Milyen volt a randid Benettel? – érdeklődök egy halvány mosollyal.

Tudtam, hogy ez a másik oka, amiért idejött ma. Alig várta, hogy elmesélhesse, hogyan töltötték a születésnapját és mit kapott a barátjától. Imádom a lelkesedését, ahogy a kezeivel hadonászva magyaráz. A mesélését két kopogás zavarja meg.