FRIENDZONE

25.

Delaney

 A következő délutánon Cade fél kettőkor botorkál ki a szobájából a tegnapi ruhájában, másnaposan, a kezére száradt vérrel és valami borzasztó női parfümfelhőt húzva maga után.

- Azonnal zuhanyozz le! – utasítja szigorú hangon Laura, aki éppen most indul vizsgázni.

Cade kivételesen nem hallgattatja el a húgát, csak kivesz egy üveg vizet a hűből és már ki is fordul a konyhából. Azonban mielőtt ellépne mellettem, egy pillanatra megáll és végigmér. Gondolom, meglepi az öltözetem, ugyanis nem szokásom csakúgy elegánsan felöltözni. Jobban szeretem a sportosabb, laza ruhákat, most viszont fekete harisnyában, fekete szoknyában és elegáns fehér blúzban vagyok. Na, igen, amíg Cade átaludta a délelőttöt én két vizsgán és egy állásinterjún vettem részt.

- Lemaradtam valamiről? – érdeklődik.

Szürke szemei az én barnáimba fonódnak, de most közel sem csillog úgy a tekintete, mint általában. Meggyötörtnek és nyúzottnak tűnik, mint aki valami óriási problémával küzd. Ha nem gondolnék rá úgy, mint a világ legnagyobb seggfejére, akkor valószínűleg érdekelne is, hogy mi a kínja.

- Menj a pokolba – közlöm vele ijesztően nyugodt hangon.

Egyáltalán nincs kedvem vele csevegni és jobban tenné, ha ő sem akarna velem beszélgetni. Pontosan úgy, ahogy tegnap is passzolt. Hamar megérti a kicsit sem burkolt gondolataimat és inkább megfogadva Laura tanácsát, hátat fordít nekünk és a fürdőszobába megy.

- Idióta – motyogja Laura.

Csak legyintek és felé nyújtom a kabátját, mielőtt elkésne. Sok sikert kívánok neki és nagy nehezen kiterelgetem a lakásból miután gyorsan begombolom a blúzának két felső gombját és megmagyarázom neki, hogy nem csábíthatja el a tanárát a jobb jegy érdekében. Merthogy a tanára egy heteroszexuális nő. Ellenkező esetben menne neki. De kizárt dolog, hogy megtenné, csak a szája nagy.

Laura távozása után gyorsan a szobámba megyek, hogy végre átöltözhessek. Megnyugtat, hogy Cade még mindig a zuhany alatt van, ezért nincs esély arra, hogy összefussunk, miközben elmegyek itthonról. Inkább ebédelek egyedül valahol, minthogy Cade pofátlanul gyönyörű félmeztelen felsőtestét nézegessem. Nem mondom, hogy ellenemre van, hogy zuhanyzás után mindig csak egy nadrágot húz magára, de jelenleg túlságosan utálom ahhoz, hogy gyönyörködjek benne.

 Laura pániktól csöpögő üzeneteit olvasom ebéd közben, de eszemben sincs reagálni rájuk. Egyfolytában ír és már régen elveszítettem a fonalat, csak azt tudom, hogy fél a vizsgájától. Nem hiszem, hogy elvárná, hogy válaszoljak, általában csak egy-egy szót szoktam visszaírni, amivel rendszerint az őrületbe kergetem. Úgyhogy legutóbb azt mondta, inkább ne is válaszoljak, csak legalább olvassam el, amiket ír. Én pedig megteszem, mert ilyen jó barát vagyok.

- Della? – szólít meg valaki az asztalom mellől. Amikor felnézek a telefonomból Jake Marlow mogyoróbarna szemeivel és leesett állával találom szembe magamat. – A francba, alig ismertelek fel barna hajjal. Hű.

Felnevetek Jake reakciójára. Furcsa, hogy még nem látott barna hajjal, de ha jobban belegondolok, valóban nem futottunk össze egyszer sem azóta, hogy kénytelen voltam szegényt telefonon lerázni a Luca-dolog miatt. Nem is baj, hogy most összefutottunk, ugyanis illene elnézést kérnem tőle miután olyan hirtelen, mindenféle magyarázat nélkül eltűntem.

- Szia, Jake. Jó látni – kicsit furán érzem magamat, miközben kimondom ezt a pár szót, ugyanis kicsit sem az én stílusom ez a kedveskedés.