FRIENDZONE

33.

Delaney

Biztosan nem én vagyok az egyetlen, aki sokszor hiszi az ébresztője hangjára, hogy az álmában hallja. Szinte minden reggel beletelik egy percbe, mire az agyam képes felfogni, hogy ez a borzasztó csilingelő hang a valóvilágból származik és nem ártana felébrednem rá. Ma reggel sem az ébresztőóra szakított ki nyugodt álmaimból, hanem Cade Nixon, aki nem túl boldogan dünnyögve hajolt át rajtam, hogy véget vessen a telefonomból érkező idegtépő hangnak. Lassan kinyitom a szemem és Cade szépen kidolgozott felsőtestével találom szembe magamat. Nos, nem állítom, hogy nem ez eddigi életem legjobb reggele.

- Direkt vártad meg, hogy én nyomjam le? – kérdezi Cade a szokottnál is rekedtesebb hangján, amikor észreveszi, hogy ébren vagyok.

- Igazából nem, de máskor lehet, hogy direkt megvárom majd – gondolkodok el hangosan.

Nem tudok uralkodni magamon, muszáj felnyúlnom és végigsimítanom a bőrén, körberajzolva az ujjaimmal az izmait. Érzem az arcomon a tekintetét, de én nem nézek fel rá. A szememmel az ujjaim által húzott képzeletbeli vonalat követem. Igyekszem visszatartani a mosolyomat, amikor meghallom, hogy Cade lélegzetvétele szaporábbá válik, ahogy a mutatóujjam a V-vonalát simítja végig. Beleakasztom a körmömet a fekete bokszere korcába az oldalánál és meghúzgálom a gumis anyagot.

- Már akartam érdeklődni arról, miért van az, hogy esténként pizsamában alszok el és végül ruha nélkül ébredek? Ezzel szemben te mindig bokszerben ébredsz, ahogy lefeküdtél aludni – vonom fel a fél szemöldökömet suttogva.

Cade acélszürke tekintete csillogva mélyül el az én barna szemeimbe. A szája sarkában huncut mosoly bujkál, de az is eltűnik, amikor megnyalja az ajkait. Átlendíti a fél lábát rajtam, miközben megragadja mindkét csuklómat és úgy jártatja végig a tekintetét a meztelen felsőtestemen, hogy a lábam is beleremeg a pillantásába. Két kezemet a fejem mellé szegezi, és ahogy lehajol hozzám, úgy a tenyere is felcsúszik a csuklómról és összekulcsolja az ujjainkat.

- Fogalmazzunk úgy, hogy nehezen viselem, ha valami az utamban áll – suttogja a fülem mellé hajolva.

A gerincem mentén borzongás fut végig, ahogy az ajkai a nyakamat érintik. Elfogynak a szavaim, képtelen vagyok többet beszélni miközben Cade puha ajkait érzem minden porcikámon. Nedves csókokkal borítja el a mellkasomat, majd a hasamat és a csípőmet. Elengedi a kezeimet, és egyik tenyerét végigsimítja a csípőmön, míg a másikkal a combomba markol. Az ajkamba harapva, kábultan figyelem az engem kényeztető Cade-et, aki ébredés után pár perccel úgy néz ki, mint egy Calvin Klein modell és úgy viselkedik, mintha egy pornófilmben lennénk. Lejjebb csúszik az ágyon és óvatosan a combomba harap, amitől egy halk nyögés hagyja el az ajkaimat. Cade felemeli a fejét és elégedett vigyorral néz a szemembe, mint aki pontosan ezt akarta elérni.

- El fogok késni az órámról – motyogom erőtlen hangon.

Igazából nem is tudom, hogy jutott ez eszembe, amikor az agyam teljesen üres. Talán a józan eszem próbált egy pillanatra utat törni magának, de hamar rájött, hogy esélye sincs, ugyanis a következő pillanatban földöntúli érzés kerít hatalmába és máris Cade hajába markolok, ami a belső combomat csiklandozza. Ez után már egyáltalán nem érdekel, hogy az előadásom egy óra múlva elkezdődik. Mert amibe most belefogtunk, az biztosan tovább fog tartani egy óránál.

Az asztal közepére teszem a friss tojásrántottát és bacont majd le is huppanok az egyik székre és szedek magamnak belőle.

- Szex után reggelit készítesz nekem? Már a barátnőm vagy, ennél többet nem tudsz elérni nálam bébi.

Felnézek Cade-re, aki vidáman sétál az asztalhoz. A haja még vizes és mindössze egy bő rövidnadrágot visel, ami lazán lóg a csípőjén. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem a reggeli miatt fut össze a nyál a számba. Kihúzza a széket velem szemben és miközben leül, a világ legszívdöglesztőbb vigyorával ajándékoz meg, aminek hatására egy pillanat alatt kimelegedek és legszívesebben letépném magamról a puha, plüss köntösömet, hogy ne érezzem azt, hogy felgyulladok. Igyekszem összekapni magamat egy kicsit, mert a viselkedésemet és a gondolataimat iszonyatosan kiábrándítónak találom. Pontosan, mint egy tizenöt éves tinédzser, aki hormontúltengéssel küzd. Mintha egy teljesen más ember lennék.