FRIENDZONE

24.

Az ebben a fejezetben megtalálható dalszövegrészletek közül néhány erősen 18+-os. Minden 18 év alatti olvasó csak saját felelősségre olvassa/fordítsa le!

Delaney

A halántékomat masszírozva, összeráncolt szemöldökkel próbálok koncentrálni a jegyzeteimre, de úgy érzem, egy cseppnyi esélyem sincs arra, hogy újabb információk jussanak el az agyamig.

- Feladom – sóhajtva hátradőlök a kanapén és Laurára nézek.

Rám vigyorog, ugyanis ő már vagy egy órája a telefonját nyomkodja a jegyzeteivel az ölében és így, hogy már én sem tanulok, neki sincs lelkiismeret furdalása. Bekapcsolja a tévét és a csatornákat váltogatja, valószínűleg valami borzasztó tehetségkutatót keresve. Én inkább az ölembe veszem Cade laptopját és munka után keresgélek. Itt az idő, hogy újra dolgozni kezdjek és ne csak Grace pénzén élősködjek.

Egy hete történt a „Luca incidens" – ahogy emlegetjük egymás között. Luca vallomást tett így tárgyalás nélkül megúsztam. Nem volt túl sok időm megemészteni a történteket, mert a tanulnivaló szinte betemet és nyakamon vannak a vizsgák. Hogy őszinte legyek nem is nagyon akarok rágondolni és elemezgetni a történeteket. Csak szeretném az egész történetet hátrahagyni és folytatni azt az új Luca-mentes életet, amit elkezdtem mielőtt újra megjelent volna. Csak a jelennek akarok élni. Tanulni, dolgozni és a barátaimmal tölteni az időmet.

- Találtál valamit? – Laura a vállamra dönti a fejét és a laptop képernyőjét nézi. – Az jó is lesz – bök rá véletlenszerűen egy hirdetésre.

- Igazad van, remek lóápoló lennék – bólintok határozottan. Miután ő is elolvassa az álláshirdetést kitör belőle a röhögés. – Nem is értek a lovakhoz – gondolkodok el, mire Laura még jobban nevet.

- A lovagláshoz értesz, ha engem kérdezel – hallom meg a mély hangot a hátam mögül.

Cade felé fordulok, aki éppen akkor vesz elő egy üveg vizet a hűtőből és rám vigyorog, miközben lecsavarja a kupakot. Válaszként csak megforgatom a szememet és visszafordulok a barátnőm felé, aki pedig öklendezést imitál. Íme Nixonék.

- Bocs, magas labda volt, le kellett csapnom – közli a hátunk mögött.

Apropó Cade. Elég kaotikus mostanában a kapcsolatunk, mondhatni hullámvasútszerű. Egyszer fent, egyszer lent. Nem igazán beszélgetünk, inkább távolságtartóak vagyunk egymással. Ez persze nem jelenti azt, hogy Cade nem tesz ilyesfajta megjegyzéseket, mint az előbb is, bár igaz, hogy jóval ritkábban és csak akkor, ha ott van egy közös barátunk. Ennek viszont az az oka, hogy igyekszünk nem kettesben maradni huzamosabb időre, mert akkor valószínűleg beszélgetnünk kellene. Na, mármost, mi egyáltalán nem akarunk beszélgetni. Megköszöntem neki, hogy megmentett Lucától, de magáról a történtekről csak a többiekkel együtt beszélgettünk. Arról viszont egyáltalán nem esett szó, hogy Cade hol volt és mit csinált napokig. Van sejtésem, és hogy őszinte legyek egyáltalán nem akarom tudni percről-perce a tevékenységét. Ő pedig nem szándékozik elmondani. A szoros barátságunk így persze zátonyra futott azzal, hogy a történtek ott lebegnek a fejünk fölött és nem akarunk beszélni róluk. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem bánt a dolog, hiszen Cade-et nagyon közel éreztem magamhoz. De mindezt csakis magamnak köszönhetem, hiszen tudhattam volna, hogy nem szabad belemennem egy ilyen barátság extrákkal kapcsolatba vele. Vagy mondjuk kérhettem volna, hogy szóljon, mielőtt mindenféle nővel összefekszik. Bár én azt hittem ez természetes, ha az ember tiszteli a másikat.

- Hová mentek? – érdeklődik Laura, amikor Luke is megjelenik farmerben.

Cade-en nem észrevehető, hogy bárhová is készülne, hiszen ő gyakran jár el melegítőben itthonról. Néha még fellépni is így szokott. Ámbár meg kell, hogy mondjam a szűkített szürke melegítőben igazán szemet gyönyörködtetően néz ki. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy nyál csorgatva fordulnak felé a lányok még egy ilyen laza, mondhatni otthoni cuccban is. Luke ellenben mindig felvesz egy farmert, ha elhagyja a lakást. Pedig ő sem egy rossz látvány a szűk melegítőiben.