FRIENDZONE

16.

Delaney

Luke a lakásban tartja a születésnapját. Csak a fiúkat és még bár embert hívott meg, hiszen túl sok embernek amúgy sem lenne hely. Tehát nem lesz nagy ünneplés. Éppen ezért nem értem, hogy Laurának és Beaunak miért nem felel meg az egyszerű farmer és póló összeállításom.

- Ne szórakozz már Della ez egy buli – csattan fel Laura és hozzám vágja a bőrruhát, amit a szekrényemből halászott elő.

- Ez nem egy buli, csak egy kis összejövetel – mondok ellent azonnal.

Beau az ágyamon fekve nézi a plafont és hatalmasat fújtat.

- Legalább vegyél fel egy szoknyát, aztán húzzunk kifelé, mert már tutira itt van mindenki.

Bosszankodva megadom magam és kihalászok a szekrényemből egy szűk, kockás szoknyát és gyorsan felhúzom. Az egyszerű, fekete body-t viszont nem vagyok hajlandó lecserélni, még Laura csúnya pillantása sem hat rám. Felhúzom a hosszúszárú csizmámat és már készen is állok.

A nappaliban egyre nagyobb a hangzavar és ettől Beau és Laura is izgatottabbá válnak, de akkor sem engedik, hogy elhagyjam a szobát smink nélkül. Az bezzeg nem tetszik nekik, hogy kivasalom a hajamat.

- Na jó, én mentem – Beau feltápászkodik az ágyamról és úgy néz ki nem vár ránk tovább, inkább kimegy a nappaliba.

- Kész vagy? – nézek Laurára, aki a tükörben igazgatja a haját. Fekete ruhában van, ami mindenhol rásimul a testére. A haja lágy hullámokban omlik a vállára és tökéletes, de minimális sminket visel. – Ma kit fogsz becserkészni? – vonom fel a fél szemöldökömet.

Laura még mindig szívesen megy bele a kalandokba, ami azt jelzi, hogy még mindig össze van törve. Nem gondolom, hogy ez segíteni fog rajta, de legalább eltereli a figyelmét. Ő tudja. Én pedig addig úgysem fogom megmondani a véleményemet erről, ameddig nem kéri.

- Senkit. Ma hagyom, hogy engem cserkésszenek be – kacsint rám a tükörben. – Egyébként neked is ezt kellene tenned.

A szemöldököm majdnem a homlokomig szalad, annyira meglepődök a szavain.

- Mi van?

- Jól hallottad. Na, figyelj. Dobtad Jake-et a helyzet miatt – fogalmaz burkoltan. Kicsit elhúzom a számat, amikor eszembe jut, hogy pár napja felhívott Jake, hogy újabb randira hívjon én pedig kénytelen voltam elutasítani. Kicsit mintha sértett lett volna, amikor letettük a telefont. De sajnos nem tudtam neki magyarázatot adni. – Szerintem ez tök rendben van, amúgy sem kedveli őt senki. Ez viszont nem azt jelenti, hogy nem ugorhatsz bele kalandokba. Tudom, hogy próbálod megvédeni magad a csalódásoktól. De ennek éppen ez a lényege. Senkiben nem kell csalódnod – vonja meg a vállát.

Sajnos teljes mértékben igazat kell neki adnom, bár ezt soha nem vallanám be neki. Ha jól végig gondolom, kicsit elengedhetem magam. Szükségem van a lazításra. A gond csak az, hogy ha egyéjszakás kalandra gondolok, akkor azonnal Cade ugrik be. Emiatt pedig borzasztó lelkiismeret furdalásom van, amikor a tükörben magát illegető Laurára nézek. Megígértem neki, hogy megbízhat bennem, nem fogok a bátya hálójába kerülni. Ehelyett éppen én voltam az, aki rávetette magát és még mindig képes lennék rá bármelyik pillanatban. Holott megígértem, hogy nem teszem. Nem is egyszer.

- Laura el kell mondanom valamit – a szavak azelőtt csúsznak ki a számon, hogy átgondolhatnám mit is teszek.

A barátnőm egy picit sem tűnik kíváncsinak, ami a világ legfurcsább dolga. Hiszen ő az, aki elsőként akar tudni mindent. Most viszont csak egy pillanatra néz rám és már vissza is tér a tükörképéhez.