FRIENDZONE

20.

Delaney

Pizsamában rogyok le a kihúzott kanapéra Cade mellé, aki már azt hiszem, félálomban van. Nem is csodálom. A hazautazás kicsit elhúzódott és nyolc óra lett belőle, ugyanis vasárnap lévén olyan dugóba keveredtünk, hogy azt hittük már örökre az autópályán maradunk.

- Fodrászhoz kell mennem jövő héten. Gusztustalanul le van nőve a hajam – jelentem ki miközben kinyújtózva lefekszek, és a tévére szegezem a tekintetemet, amiben valami borzalmas bunyó megy.

- Aha – motyogja Cade, de szerintem nem is fogta fel, hogy mit mondtam neki.

- Kicsit unom a szőkét. Lehet, hogy újra barna leszek – gondolkodom el. Akkor legalább nem kellene a lenövésen aggódnom. – Az úgyis kevésbé feltűnő. A szőkére mindenki felfigyel – jut eszembe.

Tényleg nem lenne rossz ötlet. Bárhová belépek, a szőke hajam miatt mindenki felfigyel rám. Én pedig nagyon nem szeretem a figyelmet és jobb lenne elkerülni. Ehhez pedig átlagos barna haj kell, amilyen a természetes hajszínem.

Cade komótosan kinyitja fáradt, szürke szemeit és lassan pislogva néz rám.

- Delaney rád nem a szőke hajad miatt figyelnek fel – közli és átfordul a hasára. Kérdőn nézek rá és várom, hogy folytassa. – Te tényleg nem vagy tisztába vele, hogy milyen hatással vagy a férfiakra? – vonja fel a fél szemöldökét.

Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs. Tudom, hogy nem vagyok ronda és köszönhetően a sok táncnak és edzésnek (amit egyébként durván elhanyagolok) a combom, a vádlim és a fenekem izmosabb az átlagnál. De csak itt a kampuszon is vannak nálam sokkal csinosabb és szebb lányok. Én nem igazán sminkelek, ráadásul néha a göndör hajam is kezelhetetlen. Ezzel szemben a TUA-s lányok nagy része mintha minden nap egy magazin címlapjáról lépne le. Azt hiszem, én sokkal inkább tartozok az átlagos lányok közé, mint a bizonyos „hűha" csoportba. Ezért is nem értem már a kezdetektől, hogy Cade miért vonzódik annyira hozzám. Még az ostoba Mallory Truman is jobban néz ki nálam, bár néha olyan, mintha magára öntött volna egy doboz alapozót.

- Mindegy – legyintek inkább és visszatérek az előző témához. – Szerinted maradjak szőke?

Normál esetben erről Laurát vagy Beaut kérdezném meg, de magamat ismerve nem sokáig fog foglalkoztatni a téma, ezért is inkább még most kérem ki egy barátom véleményét.

- Nem tudom Delaney. Szőkén szoktalak meg, nem emlékszem rá, hogy hogy néztél ki barna hajjal – közli velem unottan.

Leesett állal bámulok rá. Éppen most mondott ellent magának.

- Ennyit arról, hogy nem a szőke hajam miatt figyelnek fel rám – röhögök fel.

Cade ugyanis most közölte, hogy fogalma sincs, hogy néztem ki mielőtt szőke lettem. Pedig nem egyszer találkoztunk, sőt beszélgettünk is mielőtt barátok lettünk.

- Engem nem a hajad színe érdekelt – forgatja meg a szemét. – Csak szimplán elkezdtél női ruhákat hordani, úgyhogy a tested beindította a vadász ösztöneimet.

Fintorogva nézek rá.

- Tehát egy ősember vagy, akit csak a testem érdekel – bólintok, mire hangosan felröhög.

- Nem talált. Egy darabig tényleg csak a tested izgatott. Szó szerint. De utána megismertelek, a legjobb barátom lettél, úgyhogy most már minden veled kapcsolatos dolog érdekel. Na, jó a tested azért még mindig kiemelkedő helyen van az érdeklődési körömben – teszi hozzá vigyorogva.