FRIENDZONE

28.

Delaney

 Az új munkámnak köszönhetően szinte nem is találkoztam Cade-del, mióta tegnapelőtt délután hazaérkeztek. A szabadidőmet többnyire Jake-kel töltöttem és közben próbáltam elnyomni az újra és újra feltörő bűntudatomat, merthogy eszemben sincs elmondani neki a szilveszter éjjel történteket. Gyűlölök hazudni és magamat is gyűlölöm, amiért hagytam ezt megtörténni, de sajnos már nem fordíthatom vissza. Nem sokkal az után, hogy hazaérkeztem Jake megjelent az ajtóban egy csokor virággal és közölte, hogy szeretné tisztázni, hogy mi is van most köztünk. Bár a gesztus számomra túlontúl romantikus volt, de a szándék akkor is nagyon kedves volt. Mindez után pedig borzasztó lett volna bejelenteni neki, hogy lefeküdtem Cade-del, akivel utálják egymást. Úgyhogy nem tettem. Küzdök a lelkiismeret furdalással. Egyszer majd biztosan elmúlik.

- Akkor hivatalosan is együtt vagytok? – a pultnál ülő Beau bárgyú vigyorral néz rám, amire csak a szememet forgatom.

- Úgy néz ki – vonom meg a vállamat.

Beau belekortyol a forró csokijába majd idétlenül tapsikolni kezd. Unottan figyelem és a hátam mögött lévő szekrénynek támaszkodok. A MoodSpresso teljesen üres, csak Beau jött be boldogítani, így mindössze ketten vagyunk a kávézóban. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen ide túlnyomórészt csak TUA-s hallgatók járnak, akik jelenleg vagy otthon töltik a szünetet, vagy a kolesz szobájukban ülve magolnak a következő vizsgájukra. Clinton szülei szerint nem lesznek nagy forgalmak a vizsgaidőszak és az azt követő egy hetes szünet alatt.

- És mi lesz Cade-del? – érkezik a következő kérdés Beau-tól éppen abban a pillanatban, amikor megszólal a bejárati ajtó felett lévő kis csengő, ami vendég érkezését jelzi.

Mindketten odakapjuk a tekintetünket és a nem túl boldog ábrázatú Jake-kel találjuk szembe magunkat. Az arckifejezését hamar megmagyarázza a mögötte belépő Cade, aki megfeszült állkapoccsal lép be a kávézóba a fiúkkal a nyomában. Egy nagyon cifra, nem túl nőies káromkodássorozatot sziszegek úgy, hogy csak Beau hallja.

- Mázlista ribanc – motyogja, ahogy tekintetét Cade és Jake eléggé lenyűgöző kinézetén legelteti.

Valóban. Tényleg egy mázlista ribancnak lehet mondani azt, aki elmondhatja magáról, hogy ebből a két átkozottul szexi srácból az egyikkel már néhányszor lefeküdt, a másikkal pedig jelenleg együtt van. A gond csak azzal van, hogy én vagyok ez a bizonyos mázlista ribanc és ebben a pillanatban kicsit sem érzem szerencsésnek a helyzetet.

- Anya szólt, hogy üres a kávézó, úgyhogy bejöhetünk próbálni – töri meg a beállt csendet Clint és máris elindul az emelvény felé, amin próbálni szoktak.

A többi srác is odaköszön nekünk, Cade kivételével, aki megfeszült testtartással figyeli, ahogy Jake a pulthoz sétál és megáll Beau mellett.

- Szia – egy halvány, de annál lehengerlőbb mosollyal ajándékoz meg, aminek nem tudok ellenállni és akaratom ellenére viszonozom. – Gondoltam benézek.

Szólásra nyitom a számat, hogy közöljem vele, nagyon is jól tette, hogy meglátogatott, de még mielőtt bármit is mondhatnék Cade lép Beau másik oldalára. Egy pillanatra lefagyok, és nagyot nyelve nézek Cade-re, aki rám vigyorog. Sajnos ez a bugyilehúzó mosoly sokkal nagyobb hatással van rám, mint szükséges lenne. Bizsergés fut végig a gerincemen, amikor a szemébe nézek. A francba, ezek a szürke szemek fognak egyszer eltenni láb alól.

- Hé Dellybee – szólít meg.

A kabátját a mellette lévő bárszékre dobja, majd izmos karjaival a pultra támaszkodik és összefonja az ujjait. Minden idegszálammal arra koncentrálok, hogy levegyem a szememet a karjáról, mert túl sok emlék villan be, ahogy a bicepszébe kapaszkodok, ahogy megmarkolja a combomat, a csípőmet, a fenekemet, ahogy a hosszú ujjaival cirógatja a bőrömet, ahogy a tetovált karok átölelik a derekamat... A büdös francba.