FRIENDZONE

8.

Cade

Összeráncolt szemöldökkel figyelem a menzáról kiviharzó Dellát.

- Nem értem mire fel ez a hiszti. Mindig van megoldás – vonom meg a vállamat.

Jó ízűen falatozok, amikor szembe találom magamat a húgom gyilkos pillantásával, amitől majdnem félrenyelek.

- Te tényleg ekkora barom vagy? – kérdezi, majd átnyúl az asztalon és kiveri a kezemből a villámat.

Meredten nézek a földön heverő evőeszközre, majd vissza a szúrós, kék tekintetre.

- Szólj rám, hogy említsem meg anyának, hogy a lánya agy nélkül született.

- Kezdődik – sóhajt fel Luke és hátradől a székén, mintha a műsort várná.

- Nem kezdődik semmi – szól rá durván Laura.

Szegény Luke védekezően emeli fel a kezét, mintha csak azt hinné, a húgom leüti. Van alapja az elővigyázatosságának, tekintve, hogy már megtörtént párszor.

- Mi a fene bajod van Laura? – kérdezem ingerülten és lehajolok a villámért, amivel már nem tudok enni.

- Cade ne legyél már ekkora seggarc, mint amilyennek mutatod magadat. Gondolkozzál már.

- Mégis min? – kezdem megkérdőjelezni a húgom elmeállapotát.

- Az egyetlen megoldása Olaszország – jelenti be, majd lehalkítja a hangját és közelebb hajol hozzám. – Szerinted, ha lenne pénze albérletre, vagy beköltözni valakihez, akkor nem tenné meg? Te is tudod, hogy Olaszország nem volt számára egy álom.

Talán Laurának igaza van, és tényleg nem tudok gondolkozni, mert csak ekkor esik le, hogy miért akadt ki ennyire Della. Ha vissza kell költöznie Olaszországba az egyet jelent azzal, hogy újra tönkremegy az élete. Márpedig ő azt mondta nekem, hogy új életet akar kezdeni és túl akar lépni a múltján.

- Csinálnunk kell valamit – sóhajt fel Laura.

Felvonom a szemöldökömet.

- Mégis mit tudnánk mi csinálni? – mutatok kettőnkre.

- Valahogy ki kell segítenünk.

Azonnal felnevetek ezen az ötleten. Nem ismerem régóta Dellát, de azt már tudom róla, hogy a büszkesége mindennél fontosabb számára. Ha pénzt ajánlanék fel neki, vagy azt, hogy fizetem az albérletét, akkor nagyon kiakadna. Talán még meg is ütne. Nála minden lehetséges, elég labilis a személyisége.

- Nem pénzre gondoltam – forgatja meg a szemét Laura a reakciómat hallva.

- Nem igazán tudom, mit vársz tőlem Laura – nézek a húgomra, akinek megállás nélkül pörögnek a gondolatai.

Nem válaszol, ezért hagyom, had gondolkodjon, hátha kitalál valamit, amivel megmenthetjük Dellát a „személyes poklától", ahogy ő emlegeti és még a büszkeségét sem sértjük vele. Nem szabadna hagynom Laurának, hogy ennyire magára vegye valaki másnak az életét, de már megszoktam, hogy mindenkin segíteni akar. Most pedig kivételesen én is segíteni akarok Dellán és nem csak a kinézete miatt. Hivatalosan még csak pár napja vagyunk barátok, de már a megismerkedésünk óta kedvelem a titokzatos, de szókimondó személyiségét és a szarkasztikus humorát. Már tényleg a barátomnak tekintem annyira, hogy ne hagyjam, hogy tönkremenjen az élete. Márpedig az általa mondottak alapján Olaszországban csak az történhet.

Annyira még amúgy sem vagyunk közeli viszonyban, hogy pénzt adjak kölcsön neki. Alig ismerem és ahhoz, hogy bizalmat alakítsak ki valakivel, minimum vele kell élnem.